Miva terhessége

 

-Főnök jól vagy?-kérdezte Stella ijedten.

Megráztam a fejem, majd újra a wc felé hajoltam. Egész nap nem ettem semmit, még is folyamatosan hánytam. Szerencsére Castielnek nem tűnt fel, hogy nem vagyok az üzletben. Gondolom azt hitte, hogy éppen a laptopon ügyködök. Szöszi szólni akart neki, de én nem engedtem.

-Jobb lenne ha haza mennél. Nem akarsz elmenni orvoshoz?-kérdezte a lány.

-Lehet, jobb lenne-mondtam.

Mivel közelgett a zárás megpróbáltam összeszedni magam, és a hátralevő időben nem a mosdóba rohangálni.

-Miva jól vagy?-kérdezte drágám mikor kiléptünk a boltból.

Csak bólintottam, de láttam rajta, hogy nem győzőm meg. Castiel egész este rajtam tartotta a szemét.

-Oké, most elmegyünk a kórházba-mondta, mikor sokadjára kértem elnézést, hogy kimenjek a mosdóba.

-Jól vagyok biztos valami vírusos megbetegedés lesz. Holnap elmegyek az orvoshoz.

-Nem Miva! Most megyünk el, már ki is hívtam az ügyeletet.

Mire ezt kimondta már hallottam is, hogy jön a kocsi az utcában. Idegesen kaptam a lépcsőkorlát után, mivel nem kaphattam vissza az erőm. Az ügyeleti kocsi néhány perc múlva érkezett meg. Castiel és az orvos betessékelt a kocsiba, majd miután elindultunk viszonylag vidáman beszélgetni próbáltak. A kedvesemnek támasztottam a fejem, és közben az előre hulló hajam figyeltem.

-Castiel, nézd csak!-mutattam neki az egyik tincsem.

-Vöröses?-kérdezte meglepődve.

Szóval ő is észre vette. Ezek szerint nem képzeltem be magamnak.

Miután átestem egy halom vizsgálaton az orvosok meg állapították, hogy nem egy vírusos betegség miatt vagyok rosszul, ezért elküldtek az ügyeletes nőgyógyászhoz. Hadd ne részletezzem, hogy mennyire kínos volt. A vége az lett, hogy az orvos -aki szerencsémre nő volt- felajánlotta, hogy csinál egy ultrahangot.

Na ez volt az a pillanat, mikor azt hittem, hogy helyben elájulok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy terhes vagyok. Mikor az első terhességem volt az nem járt rosszul léttel. Mikor erről megkérdeztem az orvost, lehet, hogy ez a rosszul lét a vetélésem következménye. Minden esetre boldogan borultam a váróteremben, idegesen várakozó Castielre. Persze eleinte nem tudta, hogy miért sírok, de mikor nagy nehezen átadtam neki a felvételt, rögtön ő is elkezdett könnyezni.

Az este hátralevő részében halkan beszélgettünk, majd egymás karjaiban aludtunk el. Másnap Cast nem engedte, hogy a pakolásban segítsek be a boltba, így kerültem Stella mellé a kasszába. Stella igyekezett mindent jól csinálni, én meg csak a bolt honlapját szerkesztettem. Nem kell mondanom, hogy Cast amint volt egy kis szabad ideje rögtön jött mellém. Igaz nem mindig vettem észre mivel, vagy a mosdóban voltam, vagy annyira belemerültem a honlap készítésébe, hogy addig míg egy csokit elém nem tett a billentyűzetre, nem reagáltam a szólongatására.

Egy hónap után kezdtem érezni, hogy a nadrágom kicsit szorít. Eleinte bosszantott, mivel a kedvenc farmerom volt, de mivel meleg július volt, így felvehettem egy olyan szoknyát ami már jó volt rám.

-Mi az szorít a farmer, hogy ma szoknyát vettél fel?-kérdezte Nathalien nevetve.

Egyedül a szöszi volt az aki szerette ugratni Castott, azzal, hogy az ő kis párja kezd elhízni. Persze mikor kapott a fejére tőlem, akkor két óráig meg se szólalt.

Egyik reggel arra ébredtem, hogy az a tincsem ami elkezdett az első hónapban vörösödni teljesen vörössé vált. Ezen meglepődtem, így csak az ebédszünetben tudatosult, hogy aznap elmaradt a rosszullét is amit már nagyon megszoktam. Azonban ezzel párhuzamosan a terhesség alatt először éreztem úgy, hogy kívánós vagyok.

-Csak ezért pirultál el?-kérdezte Cast nevetve, mikor elmondtam neki.

A bolt közelében lévő kisboltból mentünk visszafelé, mikor ezt elmondtam neki, így ő vissza fordult, és vett a kedvenc csemegéimből. Nem tudom hány tábla csoki volt a zacskóban, meg persze jó néhány gyümölcs.

-Nem felejteted el a szárított gyümölcsöket sem?!-kérdeztem, mikor bele néztem a zacskóba.

A nyakába ugrottam, mint egy kisgyerek bár magam sem tudtam, hogy miért csinálom. Szerencsétlen párom majdnem felborítottam. Még jó hogy ő stabilan állt. A boltba belépve, persze a skacok megjegyezték, hogy olyan vagyok mint egy kisgyerek. Csak nevettem, majd elvonultam a kis vackomba a pult mögé. Hát igen a pult alatt szabályos vacok volt kialakítva. Igaz az a két nagy doboz aminek a helyét elfoglalta az én vastag takaróm, és puha párnáim, kikerült Stella háta mögé,de a lány se bánta, ahogy senki se. Nem nagyon mozdultam ki a kuckóból, egészen addig amíg Cast nem szólt menjünk haza.

Az esték hangulatosan teltek, főleg azért, mert Castiellel együtt főztünk. Ezután vagy csendesen ettünk a gyertyafényes nappali közepén, vagy éppen filmet néztünk. Gyakran kaptam azon Castot, hogy evés helyett mosolyogva engem figyel. Eleinte nagyon zavart, de aztán, csak elmerültem a tekintetében, és csak néztem rá.

A fürdések mindig csendes romantikában teltek el. Castiel mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok másnap kezdte el azt, hogy halk romantikus zenére fürdik velem. Miközben vagy három gyertya világította be a fürdőt rendszerint kaptam egy virágot is mellé. Az én vörös hajú férjem gyengéden mosdatott, miközben el-elkalandozott a keze. Ilyenkor kicsit megböktem, hogy jelezzem mit csinál. Azon a napon, mikor elkezdtem kívánós lenni, már feltűnt, hogy nő a hasam. Castiel gyengéden masszírozta, miközben a hátam csókolgatta. A fürdés után fel vett egy új szokást, mégpedig, hogy a hasamra fekteti a fejét, és így hallgatja a szívverésem, és a pici rugdalózását.

Hát igen ahogy elmúlt a rosszul lét a pici elkezdett feltűnő jeleket mutatni, hogy igen létezik. Úgy a negyedik hónapig kellett várnom, hogy megszokjam Cast új szokásait, és azt a gondolatot, hogy terhes vagyok. Persze anya sokat segített, ahogy a lányok is.

A tesóm szinte minden nap bejött segíteni, ahogy Rosaék is. Decemberben, már volt, hogy meg se bírtam mozdulni. Egész nap feküdtem, és csak a hasam simogattam.

Február végén Picike nagyon mozgolódós hangulatban volt. Castiel egy hónapig Lysra bízta a boltot, csak azért, hogy velem lehessen. Igaz minden erejével azon volt, hogy ott legyen a szülésnél, mikor az beindul, de sajnos ez nem jött össze neki.

Éppen apához ment el, mivel anya megkérte, hogy vigye be neki az ebédét, mikor eljött az idő. Szerencsémre Rosa velem volt, így nem volt kérdéses, hogy hogy jutok be a kórházba.

Castiel azután ért be, hogy engem megfürdettek. Szerencsére, az első szoptatásról, már nem maradt le. Nem is tudom mi miatt sírt jobban, amiatt, hogy kislánya lett, vagy amiatt, hogy a kezében tarthatja a kis vörös hajú lányunkat.

A vörös hajról jut eszembe. Kira Születése után az én hajam, is visszanyerte eredeti vörösségét.