Inasból herceg
Lysander
-Hercegnő húzza ki magát-mondtam halkan.
Az alig tizennyolc éves úrnőm alig észrevehetően kifújta a levegőt, majd kihúzta magát. Sejtettem, hogy a fűző nagyon szoros neki. Szegény már a hatodik kérőjének ömlengését hallgatta végig ebben a hónapban. Én ott álltam a széke mögött, és reménykedtem, hogy a kérő elront valamit, ami miatt a az úrnőmék nem adják hozzá a lányukat.
Viktor herceg habzsolta az ételt, mint akit éheztetnek, de senki nem szolt rá. A kérőt túlságosan lekötötte Kelly hercegnő keble, így nem figyelt rá, a hercegnő szülei meg arra figyeltek, hogy mit mond a fiatal férfi.
Szerencsétlen már vagy ötödjére mondta el ugyan azt, de ezt észre se vette. A szemem sarkából láttam, hogy a királyi pár összesúg, majd halkan megbeszélik a véleményüket.
-Lysandre! Kérem kísérje ki a hercegnőt, és legyen vele egész délután, még akkor is ha ki akar menni a parkba!-mondta úrnőm.
Kelly megint kifújta a levegőt, majd elköszönt a szüleitől. Mikor fel állt, jól láthatóan felcsapta a fejét, és pökhendin elhagyta az ebédlőt. Szó nélkül követtem a szobájába, közben azon gondolkodtam, hogy milyen gyümölcsök vannak a konyhában.
-Elegem van ebből a cirkuszból-fakadt ki a hercegnő, mikor becsukódott mögöttünk a szobája ajtaja.
Testtartása lelazult, bár láttam rajta, hogy alig kap levegőt. Megráztam a csengettyűt az ajtó mellett, mire egy másik ajtón Amanda a szobalánya jött be.
-Amanda segítsen az úrnőnek átöltözni egy kényelmesebb ruhába, addig én hozok neki friss gyümölcsöt -mondtam, mire a vörös hajú lány csak bólintott.
Kiléptem a szobából, közben akaratlan is az istálló felé néztem. A kérő dühösen szált be a kocsijába, majd a kocsis vad tempóra kényszerítette az állatokat. Eggyel kevesebb gondoltam.
A konyhában a szakács már kikészítette a legfrissebb gyümölcsöket. Megköszöntem neki, majd szinte futó lépésben haladtam vissza az úrnőm szobájába. Amanda már sehol nem volt.
-Kelly hercegnőm-mondtam halkan, mire ő bejött az erkélyről.
-Mi lenne velem nélküled Lysander- mosolygott.
Leült a díványra, majd falatozni kezdett a szemölcsökből. Tudtam, hogy ilyenkor nagyon rosszul érzi magát, mert alig eszik valamit az ebédnél. Nem csak a szoros divatfűző miatt, hanem azért is, mert ilyenkor többnyire csak hús van, amit ő nem szokott enni. Igazából, csak a halat szereti ami húsnak mondható, de azt meg a szülei esznek nagyon keveset.
Mint mindig most is a háta mögött álltam, és csendben figyeltem. A gőg amit mutatott, az csak azoknak szólt akiket nem látott szívesen maga körül. Minden cseléd, és szolgáló tudta, hogy igazából szeretetteljes, és vidám. Mindenki szerette, és szó nélkül teljesítette minden kérését, még ha durván is szólt néha, mert tudták, hogy bocsánatot fog kérni tőlük.
-Lysander volna kedved elmenni lovagolni a parkba?-kérdezte.
-Mármint arra gondol úrnőm, hogy vezessem a lovát?-kérdeztem.
-Hát igen. Sajnos bármennyire szeretem a lovakat, tizennyolc év alatt nem sikerült megtanulnom rendesen lovagolni. Ugye nem bánod, ha így gyakorlok?-kérdezte már sokadjára.
Megráztam a fejem, majd néztem tovább ahogy eszik. Miután meg ette a gyümölcsöket belém karolt, és lassan lementünk az istállókhoz. Ott a lovászok felkantározták hófehér lovát, majd kivezették az istállóból. Az állat hátán nem volt nyereg, de ezt a hercegnő nem bánta. A ló térdelt elé, az intésemre, majd miután féloldalasan elült a gazdája megfogtam a kantárat, és lassan vezetni kezdtem.
A cseresznye fák alatt sétálva úgy érezhette az ember mintha megállt volna az idő. A ló kényelmes tempóban sétált mellettem, és figyelt minden lépésre, nehogy olyan mozdulatot tegyen ami kibillenti a lányt az egyensúlyából. Kelly nevetett, miközben próbált leszedni magának egy virágot. Persze ez nem sikerült neki, hiszen a fák alsó ágai magasabban voltak, mint amilyen ő maga volt.
Órákig eloltunk így csendben, majd vissza mentünk a kastélyba. Miután megvacsorázott, és Amanda segítségével lefürdött bementem hozzá, hogy megvárjam míg elalszik. Tudom inasként nem lett volna jogom hozzá, hogy megvárjam míg pillái lecsukódnak, de tudtam neki az jelent nagy megnyugvást, ha foghatja a kezem, míg elaszik.
-Olyan jó, hogy te vagy az egyetlen barátom-mondta ma este is.
-Rám mindig számíthatsz úrnőm-mondtam.
Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne csókoljam meg. Nagyon szerettem, de tudtam, hogy botrány lenne belőle, ha megcsókolnám, és ő viszonozná. Tisztában voltam az érzéseivel, hiszen egy lázalmos betegségben rengeteget beszélt álmában. Még szerencse, hogy én ápoltam, különben, már akkor kidobtak volna a kastélyból. Miután elaludt csendben kimentem a szobájából, majd bementem a szolgálok lakrészébe.
Másnap a nap hasonló képen zajlott. A cselédek többsége pletykált, hogy jött egy király aki a fia nevében akar eljárni. Ez kicsit idegesített, mert a királynak több értelme volt általában, mint a fiának, így nagyobb eséllyel adhatták oda neki a hercegnőt.
Persze Kelly, csak napok múlva találkozhatott a királlyal. Ez már csak azért is furcsa volt, mert a király nem akart találkozni vele korábban.
Megint jött az ebéd, és a szoros fűző. Kelly nem szegte fel az állát, csak kihúzta magát, és méltóságteljesen bevonult az étkezőbe. Az ebéd teljesen más hangulatban telt mint eddig. A király elsősorban nem a hercegnő szüleivel, hanem magával a hercegnővel társalgott. Hangja méltóságteljes volt, és mikor beszélt nagyon ismerősnek tűnt.
-Bocsáss meg fiatal úr. Nem szeretnék közbe szólni, de egy herceg nem viselkedik így-szólt rá Viktor hercegre, mire Kelly halkan kuncogott. Persze a száját rögtön eltakarta, de látszott rajta, hogy jó kedve van.
-NE haragudj Lysander, hogy megzavarom nyugalmad, de ha jól látom az úrnőd nem eszik húst, zöldség és gyümölcs meg kevés van az asztalon. Hozatnál neki egy tál friss gyümölcsöt?-kérdezte váratlanul felém fordulva.
Meglepődtem, hogy tudja a nevem, hiszen az úrnőm nem szólított a nevem. Ekkor fordultam a férfi felé, majd csak bólintani tudtam. Mikor tekintetünk találkozott tudtam, hogy nemsokára meglesz a hercegnő esküvője. Inas társaimhoz fordultam, majd csendben megkértem őket, hogy hozzanak Kellynek egy adag gyümölcsöt. A hercegnő hálásan nézett rám, majd a férfira. A szülei nagyon meglepődtek, azon, hogy a lány inkább gyümölcsöt eszik mint húst, de ő nem zavartatta magát.
Ez az ebéd nagyon sokáig tartott, mivel az úrnőék nem szakították meg. Viktor herceg nem érezte olyan jól magát, hiszen nem habzsolhatott.
-Jaj Lysander mi lesz most veled?-kérdezte este hercegnőm mikor éppen a haját fésülte Amanda.
-Ezt hogy érti hercegnőm?-kérdeztem mosolyogva.
-Amanda elmehetsz, majd megcsinálom magam a hajam. Jó éjt-mondta, mire a cseléd kiment a szobából.
Kelly befonta a haját, majd fel állt. Hálóruhája a földet súrolta, ahogy a közelembe jött. Kicsi kezét az arcomra simította, miközben megállt előttem.
-Tudod, hogy mire gondolok. Anyámék elfogadták a leánykérést. Eddig csak miattam maradhattál a kastélyban, de holnap menned kell. Most hova fogsz menni?-kérdezte könnyes szemmel.
-Valószínűleg visszamegyek apámhoz, és megnősülök-mondtam mosolyogva az igazat.
Láttam, fájt neki, de nem akartam bocsánatot kérni. Egy hercegnő ne szeressen egy inast.
-Legyen boldog hercegnőm-mondtam.
Aznap este nem vártam meg, hogy elaludjon, mivel alig néhány órám volt, hogy hazainduljak. A kevéske holmim összecsomagolva várt rám. Meghagytam a szakácsoknak, hogy figyeljenek oda, hogy mindig friss gyümölcs legyen előtte étkezésekkor, majd elköszöntem és elindultam az értem küldött szekéren haza felé.
~ <3 ~Kelly~ <3 ~
A hófehér ruha fátyla felkerült a hajamba, majd egy cseléd a kezembe adta a csokromat. Megszólaltak a templom orgonái, és apám jelent meg mellettem. A kezét nyújtotta, majd együtt kiléptünk. A kápolna padlóját néztem, miközben haladtunk az oltár felé. Hallottam, ahogy sok férfi lélegzete eláll, de nem törődtem velük. Nem akartam egy idegen férfihoz hozzá menni, de tudtam, hogy mi a kötelességem. Apám átadta a kezem a vőlegényemnek, a pap meg lemondta a szertartásos szöveget.
Megborzongtam, mikor a csókra került a sor. Lélekben felkészültem a győzelem ittas, és követelőző ajkak lecsapására, de ez elmaradt. Helyette gyengéd, és biztató csókot kaptam, ami nagyon meglepett. Az ajkak nem követelték, hogy viszonozzam a csókot.
Mikor az immáron férjem elhúzódott tőlem, próbáltam kifürkészni a szemét a fehér báli álarc mögül, de nem találtam meg, mert lesütötte a tekintetét. Viszont a mosolya megfogott.
Hát így fejezi ki a győzelmét. Csalódtam.
A lagzi nagyon hosszú volt. Furcsa volt, hogy míg mindenki falja a húsokat addig én csak zöldséget és gyümölcsöt voltam hajlandó fogyasztani. Ezzel még nem volt gond, de a férfi akihez hozzá adtak szintén csak azt evett amit én. Nem tudtam eldönteni, hogy csak amiatt csinálja, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül vagy tényleg vegetáriánus, de minden esetre jól esett, hogy nem vagyok egyedül.
-Szabad az este utolsó táncára is hölgyem?-kérdezte, mikor a leglassabb dal csendült fel.
Nem szóltam, csak hagytam, hogy a táncrészre vezessen. Lassú keringő volt, és szinte csak mi táncoltunk. Kezeim elvesztek a kezében. Szinte gyereknek éreztem magam, mellette.
Állát a vállamra hajtotta, majd úgy vezetett tovább. Mielőtt az utolsó számnak vége lehetett volna, észre vétlenül a bálterem ajtajához vezetett, majd a kezem fogva kilépett a teremből. Sietős léptekkel elhagytuk a kastélyt, és az istállók felé vettük az irányt. Megdöbbenve láttam, hogy hófehér lovam vár ránk az istállónál.
A férfi egy ismerős gyengéd mozdulattal megütögette a mellső lábszárát, mire a lovam letérdelt. Mire felfoghattam, hogy mi történik, már féloldalasan ültem az állat hátam, mögött meg a férjem. Átkarolta a derekam, majd elindította a lovat. Laza vágtában haladtunk, de arra figyelt, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom.
Egy csodaszép, eldugott kastélyhoz vágtattunk, ahol csak mi voltunk. Az istállóban a férfi gyakorlott mozdulatokkal megtisztította a lovam, majd felemelt a karjaiba, és a kastélyban lévő hálónkig vitt.
Átlépve a küszöbön letett, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Remélem megtudod nekem bocsájtani, hogy csak úgy otthagytalak az utolsó éjjel-súgta a fülembe, miközben mögém lépet, és átkarolt.
-Lysander?-kérdeztem halkan, mire megfordított.
Hagyta, hogy levegyem az álarcát, majd csak nézett rám felemás színű szemeivel.
-Sajnálom, hogy nem mondtam, el, de muszáj volt valahogy meggyőzni a szüleidet, hogy megbízható vagyok-mondta, de nem érdekelt a magyarázata.
Majdnem szó szerint a nyakába ugrottam, és örültem, hogy az egyetlen álmom valóra vált.