Mi is történt a támadás után?

Miután a Rich-banda több helyen is megsebesített, Nathalien karjaiban elájultam. Hetekkel később ébredtem egy korházi teremben. Az én szőke lovagom ott feküdt az ágy szélén és a kezem fogta. Persze rajta kívül még Mike volt ott. A bátyám nem aludt, csak olvasott. Mikor észrevette, hogy ébren vagyok, rögtön oda jött hozzám, és homlokon csókolt.
Elmesélte, hogy a banda életben maradt tagja még próbálták elfoglalni az iskolát, de persze nem sikerült nekik.
-Szóval mostmár szabad vagyok?-kérdeztem, mikor a beszédje végére ért.
-Igen. A Maffia rájött, hogy te már régen törlesztettél, főleg, úgy, hogy te semmilyen rokoni kapcsolatban nem vagy Leevel.
Ezt nem értettem, ezért ő elmagyarázta, hogy annyi vért vesztettem, hogy valakitől kapnom kellett vért.  Az orvosok megvizsgálták a vérem, majd Mike és NAthalien vérét is, és felfedezték, hogy nem csak kis részben hasonlít a DNS-em Mikéra. Ezt a tényt persze elmondták neki, és ő miután levették a kellő mennyiségű vért tőle, elment megkeresni Leet. NEm tudom, hogy, de szerzett egy hajszálat tőle, és azt oda adta az orvosoknak.
Lee nem volt az apám derült ki. Eleinte nem tudtam, hogy örüljek e ennek, vagy inkább ne, de miután megtudtam, hogy ki az már nem bántam. Az egyik katona volt az aki, csak azért játszota, hogy katona, mert a családja nem nézte volna jó szemmel, ha anyámat tudhatják a rokonuknak.
Persze Mike örült a ténylek a leginkább. Hangos lelkesedésével, sikerült is felébreszteni NAthot.
-Lina-mondta komásan, mikor megérintettem a karját.
Én csak mosolyogtam rá, miközben ő felült az ágy szélére, és óvatosan a karjaiba vett.
-Azt hiszem megyek és elmondom a jó hírt húginak-mondta tapintatosan Mike, majd kiment.
Nathalien csak ezután árasztott el csókáradatával. Nem volt követelöző, csak gyengéd,és megkönnyebült. Csak napokkal később fogtam fel, hogy mit jelent az ha szabad vagyok.
Miután kiengedtek a korházból, villámcsapásként ért a tudat, hogy vissza kell térnem a fővárosba, és végre úgy kell élnem mint egy hercegnőnek. Mielött ez bekövetkezett volna, volt két napom. Bár probáltam mosolyogni, idönként sikerült elsírnom magam. Nem akartam elszkadni NAthtól, főleg, hogy ő olyannak fogadott el, amilyen mindig is voltam. Az öleléseiben benne volt minden gondolata, ami tudatta velem, hogy ő is így érez. Pesze nem kell mondanom, hogy végül megjött anya, és ezzel egyidőben az elválás perce is.
AZ utólsó félórában nem tudtam megszólalni, csak szorosan öleltem magamhoz kedvesem. Persze végül csak rászántuk magunkat, hogy szétváljunk. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó Nathalien a kezét az ablaküvegre tette, én a kezéhez illesztettem a kezem. A hideg üveg tapintása nagyon idegesítet, de ha lehúztam volna, tudom, hogy nem bírtam volna elszakadni tőle.
Mikor haza értünk napokig, csak zokogtam. Miután nagy nehezen megnyugodtam, próbáltam alkalmazkodni, és visszatérni a régi kerékvágásba. Persze szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy Mike szerelemből megnősült. Napról napra látnom kellett a boldogságát, ami nem irigyeltem tőle, de könnyebb lett volna ha legalább beszélgethetek Nathal.
Sajnos mint kiderült ez lehetetlen. Anyám úgy döntött, hogy férjhez ad. Igen kényszer házasság. NEm ismertem a férfit, és nem is iagzán akartam megismerni.
Bár papír alapon már a felesége voltam, másfél évenek kellett eltelnie ahoz, hogy rá tudjam venni magam, hogy találkozzak vele.
-Konytyba feltűzheted a hajm, de nem vagyok hajlandó felvenni a fátylat-mondtam a szolgálónka, aki az öltöztetésemmel volt megbízva.
-Ahogy akarja úrnőm.
Az este sötét viharfelhőkkel takarta be az eget, és takarta el elölem a kocsi feljárót. NEm érdekelt, hogy mennyire hideg van az erkélyen csak álltam ott. Ruhábat a hideg szél rásímította a testemre, hátul meg belekapott, és hátra húzta. Nem tudom, mikor nyilt az ajtó, de hírtelen egy öltönyfelsőt éreztem a vállamon. Összefogtam magam elött, és önkéntelenül is beleszagoltam. Enyhén ismerős illeta volt.
-Hópehely?-kérdezte valaki a hátam mögött.
Gyors megfordultam, sé éreztem, hogy a könnyeim gyülnek a szememben. Mögöttem a szobában felegyenesedd a férfi akihez hozzáadtak. Szívem, majd kiugrott a helyéből ahogy felém fordult.
Nem tudtam mit mondani, csak felé rohantam, és a nyakába ugrottam. Nathalien megpördült velem, majd magáhozhúzott. Aznap este nem soakt beszéltünk, legalább is nem szóban.
Azóta több év telt el, és nem panaszkodom arról, hogy nincs aki szeressen hiszen velem van Nathalien, még akkor is ha, ha idönként veszéley vagyok.