Veszélyes játszma
1.fejezet
A korepetálás
-Elnézést tanárnő a késésért!-lép be a terembe Lina. A tanár végig méri, majd int, hogy üljön le a hejére.
Behúzom a székem, hogy be tudjon ülni mellém. Hallkan megköszi, bár nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam. Kezében, csak egy kettős füzet-négyzetrácsos és vonalas-, és egy toll van. Kinyitja a füzetett, majd lassan leveszi a kabárját.
Mire észbe kapok, hogy bevan gipszelve a balkarja, már leveszi a kabátot, és a szék támlájára akasztja. A töri tanár folytatja a magyarázatott. Unom az órát. Igazából be se kéne járnom, hiszen már megvan az érettségim töriből. Előveszem a kedvenc könyvem és elkezdek olvasni. Hiba volt a tanár kiszúrt, de nem engem hívott ki felelni hanem Linát.
-Bocs-súgom hallkan, de szerintem nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.
Minden esetre minden szó nélkül fel állt, majd kiment az osztály elé. Egyedül a töri tanár nem szerette a tanárok közül. Az osztályban szinte mindenki jót nevetett rajta, ahogy olyan anygból felel amit még nem is vettünk.
Becsületére szóljon rezzenéstelenül tűri, hogy megszégyenítsék. Nagy nehezen összehoz egy ketest, mire mindenki elcsendesedik. Persze a tanár nem igazán örűl, hiszen így nem bugtathatja meg, de a helyére küldi.
Visszaül a székre, majd a kezére támaszkodva nézz ki az ablakon. Mikor kicsöngetnek, minden szó nélkül kezdi el hallgatni a zenét. Szeretnék vele beszélgetést kezdeményezni, de ekkor megjelenik Lysander. Összefogtam magm elött a karom jelezve, hogy nem fogom átengedni neki a helyem. Egy ilyen visszaúzódó, szinte közömbös,titokzatos, de pontezért vonzó lány hogy tud ezzel az örökös külöünccel járni? Lys fel ül az asztalunkra, Lina meg felé fordul.
-Mit csináltál már megint?-kérdezi.
Ez a kérdés engem is érdekelt, de nekem nem volt jogom, hogy feltegyem ezt a kérdést. Lina az ő barátnője, nekem még csak gondolnom se volna szabad rá.
-Csak lesetem a lépcsőn-mondja hallkan.
Mindig ezt mondja, ha valami történik vele, ami elég sűrűn fordult elő. Lysander valószínűleg tudta, hogy mit jelent az, hogy leesik a lépcsőn, mert aggódva ösze ráncolta a homlokát.
-A kis lúzer, megint bal lábbal akart lépni a jobb hejett?-kérdezte Peggy nevetve.
Idegesített, hogy ilyen nyíltan piszkáják. Mielöt szólhatnék, Lysander már a védelmébe is vette. Peggy nem mer visszaszolni neki, mivel tetszik neki ez a fura srác.
Komolyan mit szeretnek benne? Fehér haja, felemás színű szeme, és különös stílusa van. Nem azért mondom, mert zavar a viktoriánus stílus iránt való érdeklődése, de hogy olyan ruhákba járjon. Na az már más tészta. Amellet, hogy furán öltözködik, nagyon feledékeny. Meg se tudom számolni hányszor viszem utána csak egy nap a jegyzetfüzetét.
Peggy inkább visszavonul, mintsem elviselje Lys megszólalását. Mielött tovább beszélgethetnének, bejöt a matek tanár. Kikaptuk a dolgozatokat, amit több mint egy hete írtunk.
-Szép volt Natalien-dícsér meg a tanár.
Naná hogy csillagos ötös. Mondjuk emelt matekéretségit akarok tenni matekbó, tehát ennek nem szabad gondot okoznia. Lina kicsit később kapta ki a dolgozatát. Szegénynek hármas lett, de ő ezen meg se lepődött. Közömbösen megonta a vállát, majd vissza adta a tanárnőnek a dolgozatott.
Ezután az óra után anap gyorsan telt. Nem is csoda, hiszen folyamatosan ugráltatott az igazgató nő, vagy valamelyik tanár. Jóval tovább maradtam mint a többiek. Mikor az órámra néztem már fél öt is elmúlt. Elkezdtem összepakolni a holmijaim, mikor megjelent a matektanárom, és az igazgató nő.
-De jó, hogy itt van Natalien. Pont azt beszéltük a tanárnővel, hogy szükségünk volna egy diákra aki korepetálna egy rosszabb matekost-mondta az igazgató nő.
-Nem igazán fér bele a napi programomba, ráadásul a szüleim elvárják, hogy...-kezdtem bele, de az igazgató nő közbe vágott.
-Ma felhívtam a szüleidet. Édesanyukád azt mondta, hogy jobban örülne annak, ha kicsit ki mozdulnál otthonról. Azt is mondta, hogy Amber nem várhatja mindig el, hogy majd te megmutatod neki a jó megoldást. Tehát van kedve akár már ma is elmenni korepetálni a kislányt?-kérdezte.
-Igen van- mondtam bár semmi kedvem nem volt.
Reméltem, hogy nem Castielre gondolt, de mikor azt mondta, hogy kislány kicsit megkönnyebültem. Kezembe kaptam a címet, majd rövidesen elindultam. Reméltem, hogy nem valamelyik plázacica házához kaptam címet, és hogy a diák tényleg fográm számítani, ahogy az igazgató nő megígérte.
A ház hatalmas volt, amit nem vettem jó néven. Még is csak egy pláza cicát kell korepetálnom? Azonban amikor becsöngettem, nagy meglepetésként ért, hogy ki az akit korepetálnom kell, majd matekból.
2.fejezet
A vör szempár
Lina hamarab megtalálta a hangját, mint én. Udvariasan bevezett, majd megkérdezte, hogy ebédeltem-e már. Ösztönösen nemet mondta. Mire észbe kaptam már egy jó nagy szelet pizza volt elöttem, én meg a nappaliban ültem a kanapén.
-Bocs, de sajnos nics más. A két unoka bátyám mindig kifosztja a hűtőt. Szóval te vagy az a szerencsétlen akinek korepetálnia kell matekból?-kérdezte nevete?
-Miért lennék szerencsétlen?
-Nem vagyok egy könnyű eset-vonta meg a vállát.
Leült a dohányzó asztal másik oldalára, majd írni kezdett az elötte lévő füzetbe. A mai törit másolta át egy keményfedeles füzetbe.
-Nem eszel?-kérdezte percek múlva-Éhes gyomorral nem lehet tanulni.
-Pedig akkor jobban fogg az ember agya.
Beleharaptam a pizzába, és nagyon meglepődtem. Nem azért, mert rossz volt, pont ellenkezőleg. A tészta vastag, de még is rendesen megsült, a feltétek sokasága, meg tökéletes öszhangban volt.
-Hú ez nagyon finom-mondtam.
-Éhes gyomornak minden jó.
Lina rám mosolygott, majd újra belemerült a töribe. Az a mosoly percekig megbűvölt. Szerencsére észbe kaptam, így még időben leállítottam az ábrándjaimat. Gyors meg ettem a pizzát-ami nagyon jól esett, föleg úgy, hogy reggel hatkor ettem utóljára-, majd leültem én is a földre. Lina azonnal félre tete a törit, mikor elé toltam egy feladatt lapott.
-A tanárnő azt kéri, hogy elöbb old meg ezt a feladatt lapott, számológép használata nélkül.
Gyors átfutotta a feladatokat, majd neki látott. Kicsit kínosan éreztem magam, de hát sohase tudtam bánni a szavakkal. Lina totálisan nyugodtan csinálta a feladatokat. Mivel nem akartam zavarni, így csak elő vettem a kedvenc könyvem, majd olvasni kezdtem. Nem olvastam két perce, mikor két oldalról szuszogásra lettem figyelmes.
-Nyugi, csak Barackvirág, és Hópely az-nyugtatott, meg Lina.
Jobra fordultam, és egy kis fehér kutyával találtam szemben magam. Még kölyök volt, de azért eléggé meglepett, ahogy ott állt a válamnál. A másik oldalra fordulva egy aranyos vajszínű macskával néztem "macska" szemet.
Kérdön néztem Lina felé, de a kérdés belém fagyott mikor zöld tekintetével szemben találtam magam. Nem tudtam, mit mondani, csak értelmetlenséget:-Csak én látom úgy vagy tényleg világosabb a szemed mint a suliban?
Elpirult, majd elcsapta a tekintetét. Persze én is zavarban voltam. A kis kuyta a vállamra tette a fejét, és a fülembe lihegett.
-Igen jól látod-válaszolta Lina váratlanul.- Az amit a suliban látni szoktak azok akik a szemembe néznek az csak egy szinezett contact lencse, amit egy betegség miatt hordok.
-Most miért nem hordod?-kiváncsiskodtam.
-Mert bizok abban, hogy nem lesz rá szükségem-valotta be pirongva.
Nem firtattam tovább, inkább levettem a kölyköt a nyakamból, mert kezdett idegesíteni a kiváncsisága. Lina csettintett a nyelvével, mire a kiskutya az ölébe rohant. Bevackolta magát gazdája ölébe, az meg újra bele merült a matekba. a cica farka a nyakam köré tekeredett, az állat meg elnyúlt a ball vállamon.
-Kedvel téged-jegyezte meg Lina, mikor megsimogattam a cica fejét.
-Nagyon aranyos.
A cica dorombólni kezdett. Teltek a percek, de a toll sercegésén, és a macska dorombolásán kívül semmi nem törte meg a csendett. A cicát simogatva ültem a dohányzó asztal mellett, mikor Lina elém tólta a kitöltött feladatt lapott. Átfutottam, és ledöbbentem, mikor megláttam, hogy hibátlan.
-Ez at eddigi anyagok összegsége. Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy nincs bajod a matekkal.
-Nincs is, csak valahól mindig elszámolom, és olyankor nincs kedvem kijavítani a hibám. Kérsz inni?-kérdezte.
-Egy pohár vizet megköszönnék-mondtam, közben a feladat lapját néztem.
Lina fel ugrott, majd elindult a konyha felé. Az ajtóban a fejéhez kapott, majd abban a pillanatban az ajtó félfa felé nyúlt. Nem tudom, hogy bírtam olyan gyorsan fel állni, de az a lényeg, hogy időben kaptam el, igy nem esett el.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen csak túl gyorsan keltem fel és a vérnyomásomnak nem tetszett-mondta a fogát csikorgatva.
Megdörzsölte a szemét, majd kifújta a levegőt.
-Bakker, még is csak kéne az a contakt lencse-morogta.-Ugye megvárod amíg felmegyek érte?
-Szerintem nem kell a lencse...
-Úgy gondolod?
Lina felnézett rám. Döbbenten láttam, hogy zöld szeme, most vérvörös. Ahogy jobban szemügyre vettem, láttam, hogy a szín hulámzik, mintha csak az ereiben folyó vért látnám. Megborzongtam, de mégse kaptam el a tekintetem
-Ez hogy lehet?-kérdeztem végül.
-Nem tudom. Mikor magas a vérnyomásom a szervezetem a nyomást úgy egyenkíti ki, hogy a hajszál ereket elpattintja. Ilyenkor a vörös árnyalatain kívül csak a fekete és a fehér árnyait ismerem fell. A vérnyomásomtól függ, hogy mennyi idei marad ilyen-vonta meg a vallát.
Nem tudtam elszakadni a tekintetétől. Az a vörrös szempár. Teljesen elvesztem bennük. Kina megfordult, és ez emlékeztetett, hogy még mindig fogom a vállát.
Zavartan vettem le a kezem a válairól, majd lesütöttem a tekintetem.-Azt hiszem jobb ha most megyek. Holnap ugyan ebben az időben jövök jó?-kérdeztem.
-Jó. Ha gondolod, megint ebédelhetsz itt-mondta hallkan.
Néhány perc altt összeszedtem a dolgaimat, majd elköszöntem tőle.
-Na akkor holnap találkozunk-búcsúztam.
Halovány, és félénk(?????) integetés volt csak a válasz. Ahogy még egyszer a szemébe néztem láttam, hogy a szeme még mindig vörös színű. Csak a sarkon jutott eszembe, hogy a könyvem otthagytam, de már nem tudtam vissza menni érte, mivel Lysander jött velem szembe. Gyanítottam hova megy, és nem akartam kínos helyzetbe hozni Linát. Gyors léptekkel indultam hazafelé. Közeben szidtam magam amiért elválaltam, ezt a korepetálós dólgot.
3.fejezet
Meglepetések
Másnap több órán kersztűl a DÖK-ös teremben voltam. Kivételesen tényleg örültem a feladatoknak. Több tucat matekdogát javítottam, ki mivel a tanárnőnek nem volt rá idelye, de holnapra be kellett írnia a jegyeket, hogy le tudja zárni a diákokat. Legalább volt ami elterelje a figyelmem Lináról, és az ő betegségéről. Kiváncs voltam, vajon Lysander tudott e róla. Biztos, hiszen csak a pasija. Utolsó két óráról nem hiányozhattam, pedig a tesit nem nagyon szerettem. Ilyenkor kénytelen voltam a többiekkel együt dolgozni, ami nem is let volna baj, de mivel az egyik legmagasabb voltam, így mindig Castiel csapatába kerültem. Nem szerencsés, ha két férfi ennyire utálja egymást, ha csapatban kell dolgozni. Persze, most kaptam az ívet. Nem kel mondanom, hogy Cast hányszor belekönyökölt az oldalamba. Sajgó tagokkal öltöztem vissza. A sulis dolgaimat mind elvégeztem a délelöt folyamán, most már csak a feladat lapért kellet elmennem, meg az aznapi leckéjért. Az igazgató nőre sajnos várnom kellet, így mire kiszabadultam a suliból, már jócskán elmúlt négy. Lassan mentem Lina házáig. Ott egy nagylevegőt vettem az ajtóban, majd csengettem.
Lina széles mosolyal az arcán nyitott ajtót, majd beinvitált. A nappaliba érve Hópehely és Barackvirág boldogan szaldt elém, és úgy üdvözöltek, mint régi jó ismerőst.
-Hali Nat!-köszönt rám Lysander.
-Hello-köszöntem vissza kicsit talán nyersen.
Lysander a kanpé ült, és éppen olvasott. Valami elnyűt könyv volt. Kicsit távolságtartóan tettem le a táskám, majd ültem le a dohányzó asztal elé.
-Ugye nem baj, ha csak spagettit kapsz ebédre?-kérdezte Lina, de a válaszom nem várta meg. Egy közölgő tányér spagettit tettle elém.
-Én nem kapok?-kérdezte Lysender.
-Nem bátyus, te nem kapsz! Kifosztod a hűtőmet, ráadásúl kétszer többet ettél, mint, meg most Nat összesen-válaszolta Lina.
Azonban a bátyus szónál felkaptam a fejem. Most ez vagy valami pervez játék náluk, vagy tényleg rokonok.
-Baj van?-kérdezte Lysander.
-Most lehet, hogy én értettem félre, de mintha Lina azt mondta volna, hogy bátyus.
-Nem hallottad félre. Tényleg így szokott hívni, de szerintem az ember unoka húga hívhatja így a fivérét-nevett Lys.
-Mi?... Ti rokonok vagytok?
-Unoka testvérek. Igaz a suliba úgy tünhet, hogyy járunk, de hamár elindult ez a pletyka akkor hagytuk hadd higgye mindenki azt. Soha senki megnem kérdezte, hogy mi tényleg járunk e-mondta Lina nevetve, közben leült mellém.
-Hú- nem tudtam semmi értelmeset kinyögni.
Lina és Lys összenéztek, majd a lány megborzolta a hajam.
-Tán te is azt hitted, hogy járunk? Ha csak egyszer belenéznél az aktánkba rögtön látnád, hogy a szüleink testvérek-nevett.-Na egyél Szöszi különben kihül a kaja.
Másnak biztos nem engedem meg, hogy le szöszizzen, de Lina mosolya teljesen elbűvölt ahoz, hogy haragudni tudjak rá. Kihalásztam a táskámból a feladat lapott, majd elé toltam. Míg én meg ettem a spagettit, addig ő számólógép nélkül megcsinálta a feladatt lapot. Lysander belemerült a könyvébe, de nem maradt sokáig. Úgy öt felé ment haza. Lina kikisérte, majd vissza jött, és le ült velem szembe.
-Ugye nem zavr, ha pótólom a mai anyagot?-kérdeztem.
-Nem.
Jött a kínos csend. Hópehely mellém telepedett, Barackvirág, meg felkucorodott Lina vállára, és onnan figyelte, ahogy a lány tanul. Már egy ideje belemerültünk a tanulkásba, mikor valami koppant. Oda néztem, és döbbent látvány fogadott. Barackvirág Lina fejére ült, és lenyomva tartotta azt.
-Már megint elszámoltam?-kérdezte, bár a lapok tompították a hangját.
A vahszínű macska mérgesen nyávogott, majd leugrott az asztalra. Lina felnézett rá, majd a tollért nyúlt, de nem kezdte el a feladatott folytatni.
-Ne is reménykedj, hogy megcsinálom- mondta a macskának.
Érdeklődve néztem a néma párviadalukat. Lina össze ráncolta a homlokát, mire halk fújás volt a válasz. Ekkor a lány ujjai megroppantak a kezében lévő tollon, mivel annyira megfeszítette a kezét. Barackvirág válasza erőteljes, parancsoló morgás volt. Hópehely bemenekült a hátam mögé. Ez nem jelent jót gondoltam. A macska kikapott Lina felé, de az számított rá, így arráb húzódott, mielött a karmok elérték volna.
-Hé ti mit cináltok?-kérdeztem kicsit megilyedve.
-Rá akar venni, hogy javítsam ki az elszámolásom, de ő is tudja, hogy az nem fog menni.
-Miért nem?
-Mert nem fogom megtalálni, hogy hól rontotam, és nem vagyok hajlandó újra kezdeni a feladatott-válaszolta Lina.
-Ugyan már, az nem lehet gond.
Át ültem mellé, és magem felé fordítottam a lapot.
-Nagyon egyzserű megtalálni, hogy hól rontottad el. Nézzd csak.
Eltoltam a lapott és a megfelelő részre mutttam neki, de nem konkrétan a hibát, csak annak környékét rajzoltam körbe. Lina a lap fölé hajolt, majd kersni kezdte.
-Bakker már megint ott rontom el ahól a számológépet elkezdtem használni-mondta durcásan.
-Na látod, nem nehéz megtalálni. Azonban furcsa, hogy addig, jó amíg nem használod a számológépet. Mutasd csak a gépedet.
Lina felém tolta a számológépét, én meg megpróbáltam kiszámolni vele a helyes, erdeményt, de nekem is az jött ki mint neki.
-Úgy látom nem veled van a gond hanem a számoló gépeddel.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-Számold ki az én gépemmel, és rájössz.
Alig néhány perc múl már be is fejezte a feladatott. Persze azért végig néztem, hogy boldogul- e számológéppemmel.
-Létezik az, hogy csak egy rossz gép miatt leszel hármas félkor?-kérdeztem nevetve.
-Nagy a valószínűsége. Na holnap korábban kell kelnem, hogy vegyek egy új gépet-mondta nagyott sóhajtva.
-Azért ne kellj korábban, ha gondold oda adhatom neked a számológépem-mondtam.
-Akkor meg neked nem marad számoló gép.
-Át azt nem mondanám. Míg Lysander a jegyzet füzetét hagyja el, én a számológépeket. Annyi van a fiókomban, hogy az valamiborzalom.
-Ha elhagyod a géped, akkor hogy lehet tele a fiókod?
-Csak a múltkor takarítottam, és megtaláltam őke-mondom.
-Mire nem jó egykis takarítás!
Lina finoman megbökki az oldalam, mire kicsit összerezzenek. Persze nem veszi észre, hogy pont azon a ponton bökött meg ahól Castiel összeverte az oldalam.
Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy visszaüljek az asztal másik oldalára, így csak magam elé húztam a füzeteimet, majd tovább jegyzeteltem. Annyira belemerültem, a tanulásba, hogy alig vettem észre, hogy édesanyám hív. Persze azt kérdezte, hogy mikor mék haza. Szerencsére már csak egy oldal volt a magyarból, így mondhattam, hogy nemsokára indulok. Alig tíz perc múlva, már a táskámba pakoltam, a tankönnyveket.
-Nem felejtettél el valamit?-kérdezte Lina az ajtóban.
-Nem ugrik be. Segítenél?
-Mindjárt jövök-mondta selytelmesen mosolyogva.
Felszaladt az emeltre, majd nem sokkal később egy ismerős könnyevvel tért vissza.
-Két nap egymásután itthagyni a kedvenc könyved, nem gondolod, hogy szándékos?-kérdezte, közbe a kezembe adta a könyvet.
-Nem volt szándékos-válaszolom szemlesütve.-Akkor holnap jöjjek, bár úgy látom, hogy nincs sok szükség rám matek korepetálás terén.
-Hát ha csak azért jösz, hogy korepetálj akkor nem sok értelme van jönnöd. Ha azért jösz, hogy a nyugodtan talulhass akkor már van értelme jönnöd. Visszont ...
Lina elhallgatott. Már kivül álltam az ajtón. Láttam rajta, hogy vacoga hidegben, de nem fejezte be a mondatott.
-Mintha lenne egy harmadik lehetőségem is, hogy miért jöjjek-mondtam, reménykedve, hogy befejezi.
-Hát ha szeretnél jönni én itt leszek-mondta inkább.
Nem bírtam ki elkellett mosolyodnom, ezen a kijelentésén. Elköszöntem, majd csak úgy mint előző nap elindultam haza felé.
-Natalien-halottam az utánam szóló kialtást, mikor az utca felénél jártam.
Megfordultam, de nagyon fel se fogtam, hogy mi történik, mivel Lina a nyakamba ugrott, és... MEGCSOKÓLT??? Mi? Most biztos álmodom, de ha tényleg álom lenne nem érezném bőre kellemes illatát. Ledöbbenten álltam egy kis ideig, majd óvatosan átkaróltam a derekát.
-Kérlek gyere holnap-mondta, mikor az ajkaink elváltak egymástól.
-Ezek után számíthatsz arra, hogy jövök-mondtam kicsit kábultan.
-Akkor jó. Ha nem haragszól vissza mennék-mondta.
Csak ekkor vettem észre, hogy a cipőn kívül még egy pulóvert se vett magára. Megforgattam a szemem, majd megfordítottam, hogy menjen nyugodtan.
Adtam egy puszit az arcára, majd hagytam, hogy haza szaladjon, és csak percekkel később indulam el az ellenkező irányba.
4.fejezet
Lina
-Lysander nem tudod, miért nem jött Lina suliba ma?-kérdeztem a fehérhajú sráctól.
Viszonylag gyors tempót diktált, de nem válaszólt. Komolyan mit tud amit én nem? Lina házánál, csöngetett, de nem jött rá válasz. Előkotorta a kulccsomóját, majd kinyitotta az ajtót, és be ment.
Alig lépett be az ajtón rögtön meg is állt. A vállafölött amit láttam a házból az a szűk előfolyosó volt amiből a napalliba és a konyhába nyílt egy-egy ajtó, majd rögtön kiszélesedett, és az emeleti lépcső jött. Ami megállításra késztette Lysandert az az volt, hogy a fehér falon foltokban véres pamacsok voltak láthatóak.
-Ja ne-súgta maga elé Lysandder.
Meg se várta, hogy én mit reagálok a véres pamacsokra beszaladt a házba, pontosabban az emeletre. Becsuktam az ajtót, majd utána mentem. Az emeleten rögtön a harmadik, és egyben az utólsó szobába ment.
-Lina!-mondta szinte kiabálva, mikor belépett.
A lány a földön feküdt, egy nagy kutya korsár mellett. Hosszú haja kócosan, terült el a hátán. Ahogy Lysander óvatosan felemelte láttam, hogy a gipsz a kezén több helyen elvan törve. Az arcán csúnya horzsolások voltak, amiknek a szélei megegyezzetke, az előszoba érdes festésű falának mintájával.
Mi történt vele?
-Tegnap mikor mentél el innen?-érdezte Lysander mikor lefektette az ágyra Linát.
-Úgy hét fele.Ugye tudod, hogy ez a ruha volt rajta tegnap is?
-Igen. Linára nem jellemző, hogy hét után ajtót nyisson, főleg úgy, hogy tudja ki keresheti.
-Honnan veszed, hogy ajtót nyitott?
-Be volt zárva az ajtó. Ha nem nyitja ki akkor az illető elmegy, vagy betörte volna az ajtót-válaszolta Lysander.-Azt hiszem téged is be kell avatnunk. GYere.
Megfordított, majd leterelt a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Ott én leültem a fotelbe ő meg a kanapéra. Percekig elgondolkodva nézett rám, majd váratlanul megszólalt:-Ugye bízhatok benned?-kérdezte, bár hangja elárulta, hogy felesleges válaszólnom, hiszen bízik bennem.
-Igen-válaszoltam még is.
-Gondolom nem érted, hogy, miért vagyok ilyen nyugodt, miközben Lina ájultan fekszik az ágyában. Mielöt közbe vágnál, szeretnék egy kicsit húgiról beszélni. Lina nagyonsokáig a királyi udvarban nevelkedett, az édesanyja jóvoltából, mivel ő maga udvarhölygként volt jelen a kastélyban. Az édesapjáról nem sok mindent tudok, hiába lenne a nagybátyám. Lee mindig is szélhámos volt ezért nem nagyon beszélt vele az apám. Játa a kocsmákat, a bárokat és ezt csinálja ma is. Valami szerencsétlenség következtében, bejutott egy királyi bálba, ahól Livián kiélte a fantáziáját. Sajnos nem csak elvekben, hanem gyakorlaton is. Ha nem haragszól nem részletezem, hogy mit értek ez alatt. A lényeg az, hogy Lina kilenc hónappal később megszületett. Édesanyja szeretettben nevelte, annak ellenére, hogy már volt vőlegénye aki elhagyta miatta. Linát már a kezdetektől fogva arra nevelték, hogy egy nap, majd belőle is udvar hölgy lesz. Minden nagyon jól is ment amíg egy nap megnem jelent A MAffia. Lee piszkos ugyei miatt rájuk száltak. A királynő védelme alatt voltak, de ez nem tartotta visszaőket attól, hogy megöljék Liviát, és, hogy tönkre tegyék egy lány életét. Livia halálaután kezdet el keresgélni a királynő, és sikerrel járt. Megtalálta apám nevét, és így Lina egyetlen tisztességes rokonait is. Mikor a családom megtudta, hogy mi történt, apám nagyon mérgess lett. Rögtön meg akart ismerkedni a fél árva kislánnyal, minek a királynő nagyon örült. Mondhatom apám nagyon csalódott, mikor egy elkényesztetett kislány helyet, egy szerény vissza húzódo lány üdvözölte.-Lysander várt egy kicsit amíg megemésztem a hallotakat, majd folytatta:- Lina tíz éves koráig ottmaradt az udvarban. Igen ekkor jött a városba, hogy a rokonainál legyen egy kicsit. A MAffia azonban figyelte. Amint betette a lábát a városba, tíz évre lekötelezte magát, mint A MAffia fizetettlen rabszolgája. Egy valami kívételével arra használják amire csak akarják. Kisérletek, takarítás bármi amit eltudsz képzelni, a sex rabszolga kivételével. Meg ölni nem ölhetik meg, mert akkor a királynő haragjával kellene szembe szálniuk, ahogy akor is ha a lányt megerőszakolják. Sajnos azonban a királynő is, és a családja -azaz mi- is kénytelenek vagyunk nézni, ahogy egyre brutálisabb sérüléseket szerez.
Lysander elhalgatott. Keze ökölbe szorva is remegett.
-Miért nem tudtok csinálni valamit?-kérdeztem végül kiszáradt torokkal.
-Nem tudunk lépni amíg nincs konkrét bizonyíték arra, hogy ők verik meg. Linát megfenyegették, hogy minddenkinek azt mondja, hogy balesete volt, és csak azért sérült meg. Gondolom te is érezted a hazugságot e mögött.
Bolintottam, majd fel álltam. Nem bírtam egyhelyben megmaradni. Muszály volt járkálnom, hogy a kavargó gondolataim féken tartsam.
-És ilyenkor mitt teszel?
-Ilyenkor? Este itt maradok, és figyelek, hogy ne legyen rosszabbul, és ha reggel nem javúl az állapota akkor jön Leight, és vigyázz rá-válaszolta Lysander.
-Csak addig maradtok vele, amíg nem ébred fel?
-Igen. Utána ő nem akarja, hogy itt legyünk. Hogy miért, azt ne kérdezd, mert nem...
Mindeketten meghallotuk a recsenő lépcső hangját. Lysander az ajtófelé fordult, én meg "kimentem" az ajtón. Lina remegő tagokkal, falfehéren állt a harmadik lépcsőfokon. Gondolom leolvashatta az arcomról, hogy tudom, miért nézzki olyan borzalmas állapotban, de nem kérdezett semmit. Kinyújtotta felém a két karját, majd miután a lépcső aljába léptem átkarolta a nyakam. Törött gipszje néhány helyen kényelmetlenűl nyomta a vállam, de nem érdekelt. Óvatosan leemeltem a lépcsőről, majd bevittem a nappaliba. Lysander megkönnyebülten mosolygott, de nem szólt semmit.
A fotelba tettem Linát, majd leültem a bútor karfájára.
-Végre valahára, hogy eggyüttvagytok-mondta Lysander.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem kicsit talán elvörösödve.
-Elég rég tudom, hogy szereted Linát. Megnyugtatlak az érzés kölcsönös a részéről.
-Lys...!-szólt erőtlenül Lina.
Lysander elhallgatott, Lina pedig a mellkasomra hajtotta a fejét. Remegett a keze, mikor átkarólt. Jobb karommal átkaroltam, a ballal pedig a haját toltam a füle mögé, majd a saját ölembe fektettem. Nem telt el pár perc, és Lina ball keze lecsúszott a hátamrol. A jobal továbbra is az ingem fogta, bár nem túl erősen.
-Felviszed a szobályába?-kérdezte LYsander.
-Igen viszont telefonálnom kéne anyáéknak, hogy ma nem megyek haza.
-Jó vidd fel, majd fent felhívod őket.
Gyengéden, másodjára is karjaimba vetem Linát, majd Barackvirág, és Hóőehely kíséretében fel vittem a szobályába. A telefont apa vette fel. Kicsit remegő hangon mondtam neki, hogy beteg az a lány akit korepetálok, és teljesen egyedül van otthon, de elmondtam végül. Apa percekig hallgatott, majd csak ennyit kérdezett:-Ez az a lány akibe évek óta szerelmes vagy?
Halk iggennel válaszoltam, mire ő elnevette magát a vonal másik végén. Meglepődtem, mikor azt mondta, hogy maradhatok. Soha nem volt jó a viszonyom apával, de most mégis örültem a lazaságának.
Leültem Lina ágya széllére, és csak néztem ahogy alszik. Olyan aranyos volt, még a sok horzsolás ellenére is.
-Nat..ha..lien-motyogta magában.
-Itt vagyok-súgtam a fülébe, majd gyengéden szájon csókoltam.
Átakartam ülni a szobában lévő fotelba, de ekkor rá fogott a kezemre. Zöldszeme hálásan nézett rám, de még is arra kért, hogy maradjak. Így ottmaradtam, az ágyszélén.
5.fejezet
A szeretetnek még a vörös szem se szab határt
(Lina szemszög)
A napaliban álltam és a falat festettem le, hogy a vérem eltünjön róla. Már az utólsó vérpamacsot festettem le, mikor karmok koppanására lettem figyelmes. Hópelye tartott lefelé a lépcsőn. Apró mancsaim a körmök nagyok voltak, azért halottam meg a kaparásukat.
-Jól van holnap megyünk Vikihez, és rendbe teszi a lábaidat-mondtam neki, de nem néztem fel rá.
Mikor végeztem a festéssel, bepakoltam a mosogató gépbe, majd elkezdtem készíteni valami reggelit. Felvertem a tojást, majd a forró tepsibe boritottam. A tojás illata terjengeni kezdett a konyhában, ezért bekapcsoltam a szagelszívót. Már majdnem kész volt a rántotta, mikor két erős kar gyengéden átkarolt, és egy selymes hajú fej a nyakhoz dörgölődött.
-Jó reggelt te kis konyha tündér-súgta Nat a nyakamba.
-Neked is-köszöntem.
Éreztem ahogy elpirulok, de próbáltam nem zavartatni magam. Kiszedtem tányérokra a rántottát, majd NAtalien kezébe nyomtam az egyiket.
-Mit csináltál a gipszeddel?-kérdezte gyengéden megfogva a ball kezem, amin jó szórosan fásli volt.
-Leszedtem, mert törött gisz semit se ér. Gondolom Lys tegnap mindent elmondott.
-Igen..., de a gipszre akor is szükség van ha eltört a kezed...
-Nem tört el, csak kegyetlenül megzúzódott. Az orvos, csak azért tette fel, hogy kicsit védje a csuklóm. Mondjuk teljesen mindegy hiszen nem birok nyugton maradni-nevettem.
NAthalien a szemét forgatta. Láttam rajta, hogya aggódik miattam, ezért le tetem a tányérom az asztalra, majd hozzá bújtam. Ő is letette a tányérját, majd magához húz. Olyan jó illata van. Ha tudná, hogy mennyi ideje várok rá.
Nyolc éve költöztem a városba, de csak öt éve járok az Amorisba. Mikor először beszélgettünk nagyon belopta magát a szívembe. Akkor még nem is selytettem, hogy bele fogok szeretni. Igazából soha nem akartam szerelmes lenni, hiszen húszéves koromig a MAffia a nyakamon lóg, utána meg vissza kell térnem a királyi udvarba. A tudat, hogy bárkit veszélybe sodorhatok, nem volt elég erős ahoz, hogy ne szeressek bele Nathba. Gyakran figyeltem, hogy mit csinál, de mindig közömbösnek mutattam magam, egészen eddig.
Ha nincs a számológépem akkor biztos, hogy soha nem jön el hozzám. Akkor nem tudja meg, hogy LYs csak a rokonom, és nem a pasim, és én se tudom, meg, hogy ő is szeret engem. Mennyivel könnyebb lenne.
-Baj van?-kérdezte Nathalien halkan.
-Nincs-válaszolom neki.
-Kis hazug-mondta halkan kuncogva.
Megfordított, majd kihúzta az egyik széket az asztaltól, és leültetett. A saját székét közvetlenül mellém húzta, majd leült rá. A regelit csendben ettük, meg mielött bármi tehettem volna a mosatlanokkal NAt már be is ragta őket a mosogatógépbe.
-Na ma mit csinálunk?-kérdezte, mikor megállt elöttem.
-Tanulás?-kérdeztem félénken, közben nem akartam felnézni.
-Szombaton általában lazítok. Szóval mi a terv mára?-kérdezte és kinyújtotta felém a kezét.
-Lazítás a karjaidban-mondtam halkan és pirulva.
Abban a tudatan fogtam meg a kezeit, hogy nem hallotta amit mondtam. Azonban, mikor magához ölelt szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy hallotta.
-Ez az ötlen, jól hangzik, csak kicsit félreérthettő-súgta a fülembe.
Persze elvörösödtem. Arcom a nyakába furtam, hogy ne kelljen belenéznem a szemébe. Ő az állam alá nyúlt, és megpróbálta felemelni a fejem, de kénytelen voltam a vállához szorítani, mivel kegyetlen fájdalom hasított bele a fejembe.
-Lina baj van?-kérdezte, mikor észrevette a mozdulatom.
-Áh nem csak...
Kinyitottam a szemem. Ha nem tudnám, hogy Nath haja szőke akkor is nagyon vonzónak találnám a fehér hajjal. Mélyen a szemembe nézett. GYanítottam, hogy megint a szememben folyó vért nézi, mint legutóbb. Arca egy foltban elpirult. Ha a szemem biztos észre sem veszem azt a pírt, de úgy, hogy csak a piros árnyalatait, minden mást csak fekete fehérben látok, így nagyon szemet szúrt.
-MIre gondolsz?-kérdeztem hallkan.
-Honnan veszed, hogy rajtad kívül gondoltam valamire?
-Csak aból gondaoltam, hogy elpirultál. Szóval mire gondolsz?
Nath zavarban volt. Láttam rajta, hogy nem igazán akarja bevallani, hogy mit mondjon.
-Tudod, hogy ilynekor nagyon csábító vagy?-kérdezte végül.
-Mondták már egy páran-húztam el a számat.
Igen mondták már a MAffiánál sokan, hogy olyan szexi vagyok mikor a szemem vörös. Lesütöttem a szemem aminek NAthalien nem igazán örült. Miután nem sikerült felemelnie az állam taktikát váltott, és lehajolt hozzám, hogy alulról nézzen a szemembe. Becsuktam a szemem, bár magam se tudom, hogy miért, így nem láthattam, hogy NAthalien közel hajól hozzám.
Ajkai gyengéden érintették az én számat, mire kinyitottam a szemem. Persze nem kel mondanom, hogy szinte azonnal le is hunytam. Nathalien keze gyengéden lecsúszott a hátamról a derekamra. Nath lassan kihúzta magát, közben jobb kezét a tarkomra csusztatta. Mivel kiegyenesedett , így neki kellett lehajólnia hozzám nekem, meg pipiskedni kellett, hogy neszakítsuk meg a csókot. Átkaroltam a nyalát, mire bal karja megfeszült a derekamon, és közelebb lépett hozzám, én meg elvesztettem az egyensújom, így kénytelen voltam hátrább lépni.
Az asztal nekinyomódott a combomnak, én meg véglek elveszte az egyensújom ráültem, magammal húzva Nathot. A fiú hírtelen elengedte a derekam, hogy megtámassza magát az asztallapon. Ekkor megszakadt a csók, és mi levegőért kapkodva néztünk egymás szemébe.
-Te kis boszorkány. Mire tudtsz te rá venni engem?-kérdezte visszafolytott hangon.
-Nem én kezdtem-mondtam még mindig levegőért kapkodva.
-Ez igaz, de azzal, hogy átkaroltál, olyan vágyakat ébresztettél fel bennem amikről nem is tudtam, hogy léteznek-mondta.
(Írói megjegyzés: Vissza térünk Nath szemszögébe)
Lina elpirult, és megint lesütötte a szemét. Olyan aranyos ilyenkor, de most komolyan. Megint hozzáhajoltam, de most csak a homlokom nyomtam az övéhez.
-Szeretlek-mondtam halkan neki.
Lina felnézett rám. Szemei könybe lábadtak, de szálya mosolygott.
-Én is szeretlek-mondta,és két keze közé vette az arcom.
Valahogy éreztem, hogy nem akar mást, csak, hogy vele legyek. Tényleg enyit jelent ha valakit úgy fogadunk el ahogy van? Miközben ezt a kérdést tettem fel magamnak jobkezem elvettem a tarkójáról, és az arcomra nyomtam gyengéden bekötött kezét.
6.fejezet
Az első igazi randi(1/2)
Nem kell mondanom, hogy hétfőn elég sokan kiszúrták Lina és köztem a változást. Valahogy mindig nevettünk, és viccelődtünk. Lysander sokszor meg is jegyezte, hogy így hamar kifog derülni, hogy együtt vagyok Linádal, mire csak annyit feleltünk, hogy nem nagyon érdekel minket. Már régebben is előfordult, hogy Linával autómatikusan ugyan azt mondtuk a tanár kérdésére ráadásul ugyan akkor. Most ez csak annyiban volt más, hogy mind a ketten elnevettük magunkat.
-Úgy látom nagyon jó kedved van Nathalien. Ugye ilyen jó kedvel csinálja meg a papír munkát is?-kérdezte az igazgató nő délután.
-Persze vágtam rá.
Bár mennyire felvoltam dobódva, a papír munkát nem siettem el. Mindent a megadott sorrend szerint rendeztem el. Ahogy a papirok közt pakoltam egy lányc csavarodott a kezemre.
-Jaj igazgató nő neharagudjon segítene nekem egy kicsit?-kérdeztem, mivel nem bírtam kiszabadítani a kezem.
A tanárnő csak egy pillantást vetett a kezemre, majd rögtön ott termett. Minden habozás nélkül leszedte a láncot a kezemről, majd becsukta a fiókot.
-Kérem ne szoljon senkinek se erről! Köszönöm a mai segítségét!-mondta, majd ki tessékelt az ajtón. PErsze vissza kellet mennem mivel a táskám a tanáriban maradt.
Mikor újra kiléptem a folyosóra Melodyval találtam szembe magam. Kék szemei tele voltak kérdésekkel.
-Szia hát te? Nem mentél még haza?-kérdeztem meglepődve.
-Mint ahogy látod nem. Figyu kérdezni akartam már korábban is, de soha nem voltál ott ahol kerestelek. Tudod nemsokára lessz a szalagtűzőnk. Másnap nincs kedved eljönni velem valahová?-kérdezte elpirulva.
Jaj ne már megint a régi nóta jön?
-Nézzd Melody. Nem szívesen bántalak meg, de tudod, hogy nem tetszel nekem. Aranyos vagy, meg minden, de nem akarlak hiú ámbrándokban ringatni azzal, hogy elmegyek veled. Ugye meg érted?
-Valami ilyesmire számítottam. Na jó ha esetleg meggondolod magad, és itt leszek-mondta mosolyt eröltetve az arcára.
Nem igazn törtődött azzal, hogy nem szeretnék a társaságában lenni, így csak követett a suli kapuig. Odakint felhúztam a kabátom cipzárát, majd elindultam. MElody a sarkamban maradt pedig ő nem is arra lakott amerre én mentem. Már féluton jártam Lina házához, mikor végre le maradt. Egy idős hölgy kért tőle utbaigazítást, és így nem tudott tovább követni.
Sietősebbre vettem a lépteim, így hamarad értem oda Linához, aki már az ajtóban várta, hogy csöngessek. Alig csukta be mögöttem az ajtót, már is a hátamra ugrott. Persze rögtön a két térde alá nyultam,- meggátolva ezzel, hogy le száljon a hátamról-, majd körbefordultam vele az előszobában.
-Elég szédülök-kacagott Lina, a sokadik forgás után.
-Ha szédülsz akkor nem teszleg le-mondtam nevetve.
-Na kérlek. Addig nem kapsz ebédet.
Na jó ezt már úgy mondta, hogy letettem a földre. PErsze mire le vettem a kabátom, már hozta is az előző napi pizza maradékunkat. Polyén, hogy ketten együtt nem bírunk meg enni egy normális méretű pizzát. A leckét hamar megcsináltam, így nyugodtan nézhettem, ahogy Lina kockul. Bár nem az én műfajom a számítógépek világa olyan jó volt csak nézni, ahogy játszik a telefonján.
Órákik ültünk a kanapélya elött, és csak kockultunk. Idönként én is megpróbálkoztam a játékkal, de nem ment. Inkább maradtam annal, hágy Linát átkarolva nézem, esetleg tanácsod adok neki, ha elakad.
-Holnap este ráérsz?-kérdeztem, már az ajtóban.
-Elvileg igen.
-Akkor holnap légyszi este félnyolcra vegyél fel valami elbűvölő ruhát, és várj az ajtóban, mire érted jövök-mondtam.
-Ez most ha jól értem egy vacsora elhívás volt?-kérdezte.
-Anak szántam, de elég bénán sikerült mondanom.
-Akkor holnap délután nem jösz, csak este?
-Igen. NA megyek, mert anyáék már várnak otthon. Szia kicsim-mondtam, majd a karjaimba zártam, és jó hosszan megcsókoltam.
7.fejezet
Az első igazi randi(2/2)
Másnap folyamatosan Lina járt a fejemben pedig szinte minden órán ott ült mellettem. Az órák után, megbeszéltük, hogy hányra megyek érte, majd elköszöntem tőle, mivel még volt egy csomo D.Ö.K-ös dolgom. A papír munkák nem igazán akartak haladni, de végűl Hatra készen voltam.
Gyors sprint haza, majd letusoltam, és felvettem valami elegánsabb ruhát. Apa végig ott állt a szobám ajtajában és figyelte minden mozdulatom.
-Mi a kedvenc színe?-kérdezte váratlanul.
-A fekete , kék és a zöld-válaszoltam, közben a szekrényem ajtajára szerelt tükörből néztem rá.
-Értem. Na és viszel neki valamit?
Elmosolyodtam, majd minden szó nélkül megfordultam, és elindultam kifelé a szobámból. Gyorsan felkaptam a kis dobozkát az ágyamról, majd megmutattam apámnak. Ő csak elismerően nézett végig rajtam.
-Hát felnöttél. Már nem az a kisfiú vagy aki régen. Igazi férfi lettél-mondta.
Hangja fájdalommal volt tele. Selytettem, hogy most jött rá, hogy régen mennyire nem figyelt rám. Egy percig a szemébe néztem, majd mentem. Leakasztottam a sluckulcsom a helyérő, majd kimentem a garázsba. A négy kocsi közül egyedül az enyém volt lefedve ponyvával. Látszik mennyit használom. Míg a család minden tagja aktív autó vezető/ tulajdonos, addig én jobban szeretek gyalogolni. Azonban a mai este különleges alkalom volt így, nagyon jól jött.
Gyors lekaptam róla a ponyvát. Egyvalamit szerettem a kocsimban, a színét. A fekete lakkozása nem volt annyira kihívó, de jobban tükrözte az eleganciát, mint a másik három.
A motor dorombolva kelt életre, ahogy elfordítottam a kulcsot. Bekapcsoltam a fűtést, hogy mire Linához érek, már kellemes meleg legyen bent. A kerekek a kormány legkissebb fordítására is szinte azonnal reagáltak. Láttam több férfi is utánam fordult, de nem nagyon érdekelt a pillantásuk. Valószínűleg ha tudnák, hogy a város egyik legszebb lányáért megyek, akkor is először a kocsit néznék meg, és csak azután vennék szemügyre Linát.
Mikor megérkeztem, nem állítottam le a motort, csak kiszáltam, és csengettem. Lina matatását hallottam az ajtón túlról, majd a kulcs zörgését. Mikor végre Lina kinyitotta az ajtót, teljesen le döbbentem. Hosszú vajszínű kabát volt rajda, de a sötétben még így is látszódott a kabát alatti estélyi ruha. Haját csak sima konytyba fogta. Arcán egy pici szélyfény kivételével semijen smink nem volt, de ezt csak én tudtam. Egy külső szemlélő, egy sexyen hosszúlábú stárt látott volna benne, ha most látja.
-Szia-köszönt mosolyogva.
KEllett egy perc mire összeszedtem magam, hogy válaszolni tudjak neki.
-Szia... Gyönyörű vagy-mondtam szemlesütve.
Lina bezárta az ajtót, majd újra szembefordult velem.
-Köszi. Te is hordhatnál sürübben zakót az ing fölött-mondta nevetve.
-Na mehetünk?-kérdeztem figyelmen kívül hagyva a dicséretétt.
A kezéjért nyultam, majd a kocsi felé huztam.
-Na ne-mondta megtorpanva a kocsi mellett.
-Na de. Na még így is velem tartasz?-kérdeztem, közben kinyitottam az ajtótt elötte.
Lina habozott, majd beszált a kocsiba. Gyorsan megkerültem a kocsim, majd beültem a kormáy mögé, és már utón is voltunk. A váltón nyugtattam a job kezem, és kicsit sem zavart, mikor Lina bekötött kezét óvatosan ráhelyezte.
-Miért nem jársz kocsival?-kérdezte váratlanul.
-Nem nagyon szeretem a kocsikat. Nem azt mondom, hogy nem megyek hetente egy jó hosszú útra a kocsival, de csak azért, hogy a suliig meg haza járkáljak, azért felesleges.
-Egyett értek. Én hasonló okok miatt nem járok a mocimmal.
Na erre gy pillanatra rá néztem. Ő és a motor? Na ne?
-Igen szeretek motorozni, és ha tudni szeretnéd van egy a garázsban. Egy kék Harliy Davidson V-rod. Ugye ezért nem itélsz el?-kérdezte.
-Miért itélnélek el? Csak meglepett. Na meg jöttünk.
Leparkoltam a kocsit, majd kiszáltam. Lina örömmel fogta meg a kezem, mikor kisegítettem. Az étterembe lépve egy pincér fogadott minket. LEvette Lina kabátját, majd a helyünkre kisért.
Nyugost csendes zugot foglaltattam le, puha börkanapékkal. Az étterem ezen része inkább tünt egy családi ház szerelmes párjának kuckójának, mint vendéglőnek. Egymás mellé ültünk a kanapékon, majd csendben beszélgettünk. A vacsora túlságosan hamar eltelt, még úgy is, hogy rendeltünk desszertett, amit igazából csak Lina evett.
-Ez így, olyan ciki-mondta szemlesütve.
-NEkem nem az. Olyan jó nézni ahogy pirulva eszed a kis csokikat-válaszoltam nevetve.
- Csak egy falatott egyél kérlek, és jobban érzem magam-mondta, közben felém tartott egy csoki kockát.
-Bár nem szeretem az édességet, de csak a te kedvedért-mondtam.
Hagytam, hogy a számba tegye a csolit, bár tényleg nem szerettemm az édességet. Ujjai gyengéden érintették az ajkaimat. Na igen megint ekvesztettem a fejem. MEgtámaszkodtam a kanapé szélén, majd közelebb hajóltam hozzá.
-Remélem csók áló a szályfényed-nevettem.
-Meg nyuktatlak, hogy az-mondta, én meg megcsókoltam.
-Finom édes a szád-kuncogott, mikor elvált az ajkunk.
-Csak a csokid miatt-mondtam, de nem haragudtam a kijelentésén.
8.fejezet
Töri felelet
Egész éjjel alig aludtam valamit. Folyamatosan a Linával töltött este járt a fejemben. Amúgy is édes csokjait ma egy kis csoki tette még édesebbé,de nem bántam. Annyira aranyos volt. Kiváncsi vajok kibontotta e a kisdobozt.
Persze végül csak elnyomott az álom. Regel kicsit se voltam fáradt. Szinte futottam az iskolába, de csak ott jöttem rá, hogy rajtam kívül senki nem kell fel ilyen korán. Na mindegy.
Elvégesztem a szokásos teendőket a tanáriban, majd a D.Ö.K-ös teremben, végül bementem a terembe. Az osztályzsibongott, és meg se lepődtek azon, hogy beléptem, hiszen még nem csöngettek be. Lina ott ült a hején az ablak felöli badsor utólsó padjában. Leültem mellé, de szóltam hozzá hiszen Psp-et. Nem akartam zavarni. Lina alig észrevehetően közelebb csúszott hozzám, így a vállunk összeért. Ez az apró mozdulata elég volt ahoz, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Bár nem beszéltük meg még se vertük nagydobra, hogy együtt vagyunk. Bejött a matek tanár, majd elkezdődött az óra amin megint dolgozatott írtunk. Lina félkézzel gyorsabban írt, és számolt egyszerre, mint én. a számológéphez alig nyult ugyan, de villámok gyorsaságával gépelte a számokat, amiket gyorsan le is irt. Most elöször fordult elő, hogy ő adta be a dolgozatát hamarabb. A tanárnő meglepődve nézett rá, de csak elvette a lapott, majd elkezdte kijavítani. Lina leült mellém, és játszott tovább. Pár perc múlva én is beadtam a dolgozatott.
Óra végéig csendesen leveleztem Linával, ami nem volt könnyű hiszen amellet, hogy nagyon apróba ír, még a tanárnőre is figyelni kellett, nehogy elvegye a lapott.
-Lina, Nathaniel kérem maradjatok itt egy kicsit-mondta a tanárnő kicsengőkor.
Összenéztünk, majd engedelmeskedtünk. A tanárnő a dolgozatainkat nézte. Ez nem jelenthet jót.
-Nos szeretném tudni, hogy mennyit tanultok-mondta széles mosolyal az arcán.
-Elég sokat, napi három órát-válaszolta Lina.
-Csak matekot tanultok vagy Nathalien besegít másban is?
-Mást is tanulunk. Miért kérdi tanárnő?-kérdeztem.
-Látszik, hogy sokat foglalkozol Linával. Ha egy időben adjátok be, és nem két csoport lett volna könnyen hihettem volna, hogy valaki lesi a másikról-mondta a tanárnő, és felénk nyújtotta a dolgozatokat. Megse lepőddtem amikor az enyém hibátlan lett, de azon, hogy Lináé is maximális ponszámú legyen, azon már mosolyogtam.
-Számológép?-kérdeztem.
-Igen-válaszolta Lina.
A tanárnő nem értette, de nem is baj. Visszaadtuk a dolgozatainkat, majd menünk a következő órára. Voltak idők amikor gyorsan telt az óra, de akadt olyan is ami csak vánszorgott. Valamikor a töri óra kellős közepén járhattunk amikor a tanár kihívta Linát felelni, pedig ne csináltam semmit se.
-Na Lina készült?-kérdezte a tanár.
-Igen, miből szeretne feleltetni?-kérdezte Lina.
-Nos mivel a következő témánk a királyi család, kérem meséljen nekem az ottani életről.
Valamiért Lysander felé néztem. Mind a ketten vigyorogtunk. Lina valódi életére kérdezett rá a tanár, na ez jó lesz.
Lina megvárta, amíg mindenki kényelmesen elhelyezkedik, majd elkezdte a feleletett. Határozottan döltek belőle a szavak. Ahogy egyre jobban belelendült egyre többen figyeltek fel a hosszú feleletre. Lina hangja tele volt büszkeséggel, és vágyakozással. A királyi családról tisztelettel beszélt, ahogy az udvar életéről is. A tanárnak el akadt a szava, mikor Lina arra a kérdésére, hogy hány macskája van a királynőnek pontosan megadta a választ ráadásul a macska faját is megnevezte.
-Dehát a királynő nem alergiás a macskákra?
-Van egy macska fajta, melynek a szörére nem ragad a por és a baktérium, így nem váltja ki az allergiás reakciót. Rakja csak össze a királynőt egy közönséges házi macskával, olyan fulladási rohama lenne, hogy nem is biztos, hogy életben maradna.
-Na jó menj a helyedre. Ha elmondod, hogy miért úgy beszéltél a felelet során, minhta személyesen ismernéd a királyi családott akkor megkapod az ötöst. Szóval?
Lina elindult vissza a helyére, de féluton megfordult.
-Éppenséggel ha azt kérdezte volna, hogy a királynőnek van e unoka húga, akkor arra is tudtam volna válaszolni, hogy igen van egy tizennyolc éves unokahúga akinek ráadásul a gyámja, és mentora, még akkor is ha lassan kilenc éve, csak az iskola szünetekben találkoznak.
Na ezzel kellőképpen befellegzett a tanárnak. Mindenki dönbenten nézet rá, még én is. Lina az unoka húga lenne a királynőnek? Na ne.
Ezen valószínűleg csak én gondolkoztam el, de a választ kiolvastam Lina szeméből, mikor rám nézett. Igen ő királyi leszármazott. Mik ki nem derülnek egy egyszerű felelés során.
9.fejezet
Pletykák, és a balhé
Lina persze nem mondott semmit, csak a helyére ült. Láttam Amber irígykedő pillantásait, ahogy felé néz, és tudtam, hogy miért van ez. A húgom bármit meg adna atért, hogy csak a fővárosban élhessen, Lina meg most mondta, hogy ismeri a királynőt. Hú ebből még lsznek gondok. Azonban nem Amber tekintete aggasztott annyira.
Castiel megint úgy nézte Linát, mint aki egy kiállítási tárgyat vizsgál. Rüheltem ezért. Miért tekint minden nőre úgy mint egy trófea?
-Baj van?-kérdezte Lina halkan.
-Van, de majd lerendezem Castiellel. Ne nézzen úgy mintha felakarna falni téged a tekintetével-válaszoltam.
Lina kuncogott, majd játékosan oldalba bökött. Persze direkt úgy csinálta, hogy Castiel lássa. Oké szóval szeret a veszély közelében lenni. Ha bosszantani akarja Castielt én benne vagyok. Azon agyaltam, hogyan menjek bele a játékba, mikor kicsöngettek. Lina felhúzta a lábait a székre, és hátát az oldalamnak támasztava Psp-ni kezdett. Erre többen fel figyeltek. Persze rögtön elindult suttogás, de ez alkalommal az igazról folyt a pletyka.
Több lány megvetően mérte végig Linát, de ő nem foglalkozott velük.
-Hát úgy látom nagy vihar van készülőben-jött oda hozzánk Lysander.
Szokásához híven felült a padunkra.
-Ja, de látom te is szereted a balhékat.
-Ezt, hogy érted?
-Tudod, mindenki azt hiszi, hogy Lina a barátnőd.
-Higgyék. A lényeg, hogy te tudod, hogy ez nem így van-mondta jó hangosan.
A lányok erre a kijelentésére zavaradottan kezdtek el beszélgetni. Most már nem is titkolták, hogy Lina kusza kapcsolatairól beszélnek. A hír futótűzként terjedt, hogy Lysander nem Lina pasija, és, hogy valószínűleg én vagyok eggyüt a lánnyal.
-Igaz ez bátyám?-kérdezte Amber két óra múlva.
Ő nem volt benn abban a szünetben, mikor Lina nekem támaszkodott, így nem akart hinni a pletykáknak.
-Zavarna ha igaz lenne?-kérdezem nyugodtan, közben az iskolai papirok között pakolgattam.
-Igen.
-Miért?
-Mert Lina olyan idegesítő lány. És őszintén félek tőle. Annyira halgatag, és közömbös, de mikor nagy ritkán kénytelen vagyok beszélni vele akkor is tartózkodó. Ráadásul melyik az a lány akit nem érdekelel a divat, és a hírnév?
-Talán Lina? Ő ilyen. És milyért félsz tőle, ha alig beszélsz vele?
-Mikor nagyritkán beszélek vele, van valami a szemében. Mintha egyik pillanatról a másikra elkezdene hullámozni, vagy nem tudom.
-Szóval te is észrevetted? Igen tényleg olyan a szeme, de ez csak akkor van ha magas a vérnyomása-válaszoltam Ambernek.
Persze Amber csak a contacktlencsén keresztűl tapasztalta meg, hogy milyen az ha Linának magas a vérnyomása. Kiváncs vajok vajon mit szólna ha látná az igaz szeme színét.
-Honnan tudod te ezt?
-Talán onnan, hogy rendszeresen korepetálom-válaszoltam.
-És csak ennyi ugye? Nem igaz az, hogy jártok ugye?
Mosoly futott át az arcomon, ami elárult Ambernek.
-Nem lehet igaz! Nem járhatsz vele. Őt hívtad el tegnap vacsorázni?
Felnézek a dossziékból. Amber tekintete kétségbeesett, szinte már pánikot takar. Persze tudtam, hogy csak színjáték, de pont ezért zavart annyira.
-Igen őt hívtam el tegnap vacsorázni, és mondhatom nagyon kellemes este volt.
Amber ledöbbenve állt. Azt hitte, hogy az álnoksága hatására tiltakozni fogok, de tévedett. Összecsatoltam a mappámat, majd mentem órára.
-Nathaniel ezt nem teheted!-kiáltott utánam Amber, és megragadta a karom.
-Miértnem? Nem vagy se az anyám, se az apám. Csak a húgom vagy nem fogod megmondani, hogy mit csináljak! Tudtommal ez egy szabadország. Szerintem nagyon sok mindenről mondtam le a te kedvedért. Ideje, hogy egy kicsit én is éljek!-mondtam neki határozottan, mire ő lesokkolva elengedte a karom.
Indultam tovább az udvarra, Amber mögöttem lépkedett. Castiel izzó tekintete elárúlta, hogy ne számítsak könnyű tesire, de nem érdekelt. Átöltöztem, majd bementem a csarnokba. Kosár, már megint.
Bemelegítés után rögtön kezdtük az órát. Castiel nem kímélt. Össze-vissza verte a bordáimat, de nem érdekelt. Ha féltékeny hát legyen. Sajgó tagokkal mentem a szekrényemhez. Kivettem a táskám, majd bepakoltam a füzeteimet. Addig vissza tettem a táskát, míg a nyakkendőmet levettem.
Már majdnem benyúltam a szekrénybe, de ekkor erőteljesen becspódott az ajtaja. Castiel mérkes tekintettel nézett rám.
-Beszélhetnénk?-kérdezte dühösen.
-Mit akarsz?
-Igaz, hogy te Linával jársz?
-Semmi közöd hozzá-mondtam.
Megragadta az ingem, majd a szekrényeknek nyomott. A levegő egy pillanatra kiszaladt a tüdőmből, de hamar összeszedtem magam.
-Semmi közöm hozzá? Tisztában vagy vele, hogy évek óta próbálom elhívni randira?
-Nekem ahoz semmi közöm, hogy te mit akartál vele csinálni. Szerintem te csak le akarod fektetni, semmi több. Most azonban megköszönném, ha elengednél.
-Ne állmodj Szöszike!
-Nem vagyok Szöszi.
Cast ütése, nem ért váratlanúl, hiszen már láttam a szemében, hogy mit akar. Ajkam felremedt, de vissza ütöttem. Cast ujra megragadta az ingem, és ütésre emelte a kezét, de ekkor valaki megragadta a karom, és közénk állt.
Castiel az utólsó pillanatban állította le a kezét, és döbbenten nézett .
-Jobb ha mész!-mondta Lina kicsit lihegve, de fenyegetően.
A vörös hajú srác rá nézett, majd megint rám. Tekintete megakadt Lina kezén, ami még mindig a karomat szorította. Újra a lányra nézett, és tett egy kisérletett, hogy mekerülje, de Lina közelebb lépett hozzám, így akadájozva meg. Castiel csalódottan nézett Linára. Tekintete megakadt valamin, amit nem láttam, de nem szólt semmit csak elviharzott. Lina megfordult, és rám nézett.
-Hülye-mondta még mindig levegő után kapkodva.
Nem tudtam megszólalni.
-Miért kell neked bajba keveredni? Az az én szerepem, hogy rossz legyek.
-Lina te... Nem az volt, hogy már otthon vagy?-kérdeztem.
-Nem mentem haza. Megakartalak várni, hogy együtt mehessünk. Ennek nyoma marad-mondta, és egy zsepit nyomott a felrepedt ajkamra.
-Te miattam mardtál itt?-kérdeztem megilletődve.
-Igen-válaszolta pirulva.
Nem tudtam mit felelni, csak magamhoz húztam. Bőrömhöz valami hideg ért, így kicsit elhúzódtam tőle.
-Lina... Egésznap rajtad volt?-kérdezttem a nyakláncát nézve.
-Tegnap este miután kibontottam röhtön fel vettem-mondta.-Köszönöm.
A füle mögé raktam a haját, de nem szoltam semmit. Lina fogta a kéköves, szívet formáló ,cica medált, majd a bluzába csúsztatta.
-Mehetünk?-kérdezte pirulva.
-Igen.
10.fejezet
A fájdalom
Kicsit idegesen pakoltam be a szekrényembe. Lina egész nap nem jött, nem vette fel a telefonját, és még Lys se tudott róla semit, azon kívül, hogy reggel elindult éss be ment a kisboltba reggelit venni. Idegesen vártam eg a fehérhajú fiút, majd együtt mentünk el Linához.
Sehol senki. Hópehely és Barackvirágot azonban elaltatva találtuk. A macska szíve nem vert, de a kiskutya küzdött az altató ellen, így résnyire nyitott szemmel figyelt minket, ahogy, próbáljuk ujjá éleszteni a nősténymacskát.
-Ez beteges-mondta Lysander egy levelet szorongatva a kezében.-Figyelj ,felolvasom:"LinaLInaLina. Te rosz kislány. Magára hagysz két védtelen teremtményt, majd elvárod, hogy én gondoskodjak róluk? NANANA. Tudod, mi a bűntetése annak aki nem csinálja amit mondanak neki? NEm nos akkor remélem az állatok megtanítanak rá. Remélem mikor legközelebb bekopogok hozzád, már szívéjesebben fogsz fogadni, mondjuk egy sexi masnival átkötve, de semmi ruha persze. További szép napott: A te APUCID". Ez a férfi őrült, hogy nem kapta még el a rendörség? Jön már az orvos?
-Uton van, de Barackvirágnak még mindig nem ver a szive-mondtam, és továbbra is próbáltam újra indítani a cica szívét.-Ki írta ezt az undorító levelet?
-Lina apja. Mikor a maffia kiderítette, hogy van egy lánya, aki a városba jött, azzonnal elmondták neki. Azóta már többször próbálta megerőszakolni, de Lina mindig kicsúszott a kezei közül. Kár, hogy kicsi nem szerelt riasztót a bejárati ajtóra. Akkor most nem itt lennénk.
Egy sürgősségi kocsi szirénája törte meg az utca csendjét. LYsander kiment, hogy beengedje az orvost és a segíédjét, én meg helyett adtam nekik. Végre Hópehelyhez fordulhattam.
HAllkan beszéltem hozzá, hogy tartson ki nemsokára segítenek neki, és bevált. A kiskutya csak a hangomra figyelt bár láttam, hogy nem igazán lát engem. Megpróbáltam nem odafigyelni, mikor az orvos azt mondta, hogy barackvirág menthetetlen. A szívem össze szorult azért a kiscicáért. Arra gondoltam, hogy Lina biztos nagyon össze lesz törve emiatt, de továbbra is Hópehelyt néztem. Az orvos megvizsgálta, majd adott neki egy injekciót. A kiskutya megremegett a tű érintésétől. Néhány perc múlva azonban felemelte a fejét, és panaszosan nyüszített.
-Hála az égnek-mondtam, egy nagy sóhaj közepette.
Az ölembe vettem Hóőehelyt, majd a kanapéra ültem. Lysander és az orvos eltemette a kertben Barackvirágot, majd a srác kifizette az orvost. Valamiről még társalogtak, majd LYs vissza tért a nappaliba.
-Most akkor várunk.
***
Csak három ostor csattant a hátamon. Csak három. Rick volt a kínzóm, szerencsére. A Maffiánál ő volt az egyedüli aki nem önként csatlakozott hozzáluk. Tudtam, hogy belém szeretett, hiszen amikor ő neki adták a kínzásomra vonatkozó parancsot viszonylag könnyen megúsztam.
-Ugye tudod, hogy nagyon sajnálom?-kérdezte a viszapillantó tükörbe nézve.
Csak bólintottam. Valahogy nagyon rosszúl éreztem magam, de semmi köze nem volt a verésékhez. Mintha lelkem egy része meghalt volna. Üresnek éreztem magam, de nem tudtam, hogy miért.
-Lina jobb ha tudod, hogy Lee megint ki van engedve-mondta, közben leparkolt a házamnál.-Remélem nem ő van nálad.
A villanyok égtek tehát nem ő volt az. Kiszáltam a kocsiból, majd az ajtóhoz mentem. Szemem sarkából megláttam egy fényló pontott, így arra fordultam. Egy mécses volt a dió fa alatt. A kis fénykötben láttam, hogy a fagyott föld nemrég fel lett ásva, majd újra be lett temetve. Nem értettem, de a mécses látán az üresség még nagyobb let bennem.
Kiakartam nyitni az ajtót, de belülről volt benne egy kulcs. Csengettem. Lysander néhány másodperc múlva szinte feltépte az ajtót. Gyors behúzott, majd a fekete maffia kocsit nézte, ahogy csikorgó kerekekkel távozil.
-Lina azt hiszem átkéne költöznöd hozánk-mondta a bátyám, majd egy levelet nyomott a kezembe.
Mikor átolvastam azt hittem megüt a guta. Az a férfi fenyegetőzött aki az apámnak mondja magát.
-Nem érdekel-mondtam.
-Pedig jobb lenne ha érdekelne. Jobb ha még most tudod, meg, hogy ez az örült erős altatót adott nekik, amit Barackvirág öreg szervezete nem bírt elviselni.
Lysanderre néztem, majd megráztam a fejem. Az unoka bátyám a kezembe adott egy kis csengettyűs nyakörvet, ami a cicámé volt.
-Nem-csak enyitt bírtam kinyögni.
-Hópehely erősebb volt, majd Nath segítségével életben maradt, de jelen pillanatban nagy szüksége van rád a kiskutyának.
-A faalatt az a mécses...
-Igen. Oda temettük el az orvossal. Lina gyere kérlek.
LYs átkarólt, majd elengedett, mikor össze rezzentem a hirtelen kellemetlen érzéstől. Felkísésrt a szobámba, ahol nem csak Hópehely várt rám.
Kiskutyám Nathalien karjába csipmpaszkodva feküdt a kosarában, és láttszott rajta, hogy nagyon nincs jól. Remegett, és halkan nyüszített, Nath hiába nyugtatta.
Tekintetem találkozott az arany szempárral. Rögtön láttam, hogy azt szeretné, ha a közelében lennék. Minden szó nélkül mentem oda, és térdeltem le mellé.
***
GYengéden átkaróltam Linát, mire ő össze rezzent, de nem húzódott el. Megérintette Hópelyhet, mire a kiskutya szeme felpattant. Hálásan vackolta be magát gazdája ölébe. Lina arcát nyalogatta. Lys intett, majd becsukta az ajtót, mire megint sötétség lett a szobában. Szipogásra lettem figyelmes, majd éreztem ahogy Lina válla megremeg.
-Lina kicsim-súgtam neki, mire ő átkarólta Hópely nyakát, és keserves zokogásba kezdett.
Igen erre a reakcióra számítottam. Nem tudtam vigasztaló szavakat mondani neki, csak a hátamögé csúsztam, és kutyástúl átkaróltam. Éreztem, hogy felakrja adni, de az volt az amit nem engedhettem meg neki.
11fejezet
Saját kis űrbirodalmam kezdete(Lina szemsög)
Az ablakban ülve néztem az utcát. Az agyam barackvirág ártatlan halálán járt. Bár öreg macska volt, és tudom, hogy nemsoká magától is meghalt volna, mégis, hogy miattam halt meg az elviselhetetlen volt számomra. Lee -aki csak a biológiai apám- azért altatta el, hogy nekem üzenjen. Most csak egy macsak holnap talán Nathaniel, Lysander vagy Leight? NEm azt már nem akarom megvárni.
Az ágyam felé fordultam, ahol az én szöke kedvesem aludt békésen. Abba ha valami baja lenne miattam nem bírnám elviselni. Inkább éljek nélküle, de nem akarom még őt is magammal rántani, a drogosok, és maffiózók sötét birodalmába.
Az órám elütötte a hajnali kettőt. Mennyire hozzászoktam ahoz, hogy alig alszom valamit. Felse tűnik a fáradság. Halkan leszáltam az ablakpárkányról, majd kimentem a fürdőszobába. MEgmostam az arcom, majd a tükörbe néztem. Megtört, de büszke hercegnő nézett velem szembe.
Igen egy heregnő nézett rám vissza, mivel anyai ágon rokona voltam a királynőnek. A tüköképem tekinte vörösen izzott. Valahogy eszembe jutatta Bellát az Alkonyatból. Ha valóban létezne akkor biztos ilyen vörös szemei lennének az átváltozás után.
Csakhogy én nem voltam vámpír. Egy elgyötört, magas vérnyomással küzdő, komoly lány voltam. Csak egy lány aki bár magának, még nem ismerte el, de már tudta, hogy döntött.
A szobámban, megint Nathra tévedt a tekintetem. Olyan békésen aludt. Ajkai kicsit szétnyiltak, miközben álmodott.
Adtam egy óvatos csókot az ajkára, majd fogtam a telfonom, a PSP-m és egy pamut takarót, majd kimentem. A nappaliban leültem a kanapéra, betakartam magam, majd játszani kezdtem. Valahogy a kockulás mindig megnyugtatott. Három óra múlva ébersztett a telefonom, de persze az első csörrenésre kikapcsoltam. Nyújtózkodtam egyett, majd a konyhába mentem. Hópehelynek öntöttem egy tálkába vizet, majd jó erőteljesen megráztam a kajás dobozát.
Néhány másodperc múlva már hallottam a vidám ugatását, és a szaladását lefelé. Mire hozzám ért, már kiöntötem neki a kutya kaját.
-Reggeli ébresztő kutyáknak?-kérdezte Nath.
Ingje szétnyilt, feje kicsit kómás volt, ami arra utalt, hogy Hópehely ébresztésére ébredt.
-Igen-válaszoltam, majd elfordultam tőle.
-Baj van?-kérdezte rögtön melletem teremve.
-Van, nem is kicsi.
Elhúzódtam tőle, majd csináltam két szendvicset. Feltűnt neki, hogy vagyok jó kedvemben. Nem is csodálom hiszen, én már tudom, hogy mi lesz a mai nap eredménye. Rosszúl esett, mikor iskolába menet végig a kezem fogta. Nem akartam még jobban megbántani. Sakmat helyzetbe kerültem, egy puszta kézfogástól is. Mi lesz így velem?
Egész nap kerültem Nathot hiszen tudtam, hogy mi lenne ha órán kívül találkoznék vele.
-Rászántad magad?-kérdezte órák után, mikor meglátott a szekrényénél.
Tekintete tele volt kétségbeeséssel, de ugyan akkor megláttam benne a megértést is.
-A parkban várlak-mondtam halkan, majd elmentem mellette.
Alig tízpercet vártam rá. Mikor megláttam hosszú fehér, kék szegélyű kabátját, és a kék sállát nagy levegőt vettem, és feláltam a padról.
-Azt hiszem tudom, mit akrsz mondani, de kérlek hallgas végig-mondta. Kétkeze közé fogta a kezem.- Lina én szeretlek téged. Több mint öt éve ismretem be magamnak, hogy szeretlek. Úgy gondolom, hogy elég időt vártam arra, hogy hozzád tartozzak. Tudom, hogy a Maffia rajtad kéri számon apád tartozását, és tudom, hogy az apád egy örült, aki bármire képes, de ez engem nem érdekel. Kérlek Lina gondold át, hogy mit szeretnél mondani-kérlelt.
Megint vetem egy nagylevegőt, majd felnéztem rá.
-Ha tudod, akkor nekem nem kell mondanom semmit.
-Akkor nem akarsz szakítani vele...
-De igen. Nath, mi nem tartozunk össze.
-Lina ezt te is tudod, hogy hülyeség.
-Nem nem az. Mindenki tudja, hogy milyen a Maffia, de csak kevesen ismerik őket személyesen, és még kevesebben érintkeznek velük tudatosan. Nem akarom, hogy tudatosan érintkezz a MAffiával!
-Lina...
-Holnaptól újra csak osztálytársak leszünk. NEkünk enyi járt. Bitos találsz magadnak, majd egy sokkal jobbat-mondtam, majd megfordultam.
Nath a karom után kapott.
-Kérlek engedj el.
-Elengedlek, de...Ha azt akarod, hogy végképp kiszáljak az életedből mondmeg nyiltan, de ha van még reményem arra, hogy veled lehessek,
akkor kérlek csókolj meg!
-Sajnálom Nathaniel. Felejts el!-mondtam, majd kihúztam a kezéből a karom.
-Lina kérlen ne menj el!-kért még Nath.
Átnéztem a vállam fölött, és össze szedtem minden erőmet, hogy ne sírjak Nath láttán. Ő neki már a könnyei folytak. Miután viszafordultam, hallottam, hogy elmegy.
Így csináltam magamnak egy űrt és ez még csak a kezdete.
Az ismeretlen
(Ettől a résztől kezdve felgyorsulnak az események, mégha úgy is tűnhet, hogy elég unalmasak. Fontos dolkok fognak elhangzani benne)
Kellett egy teljes éjszaka, és egy fél nap mire felfogtam Lina kemény, és rideg szavi mögött a valós tartalmat. Amit az apjáról, és a Maffiáról mondod komolyan gondolta, pedig én előszőr arra gondoltam, hogy csak takarózik velük. Pedig nem.
-Én marha!-mondtam, és szinte azonnal indultam volna Linához, de valami meg állított.
Szidtam a telefonom, amiért nincs a zsebemben, ezért visszamentem a szobámba, hogy megnézzem ki írt. Ismeretlen szám, ugyan ki az.
"Szia volna kedved egy ismeretlennnel levelezni?"-állt az üzenetben.
Mivan? Ki ez és honnan van meg neki a számom?
-Nath gyere kész az ebéd!-hívott anyu a lépcsőaljábol.
Na ennyit arról, hogy elmék Linához. Magamra haragudva mentem le a konyhába. AZ ételt csak túrkáltam. Apa máskor már rám szólt volna, de mivel a Linával való szakításomról ő tudott- és ráadásul úgy,hogy legjobb tudása szerint én hagytam ott a lányt-, így nem szólt semmit. Meglepett azonban, hogy a húgomhoz se szólt. A feszült légkör nem segített izgága hangulatomon. Kaja után gyorsan visszamentem a szobámba.
A telefonom megint pittyeget. És megint ugyan az az üzenet jött.
"Miért kéne leveleznem egy ismeretlennel?"-kérdeztem a válaszomban.
"Mert ha megismersz, és belemész a játékomba meg tudod, hogy ki vagyok :-P"
Mi van játszani akar, és ezt ilyen nyiltan ki is mondja? Nem bírtam ki megkérdeztem, hogy ki ő, mire ezt kaptam: "Titok. Játszd végig a játékot, és megtudod. Annyit mondok, hogy lány vagyok."
"Szóval, hogy megtudjam ki vagy játszanom kell? ÉS ha megfejtem, hogy ki vagy? Mit nyerek?"-kérdeztem.
"MAjd meglátod :-P"
A kis pimasz.
"Oké ha játszani akarsz akkor kezdjük! Kérem a játék szabályokat!"
"'1.Csak én kérdezek, és te válaszolsz!2 Mindig jegyzetelj!-Ha ne talán talán visszakérdezek néhány kérdésre tudd a helyes választ-3. Bármit kérdezhetek, és te válaszosz rá! Ha menet közben jönnek új szabájok akkor szólok előre!"
Hmm érdekes szabályok, de nagyon könnyűek.
"Milyen színű a szemed, és a hajd?"-kaptam az első kérdést.
"Szöke a hajam és arany a szemem"
"Rendben edig jó. Másodiknak kapsz egy feladványt! Két lány szerelmes beléd. Egyikük a padtársad a másikuk a barátnőd. Mindekettőnek van titka, amely valamilyen módon össze kapcsolódik. Megtudod az egyikét, és ki derül, hogy az a másik titka is. A barátnőd szakít veled, de te megtartod a titkukat. MIközben azon gondolkodol, hogyan szerezd vissza a barátnődet, rá jösz, hogy szereted a padtársadat, de ő a titok miatt nem szeretne veled járni. Most már két lányt szeretsz, de csak az egyiknek a titkát tudod megtartani az által, hogy a másikat választod, viszont így a választott lány minden titka eléd tárúl. Jól gondold meg, hogy mit választasz! Te melyiket választanád: A padtársad vagy a barátnődet?"
Hú ez kemény. Sokáig gondolkodtam rajta. Ha az egyiket választom a másik titka megmarad, de azé akit választottam mind kiderül. Ez érdekes, mintha az által, hogy megtudom a titkot megvédhetném a másikét. Hát inkább a barátnőmet védem meg, de az azt jelenti, hogy a padtársam kell választanom. Ez ciki. Újra átolvastam a feldadványt, majd a homlokomra csaptam Hát persze! Hogy védhetném meg a másik titkát, ha van közös titkuk?
"A válasz, az, hogy a két lány egy személy"-írtam meg.
"Sokáig tartott, pedig azt hallottam rólad, hogy nagyon okos vagy. Mára ennyi. Holnap ha van kedvem jelentkezek."
Na és most akkor mi van? Ismer engem, csak én nem tudom, hogy kicsoda is ő. Kicsit ideges lettem, de mielött nagyon felpörögtem volna anya hívott vacsorázni.
-Képzeljétek, ma hallottam, hogy valami készülödik a városba. Állítólag a Rich-banda készül valamire-mondta anya, kicsit idegesen.
-Az nem jó hír! Ha ilyen hírek keringenek a városban, az csak annyit jelent, hogy a MAffia és a Rich-banda megint összetűzésbe került. Lehet, hogy ellenőrizni kellene a menedék házunkat-mondta apa komolyan.
"Bármi történjék, ne hagyjátok el a várost"-kaptam az Sms-t.
-Ki az fiam?
-Valaki azt üzeni, hogy ne hagyjuk el a várost. Szerintem halgatni kéne az illetőre-válaszoltam.
-Akkor maradunk-mondta apa.
"Nem tudom, hogy ki vagy, de jó lenne tudni, hogy miért nem akarod, hogy elmenjünk a városból."
"A város határait figyelik. Aki megpróbál kimenni, azt lelövik"
Ez gáz. Itt tényleg gondok vannak.
13.fejezet
Az igaz szerelem
-Hivatot igazgató nő?-kérdeztem miközben beléptem az igazgatóiba.
A tanárnő az ablaknál állt, és kifelé nézett. Mikor beléptem köszönt, de sokáig meg se szólalt. Már kezdtem azt hinni, csak potyázik velem, mikor az asztala felé fordult. Kisideig nézett lenn valamit, majd leült, és intett, hogy üljek le vele szemben.
-Mond ugye tudod, hogy a város polgárainak tilos a kimenetel?-kérdezte végül.
-Igen, aki ki megy a városbl azt megölik-mondtam.
-Pontosan. A Rich-banda azonban mostmár a diákokra is rátámad, főleg az Amorisosokra. Sokáig tanakodtam, hogy mit csináljak, hiszen a helyzet egyre csak rosszabb lesz, végül határoztam. Van egy diákunk akire különösen oda kell figyelnem,de ez a feladat túl nőtt rajtam. Már nem birom tovább védeni a sulinbelül. Két napja megtámadták a saját házában, bár szerintem csak találomra választoták a házat. Most a fivérével, és az unoka húgával él, de látszik rajta, hogy fél. Jó akkor nem fél inkább magányos, így jobb?-kérdezte valakitől, akit nem láttam.
-És nekem mi közöm van ehez?-kérdeztem, közben azon goldolkodtam, hogy a suliból kinek van fivére aki nagykorú már.
-Szeretném megkérni, hogy legyen mellette, mindig! Beszéltem a szüleivel, és ők azt mondták, hogy örülnének ennek, hiszen akkor ha elválalja, hogy vigyázz a lányra, akkor...
-Lány? Nem azért mondom, de komolyan egy lányra kéne vigyáznom? Nem hiszem, hogy menne-mondtam, és Linára gondoltam.
Bár két hete szakított velem, én még mindig szeretem.
-Kérem elöbb olvassa el a lány adatait tartalmazó mappát.-Adta a kezembe a dossziét, ami jóval vastagabb volt a többi diákénál.
Elkezdtem átnézni, de ekkor megakadt a szemem a második lapon egy fotón. Elöször azt hittem, hogy rosszúl látok, de mikor pislogtam és még mindig ugyan az a kép volt ott felnéztem a tanárnőre.
-A kép jobb oldalán a fivére. Gondolom így már felismrei a lányt, bár kicsit ilyesztő azzokkal a vörös tekintetekkel-mondta a tanárnő kimondatlan kérdésemre.
-Az nem kifejezés, hogy fel ismerem-e. Elválalom.
-Te vagy a megmentőm Szöszi-hallottam meg ekkor Lina hangját valahonnan az asztal alól.
Kiváncsian felálltam, majd megkerültem az asztalt. A tanárnő mellett összekuporodva ott ült Lina. Szemei hálásan csillogtak, amikor találkozott a tekintetünk, bár ő maga pocsékul nézett ki. Ajkai kiszárdtak, és felrepedtek, arcát zúzódás nyomai voltak. Bár fekete kerékpár kesztyű szerűséget viselt, még így is láttam a vágásokat a kézfején. Fekete ingje ujjait feltűrte, így láttam, hogy mind a két karján alkarvédő van. Vállai kicsit leengedve voltak, amiből arra utaltam, hogy nagyon fáj a háta. Bár szorosan átfogta a lábait, még így is láttam, hogy a bal lába mennyire össze van roncsolódva.
-Nyugi voltam már rosszabb állapotban is, csak akkor volt velem egy macska, és egy kölyök kutya-mondta.-NE kérdezd, hogy mi történt.
-Akkor nem kérdezem. Gondolom hamarabb kapok választ a mappádból, igaz?-kérdeztem.
Csak bólintott. Kint kicsöngettek az utólsó óráról is. Az igazgató nő a kezembe adta megint a mappáját, majd a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rá. Alig tíz perc múlva, egy huszonöt év körüli férfi jött be. Rögtön láttam mennyire hasonlít Linára. Zöld szeme, és haja rögtön elárulta a köztük lévő rokoni kapcsolatott.
-Szerbusz Mike vagyok, Lina fivére-mondta kezet nyújtva nekem.
-Nathalien-mondtam.
-MEhetünk húgi?
-Szöszi segítenél?-kérdezte Lina.
Felém nyújtotta a kezét, én meg óvatosan felhúztam. Lina karját szónélkül tettem át a nyakamon, hogy megtámaszkodjon. Bal lábát szinte vonszolta maga után, ahogy kiléptünk a tanáriból. Már senki nem volt az iskolában, így nem siettünk. Mike kinyitotta az ajtót elöttünk.
-Ugye nem baj, ha Nath is velünk lakik ezentúl?-kérdezte Lina, ahogy egy kocsihoz közeledtünk.
-Míg te el bobiskoltál a tanárnő felhívott. Engem nem zavar, csak te keresel neki helyet. Érthető voltam?
-Igen. Ugye nem bánod, ha a szobámba fogsz aludni?-kérdezte halkan.
-NEm. Legalább veled lehetek.
Egy ezüst Volvo mellett álltunk meg. Mike kinyitotta a kocsit, majd miután Lina bent ült, akkor megkérdezte, hogy hol ülnék szívesebben. PErsze nem volt kérdés, hogy hátúl.
Alig csuktam be magam mögött az ajtót, Lina átkarólta a nyakam és a mellkasomra dölt. Nem bírtam ki árkaróltam. Hiába szakított velem, ő is és én is éreztük, hogy egymás nélkül nem birunk élni. Neki még mindig a nyakában van a medál amit tőlem kapot, nekem meg még mindig az egyetlen közös képünk a hátterem.
-Beszéltem a szüleiddel, és ha nem haragszól bátorkodtam összepakoltatni velük holmijaidat, amik most a csomagtartóba vannak, bár ki is raghattam volna őket. Mint kiderült a szomszédba laktok-mondta Mike.
Megvontam a vállam, mert tényleg nem igazán érdekelt, hogy mit csinált a holmijaimmal. Mikor beált a garázsba, egy kék hajú lány rohant ki elénk. Nem sok kellett ahoz, hogy felborítsa Linát, és vele együtt engem is, mivel a lány megint rám támaszkodott.
-Annabel nyughass-mondta Lina.
-Bocsi, csak örülök, hogy itt vagy.
-Aham tudom. Nathalien hadmutassam be Annebelt az uncsitesómat, akinek a helyébe lépve élem az éltem. Anna ez it NAthalien a barátom-mondta Lina.
Alig bírtam leplezni az örömöm, mikor kihagsújozva kimondta a barát szót.
-Na gyertek-intett Mike, mire Lina elindult kifelé a garázsból, be a házba.
-Felvennél?-kérdezte halkan, mikor a kislépcsőkhöz értünk.
Minden szó nélkül a karjaimba vettem, majd felvittem a lépcsőn. Lina izma szinte azonnal ellazultak, amint mind a két karommal átfogtam, ráadásul a nyakamköré fonta a karjait, jelezve, hogy nem nagyon akarja, hogy le tegyem. Mike elindult felfelé az emeletre, én meg követtem.
-Akkor ha jól selytem te is itt fogsz aludni-mondta, ahogy kinyitotta elöttünk az ajtót.
Alig léptem be már csukódott is az ajtó.
-Mielött bármit is kérdeznél olvad el az aktám-mondta Lina.
Nem értettem, egészen adig amíg két keze közé nem fogta az arcom, és meg nem csókolt.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem annak ellenére, hogy elviekben nem járunk-mondta.
-Még jó hogy csak elméletről beszélsz. Nem lehet, hogy hivatalosan is járjunk?
-Már látom, hogy hiába akarlak megvédeni, a saját figyelmetlenségem miatt mindig veszélybe kerülsz-modta.
-Akkor?
-Igen. Újra együtt vagyunk-mondta mosolyogva.
Most én csókoltam meg. Igen ilyen a szerelem. Mindent legyőz.
14.fejezet
Játszma indul(Lina )
-Nath! Ébredj!-ébresztgettem Nathalien aki még békésen aludt.
-Mennyi az idő?-kérdezte kicsit kábán.
-Öt óra. Ha nem akarod, hogy kérdezősködjenek felőlem akkor ideje menni a suliba.
Csak még pár percet-mondta, és a fejére húzta a takaróm. Na jó kicsit perverz vagyok, de nem bírtam ki. Tudtam, hogy mennyire hideg a kezem, de pont ezért benyúltam a takaró alá, majd a pólója alatt megöleltem a derekát.
-Mi a...-szökkent fel ijedtében.
-Bocsi. Tudod, hogy nagyon ritkán lehet téged szívatni?-kérdeztem kacagva.
-Szóval szívatni akartál azzal, hogy a jég kezed a bőrömhöz érinted? Oké ha így állunk...
Magához rántott, majd hátra nyomott a párnámra. Csuklóimat összefogta a fejem fölött a bal kezével, a jobbal, meg benyúlt a felsőm alá. Csókkal némított el közben a keze bejárta a hasam és a derekam, de se feljebb, se lejjebb nem ment.
-Nehogy azt hidd, hogy mindig olyan jó kisfiú voltam, mint amilyennek ismersz-súgta a fülembe.
-Tudom, jól, és éppen ez az amit kiakartam hozni belőled-válaszoltam.
Meglepődve nézett rám.
-Nem is tudod, hogy mennyi mindent tudok rólad-kacsintottam rá.- Őszintén szólva az a Nathalien aki minden hétvégén dobolt egy bandában, és elég sűrűn keveredett balhéba, az jobban tetszett, mint a túl jó kisfiús srác aki később lett belőle, habár annak is meg van az előnye, ha szorgalmas valaki-mondtam.
Nath ledöbbenve nézett le rám. Megfeszítettem az izmaimat, majd ívbe hajtottam a testem. Testünk összeért, és én minden gond nélkül megcsókolhattam. Éreztem ahogy minden izma megfeszül, ahogy még szorosabban fogja át a derekam. Kicsit jobban fel emeltem a bal vállam, így elveszítette az egyensúlyát, és így jobbra dőlt. Láttam rajta, hogy meglepődik amikor én kerültem felülre. Kiszabadítottam a karjaimat, majd lenyomtam a vállát, és ott is tartottam. Mélyen a szemébe néztem.
-Nem olvastad el figyelmesen a mappámat? Hiába a hercegnői nevelés, nem vagyok egy szent életű kislány-mondtam.
-Ha arra gondolsz, hogy az ország legkeményebb katonái között is a legőrültebbnek gondolnak téged akkor tudom, hogy nem érdemes veled packázni.-válaszolta.
-Lina! Ideje felkelnetek! A suliba sokan lesznek ha nem sietünk-szólt be a bátyám az ajtón keresztül.
-Mindjárt megyünk!-kiáltottam vissza.- Egy kérdés. Ha nem lenne bezárva az ajtóm megtennéd?-kérdeztem Nathtól.
-Mit?
-Magadévá tennél?
Nath elpirul, vagy inkább elvörösödött. Halkan kuncogtam, majd lehajoltam, és megszívtam a csupasz nyakát, jól látható helyen.
-NA ezt magyarázd ki ahogy akarod. Siess öltözz fel!-mondtam, majd ott hagytam.
Lemenni a nappaliba nehéz volt, még úgy is, hogy vadonatúj fáslival sikerült helyre tennem a bokámat.
-Elkezdődött. A bábuk a helyükön. Szerintetek ki fog először lépni?-kérdezte bátyám, a város híreit nézve.
A képernyőn feltűnt egy rég elhagyott épület, ami lángokban állt. Rögtön felismertem, hiszen egy ideje már oda vitt a Maffia, ha meg akart kínozni.
-A Rich-banda már elkezdte. Az az épület a Maffia tulajdona. Mit mondtak mikor érnek ide?-kérdeztem.
-Elvileg két nap és megjönnek. Kíváncsi vajon mit fognak szólni hozzájuk.
-A Maffia azt mondta, hogy ők most nem akarnak vért. Sőt külön kérik a segítségünket. Gondolom nem akarják, hogy a banda még egyszer kezet emeljen rám. Hiszen tudod akkor mi lenne-mondtam.
-Tudom. Anya nem állna jót magáért. Amúgy ha ezek után hajlandóak még itt tartani akkor én fogom kiverni a balhét-mondta Mike.
Megveregettem a vállát, majd kimentem az előszobába. Majdnem bele ütköztem Nathba aki pont akkor jött le a lépcsőn.
-Mehetünk?-kérdezte halkan.
-Igen. Mike!
A fivérem szinte azonnal jött. Az iskolába vezető úton Nath vállára hajtottam a fejem, de még így is láttam az itt-ott betört ablakokat, és ajtókat. Egyértelmű jelei voltak annak, hogy a játékosok közül melyik fél követte el ezeket a rombolásokat, mivel itt ott jelen volt a banda jele.
-A játszma elkezdődött-súgtam magam elé.
15.fejezet
Nincs vissza út(Lina)
Az igazgatói irodába ülve volt időm elgondolkodni. Ha kinéztem az ablakon láttam, hogy a Rich-banda mit művel. Minden ártatlan járókelőhöz hozzávágtak valamit. A látványuktól a gyomrom forgott. Ez a helyzet már egy hónapja tartott, de csak az egyik részről. A Maffia hallgatott, és meghúzta magát.
Felmerült mindenkiben a kérdés, hogy mire várnak, de csak kevesen tudták, hogy miért nem lépnek. Sajnos engem használtak csalinak. Arra vártak, hogy a banda betegye a lábát a suliba, hogy ott rongáljon, törjön és zúzzon.
Persze nem csak ők vártak ugyan erre. Az iskola környékén töménytelen mennyiségű katona bujt el, mind anyám jóvoltából.
-Rossz előérzetem van-mondta a tanárnő a hátam mögött.
-Magának is?-kérdeztem, majd elléptem az ablaktól.
Ahogy járkáltam láttam, hogy a tanárnő figyelemmel kísér. Főleg a bokámat figyelte, de nem is csodálom, hiszen egy elég erős pisztoly bújt el a nadrágom alatt, és ő ezt tudta. Nem tudom, mit szólt volna, ha megtudja, hogy Szöszinél is van egy pisztoly. Igaz nélkülem nem mozdul ki a lakásból, de sose lehet tudni.
-Legyen már vége ennek a napnak-mondtam.
Ekkor rontott be a töri tanár. Lihegése, és makogása rögtön tudatta velünk, hogy gond van.
-Át másztak a suli … kapuján-mondta.
Na több se kellett, már rohantam is ki a folyosóra. Persze a legtöbb diák a teremben volt, de néhányan a folyóson mászkáltak, mivel nem volt órájuk. Őket bezavartam a terembe, közben nem álltam meg. Bakancsom visszhangzott az iskolában, de nem érdekelt. Minél hamarabb beakartam zárni az udvarra vezető ajtót, de sajnos elkéstem.
Csikorgó talpakkal álltam meg a földszinti folyosó végén, és szembe néztem a több mint háromszáz fős Rich-banda csoporttal.
-Nézzétek fiúk! Nem ismerős nektek valahonnan ez a kis lány?-kérdezte az egyikőjük.
Persze, hogy fel ismert, hiszen kis híján megöltek. Feszült tagokkal álltam, és vártam, hogy ők lépjenek először. A telefonom pittyegni kezdett, majd automatikusan elfogadta a bejövő hívást, mivel a hetcet a fülemben volt.
-Húgi gáz van. A banda fele bejutott az iskolátokba! Ha van még időtök ürítsétek ki!-szolt bele Mike.
-És ha nincs időnk?
-Akkor tegyetek meg mindent, hogy megvédjétek az ártatlanokat.
-Figyu nem akarlak kioktatni, de... NEM KÜLDENÉD A CSAPATOT? Itt állok a folyosó legvégén, mindjárt kicsöngetnek, és a banda fele velem szemben áll! El kellene a segítség!-kiáltatom bele a vonalba.
-A katonák, és a Maffia úton van, csak közben a másik felével hadakozik!-válaszolta Mike.
Nem válaszoltam, csak néztem magam elé. A férfiak perverzül mértek végig, majd léptek felém. Féltérdre ereszkedtem, és miközben a nadrágom alá nyúltam, lehunytam a szemem. A fejemben a fájdalom pillanatok alatt megszűnt, ebből arra következtettem, hogy a szemem megint vörösek lettek. Ahogy felnéztem megint csak a piros árnyalatait láttam. Tehát igazam volt.
Lesokkolva állt meg az a férfi aki elöl volt, a többiek pedig nekiütköztek a hátának.
-Csak én látom, hogy megváltozott a szeme színe?-kérdezte rémülten.
-Ez a csaj biztos ért a varázsláshoz, vagy megszállta egy démon-mondta az egyik társa.
Örült-gondoltam magamban. Kiegyenesedtem, de a pisztolyt, jól láthatóan megvillantottam. Innen már nincs vissza út. Megint itt vagyok, hogy szembe nézzek a félelmeimmel.
Pont mint nyolc és fél éve.
(Ha szeretnétek tudni, hogy mi történt Linával, akkor írjatok Facebook-on)
16.fejezet
Sakk matt, a múlt és jelen lezárul lesz e biztos jövőm(Lina)
(Kicsit a múltba ugrunk vissza tehát ne lepődjetek meg)
A falon vér folyt végig. A sarokban egy férfi görnyedt egy kislány fölé. Mögötte vagy húszan álltak, és vigyorogva nézték, ahogy lassan lejjebb csúszik a padlón. Kezdte elhagyni az életereje.
-Nem hagyom, hogy bántsanak-mondta a kislánynak.
Smaragd zöld szemei megcsillantak, majd össze szedve minden erejét, megölt tizenkilenc férfit a támadói közül.
Az utolsó azonban belelőtt, így ő lerogyott. Kezéből kiesett a kardja. A másikat fel akarta emelni, hogy lőjön a pisztollyal, de a támadója kilőtte azt. A fegyver nagyot koppant a márvány padlón.
-Senki nem akadályozhatja meg, hogy enyém legyen a kislány-mondta a férfi.
-Nem leszek az öné-mondta a kislány és felvette a pisztolyt, és célzott vele.
Tekintete egyik pillanatról a másikra vörösre vált. A férfiak döbbenten néztek rá, majd a kislány meghúzta a ravaszt.
***
(a jelen)
A pisztolyt a férfiakra szegezve álltam. Mögöttem tanárok sorakoztak, ami nagyon bosszantott. Kibiztosítottam a fegyvert.
-Úgyse mered-mondta a férfi aki velem szemben állt.
-HA tudni akarod ezzel a pisztollyal tíz éves koromban megöltem egy embert. Szóval mit nem merek?
-NA persze. Egy ilyen lány nem képes senkinek se... Áhhh!-üvöltött fel.
A vállába lőttem jelezve, hogy nálam nem jó ha felbosszantanak, vagy gyávának titulálnak.
Társai döbbenten, majd mérgesen néztek rám. A pisztoly megint kattant, jelezve, hogy készen áll egy újabb lövésre.
-Most már tisztáztuk. Én minden szó nélkül meghúzom a ravaszt, és nem nagyon érdekel, hogy mennyivel vagytok többen. Tűnés a suliból!-mondtam, bár igazából csak az időt húztam.
-Lője le valaki-mondta a sebesült férfi, bár én csak a szájáról olvastam le.
A szemem sarkából vettem észre a mozgást, és minden teketória nélkül lőttem. Az eredmény? Egy újabb sérült, és az én önelégült vigyorom.
-Nos? Mennyi az állás? Kettő-nul?-kérdeztem
Senki nem mozdult. Kezdték végre kapizsgálni, hogy én nem viccelek. A fülesemen keresztül hallottam, ahogy a katonák sorra áttörik magukat a banda kint maradt tagjain. A hangok alapján a Maffia még nem jött meg.
-Na mi lesz?-kérdeztem.
Senki nem felelt csak hátráltak egy lépést, és rám vigyorogtak. Tudtam, hogy ez nem jelent jót. A folyosó hatalmas ablakain keresztül megláttam egy fekete ruhás férfit. Kezében hatalmas fegyver volt, amit rám szegezett. Nem gondolkodtam, hogy mit csinálok, csak arrább ugrottam, még pont időbe, de mégis elkésve.
Időbe, mert a golyók többsége a mögöttem lévő falba csapódott, de későn, mivel a szétcsapódó üveg pont a bal lábam találta el.
Az itt ott forró üveg égette a lábam, nem is beszélve a fájdalomról, ami csak rosszabb lett, mikor ráakartam nehezedni.
A vérem már most átitatta a nadrágom, és lassan folyt le a lábamon. A kilőtt ablakon keresztül céloztam, és lelőttem a támadóm, de már mindegy volt. A Rich-banda támadásba lendült. Mögöttem tanárok, és diákok tolongtak. Láttam, hogy az igazgatónőre céloznak többen is, ezért, élő pajzsként a tanárnő elé álltam. Nem számoltam, hány golyó talált el, és azt se, hogy hányszor cseréltem tárat.
-A diákokat vigyék a legjobban védhető terembe!-kiáltottam a tanárnőnek.
Míg én a szűk folyosón elálltam az utat, addig a tanárnő elkezdte terelni a diákokat. Újabb lövések találtak el, de én csak egy helyben maradtam.
-Bakker!- szitkozódtam, mikor a táram megint kiürült.
Túl közel voltak ahhoz, hogy legyen időm megint megtölteni a tárat, így felkészültem a közelharchoz.
Valahol a bejárat felől lövéseket hallottam, ami arra utalt, hogy a királyi katonák, végre megjöttek, de nem tudott érdekelni. Csak arra két férfira figyeltem akik velem szemben voltak. Hátulról megragadott egy erős kar, majd egy izmos testet éreztem a hátam mögött. Egy fehér inges kéz nyúlt ki elém, lelőtte a két férfit. Mindez egy másodperc alatt.
-Megtöltötted már a tárat?-kérdezte Nath a fogai közt.
-Éppen most csinálom-mondtam.
Az én Szöszim a háta mögé tolt, majd megint kilőtt. Mellé akartam lépni, de csak azt sikerült elérnem, hogy egymás hátát megtámasztva, álltunk meg a folyosón.
-Na nézzenek oda. Egy katonai ribanc, és egy mintadiák? Ez aztán az érdekes összeállítás.
-Linát senki nem ribancozhatja le!
Nath szemében megláttam azt a bizonyos tüzet, amit a balhés Castéban szoktam látni, és kénytelen voltam elmosolyodni.
Előbújt a rossz fiú énje. Bár szerettem volna látni ezt is, de nem ilyen körülmények között. A két pisztoly szinte egyszerre sült el.
-Futás-mondta, majd megindultunk.-Hova mentek a többiek?-kérdeztem, miközben időnként vissza lőttem.
-Castiel kivezette őket a tetőtérre. Tehát nekünk nem arra kéne menni-válaszolta Nathalien, és ő is hátra lőtt.
-Van egy ötletem. Igaz ez csak rám vall, de elég örült ötlet-mondtam.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte Nath aggódva.
-Csak ezt.
Lefékeztem, és megfordultam. Egy pillanatig összeszedtem minden maradék erőm, majd Nathalien tiltakozása ellenére elindultam vissza felé.
Úgy szaladtam, hogy a banda lássa, hogy a folyosó melyik része felé fordultam. Hallottam Nath lépteit, ahogy igyekszik utolérni. Már alig volt erőm. Szöszi látta, hogy mennyire kimerültem, de ahelyett, hogy tovább ment volna nélkülem, a lépteit az enyémhez igazította. A bolond.
-Nath menj!-kiáltottam rá.
-Nélküled nem. Ha már öngyilkos jelöltek vagyunk akkor együtt halunk meg!-mondta határozottan, majd megragadta a karom, és elkezdett gyorsabb tempóra ösztökélni.
Újabb lövések hallatszódnak, mire a lábamba újabb éles fájdalom hasított. Egy sikoly hagyta el a torkom, majd a földre rogytam.
-Lina!-kiáltotta Nath rémülten.
A bal lábam végleg felmondta a szolgálatot.
-Már csak néhány töltényem maradt. Vidd őket, és menj!-mondtam Nathnak.
-Nem figyeltél? Nélküled nem megyek sehova se.
Letérdelt mellém, majd magához húzott. Nem tudtam mit csinálni. Fájt, hogy ekkor veszélyben van, és én csak tehetetlenül nézek szembe a minket körülvevő rosszakaratú emberekkel.
-Mit szólnátok, ha a srácot az eredeti terv szerint megölnénk?-kérdezte az egyik férfi,ahogy megláttak minket.
-A kis csaj lehet az enyém?-kérdezte egy társa ahogy végig mért rajtam.
-Talán a te büntetésed lesz neki a legjobb. Csak vidd. Van elég lány az iskolában.
-Bukjatok le!-hallottam meg hirtelen Mike hangját.
Minden gondolkodás nélkül rántottam magamra Nathot. Bár felkészültem a súlyára, még is kellemetlenül ért, ahogy rám esett. A következő pillanatban pisztolyok sokasága dördült el. Némelyik golyó pár centire ment el, Nath hátától, de volt olyan is ami súrolta a kezem amivel magamhoz szorítottam.
A srác a fejét a nyakamba fúrta, közben amennyire tudott magához húzott. Mellettünk sorra estek a földre a testek, ami arra utalt, hogy a katonaság senkit nem kímél.
Az ezután következő csend szinte földön túli volt. Én még mindig Nath hátába kapaszkodtam, mikor ő felemelte a fejét, és szétnézett, majd miután jónak ítélte a helyzetet, fel ült, és húzott magával. Belecsókolt a hajamba, majd a falhoz kúszott velem. A királyi katonák sorra ellenőriztek, hogy mindenki meghalt-e, de csak Mike volt az aki hívta hozzám a mentőket. Mikor értek ki? Nem tudom.
Annyira még emlékszem, hogy átkaroltam szerelmem nyakát, majd miután megcsókoltam, elsötétült a világ.
(Két évvel később)
„Most komolyan itt kell leélnem az életem további részét?”-kérdezte a húsz éves fiú magától. Bár sötét volt, és a hó is elkezdett szállingózni, nem akarta megvizsgálni jobban a hatalmas épületet.
Csak lépkedett a katona után aki kísérte. Apja bűn bánó arccal ment utána. Szégyellte magát, hogy a fia boldogsága érdekében tudja megvédeni a családja biztonságát.
Tudta, hogy a fiatal férfi csak azért ment bele a lényszerházasságba, mert neki már mindegy volt, hiszen az egyetlen nőt akit szeretett elszakították tőle.
Egy férfi üdvözölte őket, ahogy beléptek. Elmondása szerint ő volt a lány apja, bár nagyon sokáig nem így tudták.
-Szóval te vagy a férje a lányomnak-mondta barátságosan.
A fiú nem szólt semmit, csak megvonta a vállát. Attól, hogy távházassággal hozzá adtak egy lányt nem nagyon érdekelte. Úgy volt vele, hogy ez a házasság az is marad ami abban a pillanatban volt. Papír alapú.
Egy inas hozott neki egy tiszta ruhát, amit egy paraván mögött át is vehetett. A fehér öltöny illett hozzá, de nagyon kiemelte az arcán uralkodó közömbösséget. Szőke tincsei belelógtak az arcába, arany szemei fájdalmasan csillogtak.
-Csodás. Pont rád szabták. Kérlek kövess!-mondta a férfi, majd elindult az épület belseje felé.
A fiú követte. Nem kérdezte, hogy merre viszi a férfi, aki az apósa, csak ment utána.
-Kérlek vigyázz a lányomra-mondta, majd kinyitotta neki az egyik szoba ajtaját.
A fiú belépett az ajtón, majd miután becsukódott mögötte az, megállt. Egy hatalmas szobában volt, melynek közepén akár az ember bált is tarthatott volna. Az erkély ajtó nyitva volt, így beáramlott a hideg téli levegő.
Kint egy lány állt. Vállai meggörnyedve, fejét lesütve tartotta. Nem volt rajta más csak egy hófehér ruha.
A fiú látta, hogy semmilyen melegebb ruha nem takarja a lány testét, ezért le vette az öltönye felsőjét, majd kiment és a lányra terítette azt. Nem tudta megmondani, hogy miért tette, de ezután minden szó nélkül vissza fordult a szobába. Ekkor egy hatalmas fehér kutyával találta szembe magát. Az állat feltűnően ismerősnek tűnt neki, de nem emlékezett rá, hogy hol látta már korábban. Ahogy a jószág felnézett rá, elakadt a lélegzete.
-Hópehely?-kérdezte döbbenten.
A kutya megcsóválta a farkát, majd fel állt, és közelebb ment hozzá. A fiú hagyta, hogy hozzá dörgölőzzön a kezéhez, majd miután tudatosult benne a jószág neve, megfordult. A lány könnyes szemmel nézett rá. Összefogta az öltöny felsőjét a mellkasán, az egyik kezével, a másikkal egy medált szorongatott.
A hold kibújt az őt eltakaró felhők mögül, megvilágítva a lányt. Szoros kontyba fogott zöld haját, és sérült bőrét.
-Lina?-kérdezte a fiú félve a választól.
-Nathalien? -kérdezte a lány.
Percekig nézték egymást, majd a lány ledobta magáról az öltöny felsőt, majd boldogan a fiú felé szaladt. Az boldogan lépett felé egyet, majd mikor egymás elé értek örömében felkapta, és többször megpördült vele a szobában. Forró csókkal árasztották el egymás ajkait.
Bár két éve, mikor a Rich- banda betört a Sweet Amorsba el kellett válniuk egymástól, de szerelmük azóta is a másikhoz kötötte őket.
-A játszma véget ért-mondta a lány, majd szorosan hozzásimult kedveséhez.
-A játszma véget ért-ismételte meg a fiú, majd a karjaiba kapta a lányt.
VÉGE