Kettős élet 21-30

21.fejezet

A boldogság könnycseppje

-Biztos, hogy nem lesz gond ha ma nem mész suliba?-kérdeztem Lysandertől már sokadjára.

-Nem, viszont Alexy nem akar helyetted menni?-kérdezte, közben betakart a takarómmal.

-Ő már menne, de egy kicsit ő is rosszul van.

Láttam, hogy Lysnak nem tetszik, hogy az unoka öcsém velünk lesz egész nap, de én nem küldhettem el az öcsit. Az emlegetett csacsi egy jó nagy tálcával a kezében bejött a nappaliba.

-Forró csoki, Alunak extra tejszínhabbal-mondta, majd a kezünkbe adott egy-egy bögrét, majd a tálcát letette a dohányzó asztalra.

-Köszi-mondtuk egyszerre Lyssal.

Alexy a kezébe kapta a távirányítót, majd befészkelte magát a lábamhoz. Nem tudom szándékosan csinálta e, de így kénytelen voltam közelebb húzódni Lyshoz, hogy mind a hárman elférjünk a kanapén.

-Indíthatom?-kérdezte Al izgatottan.

-Felőlem, csak ugord át az első tíz percet, ami a velünk készült riportot tartalmazza.

-Át ne merd ugrani-mondtam halkan.

-Eszem ágában se volt. Kíváncsi vagyok vajon említ e téged-mondta Alexy, mire Lys elpirult.

Al elindította a DVD lejátszót, én meg csak néztem Lys arcát.

A tv képernyőjén feltűnt a banda jele, majd elkezdődött a koncert helyének bemutatása. Mivel enyhén szólva megfáztam, így nem mehettem suliba. Lys felajánlotta, hogy végig nézi velem a koncertjük felvett változatát, amit ők már a koncert után kézhez kaptak.

Castielt kérdezték először, és csak utána jött Lys interjúa.

-Most jön a lebukás-súgta Lys.

„-Hogyan írod ezeket a szerelmes számokat, amiket mostanában játszotok? A régiek valahogy nem ilyen érzelemmel teliek voltak”-mondta a riporter.

„-Könnyebb úgy írni valamiről, ha az ember benne él. Szerelmes dalt csak úgy lehet írni, ha az ember szerelmes, és a kedvese a karjaiban van”-válaszolta Lys.

Felnéztem rá, és láttam, hogy elvörösödött.

-Ez olyan cuki-mondta Alexy.-Te tényleg akkor írod a dalaidat, mikor Alu melletted van?

-Nem. Mikor mellettem van, csak nézni tudom, ahogy alszik, de ha a mellkasomhoz bújik, és úgy alszik el akkor, megszáll az ichlet- mondta Lys.

Most rajtam volt a pirulás. Lys még szorosabban húzott magához. Közben a lemezen már a színpadot mutatták.

Lys köszöntötte a közönséget, majd elkezdték a koncertet. Még így, hogy csak lemezen láttam, is magával ragadott a hangulat. Miközben hallgattam a dalokat, figyeltem a saját munkámat is, hiszen a háttérbe én tettem a klippet. Mikor a koncert szünetét mutatták, kimentem a fürdőbe, ahogy a fiúk is.

A második felébe kerültek a szerelmes dalok. Lehunyt szemmel hallgattam a dalokat. Több mint a felét már ismertem, mivel Lys sokszor dúdolta nekem őket.

„-Most pedig jöjjön az utolsó dal!”-kiáltotta Castiel, majd belekezdtek.

Ezt nem ismertem, ezért a képernyőre néztem. Itt a klippet nem mutatták, csak a fiúk arcát. Castiel csukott szemmel gitározott, Lys pedig szintén csukott szemmel énekelt. Arcán őszinte fájdalom volt, ami nagyon elszomorított. Amikor a refrén fokozására került a sor, láttam, hogy Lys szeméből kicsordul egy könnycsepp, és ekkor össze állt a kép.

Lys azért volt szomorú, mert azt hitte, hogy én a karriert választom helyette. Mikor ez tudatosult bennem, az én szemeimbe is könnyek gyűltek. A nyakába fúrtam az arcom, hogy ne lássa, a sós cseppeket, de elmondhatatlanul boldog voltam.

22.fejezet

Út a farmra

Lys átkarolta a derekam, és az ölembe hajtotta a fejét. Szinte rögtön elaludt, amint a lábait felhúzta a ülésre. Castiel úgy csinált mint akit nem érdekel a dolog, de láttam rajta, hogy mennyire kellemetlenül érinti a dolog.

-Te nem szeretnél magad egy normális barátnőt?-kérdeztem halkan mire felém fordult.

-Szerinted van olyan lány aki úgy jönne össze velem, hogy nem azt nézi, hogy mekkora sztár vagyok?-kérdezett vissza csípőből.

-Biztos találsz olyan lányt.

-Na persze, majd úgy húsz év múlva- morogta a fiú.

-Még csak tizenhét leszel! Felfoghatnád úgy a dolgot, hogy hamarosan megtalálod az igazit.

-Na persze.

Felsóhajtottam, mivel reménytelen volt vele beszélni. Játékosan beletúrtam Lys hajába, majd elmosolyodtam. Annyira ki volt merülve, hogy még a mozgó buszon is simán elaludt.

Éppen a szülei farmjára tartottunk, hogy segítsünk nekik, ugyan is a szülei szerettek volna elmenni egy hétre valahová. Lys csak azért vállalta el, mert én is mentem vele. Hogy hogy kerültünk a turné buszukra? Nos a hétvégén megint lesz egy koncertjük, ahova a farmról fognak menni, így nem volt kérdés, hogy jön a busz értük.

Éreztem, hogy valaki figyel, így arra fordultam. Tekintetem találkozott Márkuséval, a sofőrrel. Ő vigyorogva nézett rám. Nem zavart mivel tudtam, hogy azon vigyorok, hogy évekkel ezelőtt ugyan ezzel a busszal furikázott engem is.

-Castiel kapcsolhatok zenét?-kérdezte rám kacsintva.

-Felőlem, csak ne a mienket, mert akkor a hétvégén nem fog sikerülni a koncert.

A vörös hátra dőlt az ülésén, majd keresztbe fonta a lábait. Láttam, ahogy Márkus elővesz egy cédét, amin egy pillangó szárnyú lány ül fehér lovon. Meglepődve tudatosult bennem, hogy az az én utolsó lemezem.

-Hát ez kinek a lemeze. Annyiszor hallottam már rádióban, de soha nem tudtam megfejteni, hogy ki a csaj-ugrott fel Castiel, mikor felhangzott az első szám a lemezről.

Lys mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Arcán meglátszódtak, nadrágom ráncai, amin kuncognom kellett.

-Mi az?-kérdezte egy nagy ásítás keretén belül.

-Semmi. Felébresztettünk?-kérdeztem.

-Nem csak azt álmodtam, hogy énekelsz.

-És az olyan rossz?-kérdeztem ijedten.

-Nem, csak... Várjunk csak honnan szól ez a szám?-kérdezte.

-Talán a hangfalból-mondta Castiel.- Na add már ide azt a Cd tokot!

-Hé kölyök higgadj le! Ha nem látnád éppen vezetek!-kacagott Márkus.

Kifújtam a levegőt, majd fogtam magam, és oda léptem melléjük. Lys követett, mivel le akarta állítani Castielt.

-Köszi -mondta a sofőr, mikor Lys hátra tessékelte Castot. Én lehajtottam, az anyós ülést, majd leültem rá.

-Szabad?-kérdeztem, közben a tabletjára mutattam.

-Neked bármikor-mondta és rám kacsintott.

Mivel a CD lejátszó az érintő paneles kütyühöz volt csatlakozva, és ezzel az egész busz belsejéhez, így néhány kattintással a kivetítőre rakhattam a videó klippeket.

-NA elégedett vagy Castiel?-kérdeztem, mikor megjelent a busz belsejében a dalom klipje.

-Honnan tudtad, mi a jelszava?-kérdezte a két fiú döbbenten.

Csak mosolyogtam, majd elkezdtem játszani a tableten.

-NA jó mióta ismeritek egymást, hogy ilyen jóba vagytok?-kérdezte Lys.

-Alut hat éves kora óta ismerem, és mondhatom az ő fuvarozása nehezebb feladat mint a tietek valaha is volt.

Idegesen köszörültem a torkom, mire Márkus idegesen elvörösödött.

-Ezt nem kellett volna elmondanom?-kérdezte ijedten.

-Csak idők kérdése, hogy felfogja, hogy az a csaj akit a klippen lát az én vagyok, tehát nem.

Csend telepedett a buszra. Márkus nem akart kellemetlen helyzetbe hozni, mi meg Lyssal vártuk, hogy Castnak mikor esik le.

Lysander az ülésem mögé állt, és segített a szókeresőben, közben félszemmel figyelte a haverját. Castiel szinte sokkhatás alá került, ahogy tudatosodott benne a hallottak.

-Lys te tudtad?-kérdezte elhűlve.

-Nincs titkunk egymás előtt- mondtam közben vissza raktam a tabletet, és felálltam.

Lys átkarolta derekam, majd vissza ültünk a helyünkre. Most én vackoltam be magam kedvesem karjaiban, közben Castiel végig elgondolkodva figyelt. Jobb már nem is lehetne.

23.fejezet

A könnyek

A nap szikrázott a havon, ahogy keresztül mentem az udvaron. Kicsit izgatott voltam, mivel ez volt az utolsó napom a farmon. Már vártam, hogy Lys és Castiel visszaérjenek, hogy utána átadjuk a házat a barátom szüleinek.

Az egy hét amit itt töltöttünk nagyon gyorsan eltelt. Mire észbe kaptam már péntek este volt. Szombat reggel Lysék elmentek a koncertre, így egyedül voltam a farmon. A kutyák, nagyon örültek, mikor kiosztottam nekik a kaját, ahogy a cicák is örömmel fogadtak. Bár az első két nap kicsit féltek tőlem, most mind örömmel üdvözölt. Ahogy beléptem az istállóba, az öt ló is vidáman köszönt a maguk módján.

Mindet a nevén köszöntöttem, majd neki láttam az istálló rendbetételének. Az etetés gyorsan ment, hiszen énekeltem közben. Mikor az almok kicserélésén dolgoztam Bársony -az istálló egyetlen csikója- vidáman ugrált mellettem, mivel kiengedtem a boxból. Selyem eleinte aggódva figyelte csikóját, majd időnként magához hívta. Rombusz és Terra -a két legidősebb- összedugta a fejét, és békésen pihentek. Vihar persze minden mozdulatom szemmel tartotta, és ha valamit nem úgy csináltam, ahogy kellett hangosan nyerített.

-NA nyomás vissza a helyedre te rosszcsont!-mondtam Bársonynak, majd beengedtem az anyja mellé.

Éppen vettem fel a kabátom, hogy vissza menjek a házba, mikor léptek hangját hallottam meg odakintről. Az istálló ajtója kinyílt, majd egy fekete ruhás férfi jött be.

-Segíthetek?-kérdeztem higgadtan.

-Most, hogy így mondod, igen. Mielőtt ideadnád a leggyorsabb lovat, hogy elmenekülhessek, elégíts ki!-mondta a férfi, majd megindult felém.

Hátráltam, de nem azért mert féltem, hanem, mert elakartam jutni a szerszámos kamráig. A férfi persze félre értette, és még gyorsabban közeledett felém. Hátam neki ütközött az ajtófélfának. Bal kezemmel észrevétlenül benyúltam a kamrába, és megfogtam egy seprűnyelet.

A férfi vigyorgott. Mikor elég közel ért, előrántottam a seprűt, majd felé csaptam. Na ez meglepte. Szerencsére a laza fejű porfis volt, így gyors lecsavartam a seprűfejet, majd két marokra fogtam a nyelet.

-Ügyes. Szóval nem adod magad könnyen, ezt szeretem-mondta, majd a nadrágja zsebéből előrántott egy kést.

Megindult felém, csak azt felejtette el, hogy nekem messzebb ér a kezem mint neki. A fanyéllel felé ütöttem, de gyors mozdulattal kitért előlem. A pengét felém lendítette, a nyéllel kivédtem.

Körbe kerültük egymást, majd elkezdtem hátrálni. Egy víztócsán megcsúsztam, és hátra estem. Bal bokám reccsent, mire a férfi csak nevetett, majd rám vetette magát.

A fa bottal védtem magam attól, hogy teljesen maga alá gyúrjon, majd összeszedve az erőmet ellöktem magamtól. Sikeres elmásztam az útjából, de felállni már nem tudtam, mivel a bokám kificomodott.

Megint felém lendült, de ezúttal gyomorszájon vágtam a bottal. Fájdalmasan dőlt előre. Én azzal a lendülettel lejjebb is belé vágtam a botot. Telitalálat! Fájdalmasan felordított, de nem adta fel.

Amint összeszedte magát fel állt. Láttam rajta, hogy már nem akarja a testem, csak meg akar ölni. Szeme vad tűzben égett, közben a pengét úgy tartotta, hogy esélyem se legyen kivédeni. Összébb húztam magam, majd mikor felém lendült eldobtam magam a földön.

Felsikoltottam, mert rálépett a sérült bokámra. Megpróbáltam eltolni magamtól, de ő lenyomta a vállam. Behunytam a szemem, mert az istálló fényében megvillant a penge, és ezzel egy időben, az eddig is tomboló Vihar felnyerített.

***

Felszisszentem, mire Lys felnézett rám.

-Bocsi, nem szándékosan csinálom, de muszáj, hogy rögzítsem a bokád-mondta gyengéden.

A kanapé szélén ültem, és tűrtem, hogy megint bekösse a bokám. Alig egy órája értek vissza a koncertről, de amint apukája elmesélte neki, hogy mi történt enyhe idegösszeomlást kapott.

Persze a szülei időben értek vissza. Azzal egy időben, hogy a férfi le akart szúrni, és Vihar felnyerített, Lysander apukája bejött az istállóba, és egy elegáns ütéssel leszedte rólam a férfit. Persze a farm legnagyobb kutyája rögtön a földre szorította, és míg a rendőrök kijöttek rajta is maradt. Lys még viszonylag „lazán hallgatta a történteket, de mikor megtudta, hogy a férfit többszörös emberölésért, és nemi erőszakért körözték már nem is titkolta az idegességét.

Beletúrtam a hajába, és mikor felnézett rám, csak mosolyogtam. Annyira aranyos volt, ahogy ott térdel előttem, és a sérült lábam kötözi. Ő azonban nem mosolygott, csak folytatta a bokám rögzítését. Láttam, hogy Casteil az ajtóból figyel minket, majd a vörös olyat tett amire nem számítottam. Minden szó nélkül kiment, majd becsukta az ajtót.

Lys rögzítette a fáslit, majd kicsit felegyenesedett. A térdeimre tette a kezét, majd csak nézett a kezére. Nem tudom meddig voltunk így, mikor átkarolta a derekam, és a hasamra hajtotta a fejét.

-Annyira jelentéktelen vagyok-mondta váratlanul.

-Ezt, hogy érted?-kérdeztem.

-Soha nem tudlak megvédeni. Valami mindig történik veled. Először a szüleid, azután az a pofon, most meg ez... Annyira sajnálom, hogy nem tudok rád vigyázni- mondta, majd feltört belőle a zokogás.

A szívem össze szorult, hiszen olyan dolgokért hibáztatta magát amiről nem tehetett. A szüleim halálát, és azt, hogy megerőszakoljanak nem tudta volna megakadályozni, hiszen nem ismertük egymást akkor még. Mikor Castol kaptam egy pofont azt se tudta volna megakadályozni, mivel az eredetileg nem nekem lett szánva. Ami ma történt, hogy akadályozta volna meg, ha ő éppen haza felé tartott a koncertről?

-Ssss... Nyugi Lys... -próbáltam megnyugtatni, de nem ment.

Egész testét rázta a sírás. Kezdtem gyanítani, hogy a mai nap csak a jéghegy csúcsa.

-Van valami gond a sztár életeddel?-kérdeztem, mire abba hagyta a zokogást, és döbbenten nézett maga elé.

-A legnagyobb gond az, hogy jövőhónaptól külföldre is mennünk kell-mondta halkan.

Most én voltam az aki ledöbbent. Hogy tudok ennyire bele trafálni. Lys felállt, majd a könnyes arcát a nyakamba fúrta, közben a karjaiba vett.

24.fejezet

A rózsa tövise

Lys gőzerővel igyekezett összehozni a következő koncertre, egy új dalt. Egyre jobban lekötötte a szabadidejét, a dal elkészítése, ami sehogy se ment neki. Ő általában nem szokott a halálról írni, így megértettem, hogy miért esik nehezére ez a téma.

Két hete jöttünk vissza a farmról, és azóta folyamatosan ezen a dalon gondolkodik. Kezdtem aggódni érte. Felajánlottam, hogy írok én nekik egy dalszöveget, hiszen anno az én dalaim sokasága az elmúlásról szólt, de kedvesen elutasított, mondván, hogy nem akarja, hogy a múlton gondolkodjak.

-Lys pihenned kell. Teljesen ki vagy merülve-mondtam halkan, közben elkezdtem a vállait masszírozni.

-Kérlek, most hagyj!-mondta, és a kezem finoman lelökte a vállairól.

Leültem a mögötte lévő székre, és felhúztam a lábaim. Rossz volt nézni, ahogy egyre idegesebb. Szorította a határidő.

-Áhh! Miért kell nekem ilyen szöveget írnom?

-Megírom én neked, csak ne morogj kérlek!-mondtam, közben megint mögé léptem.

-Mondtam már, hogy nem kell!-mondta ingerülten.

-Jó látom nem lehet ma veled beszélni. Ha keresnél a szobádban leszek-mondtam csendesen.

-Menj el!

Megálltam a nappaliajtójában, és csak néztem magam elé.

-Azt szeretném ha elmennél, és nem csak a nappaliból. Szeretnék teljesen egyedül lenni az egész házban. Menj el!-mondta ingerülten.

Néztem a hátára, majd felrohantam az emeletre. Gyorsan beledobáltam a holmijaim a táskámba, majd fogtam egy pulcsit, és az asztalról a lakáskulcsom, és lementem.

Lys meg se mozdult, amíg én fenn voltam. Ugyan azzal a merev testtartással ült, mint előtte. Nem szólt semmit mikor ki mentem, így haza szaladtam. Otthon ledobtam a holmijaim a kanapéra, majd a konyhába rohantam. A mosdókagylónak támaszkodtam, és a levegőt kapkodva vettem. Léptek hallatszottak fel a lépcső felől, majd Al bukkant fel a konyhában.

-Nővérke nem úgy volt, hogy csak holnap jössz haza?

Ránéztem, majd megint lehajtottam a fejem. Öcsi átkarolt, mire hozzá bújtam. Tudom, hogy egy magasak vagyunk, és hogy ő buzi, de akkor is férfiból van, és jól esett ez az ölelés, még ha csak az unokaöcsémtől is kaptam.

Mosolyt erőltettem magamra, majd felküldtem a szobámba, hogy aludjon. Persze míg én nem voltam vele, addig nem volt hajlandó aludni menni. Hogy lehet valaki ennyire anya hiányos majdnem tizenhét évesen, nem értettem.

Persze sokáig nem jött álom a szememre, így mikor hajnali kettőkor Lys hívott szinte azonnal felvettem.

-Hol vagy?-kérdezte morcosan.

-TE mondtad, hogy hagyjalak magadra, és kértél, hogy az egész házban szeretnél egyedül lenni-mondtam.

-És te haza mentél? Kösz, hogy ennyit érek neked.

-Ezt most mire érted?

-Semmi igazán jól esett volna, ha elmondhattam volna, hogy végre megvan a dal, de te haza mentél. Látom ennyit ér neked az, hogy én szeretek valamit-mondta Lys.

-Azért jöttem el, mert kértél, hogy egyedül lehess...

-Nem érdekel. Ezentúl kérlek kerülj el!

-Ezt hogy érted?-kérdeztem, de már sejtettem, hogy mire gondol.

-Ha neked ennyit ér az, hogy én mit szeretek akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Remélem mindent haza vittél, mert nem szeretném, ha vissza jönnél érte-mondta, majd le tette.

A telefon kiesett a kezemből, én meg csak néztem magam elé. Egy kérdés járt a fejemben. Miért? Nem tehettem róla, de feltört belőlem a zokogás. Alexyt sikeresen felébresztettem, de nem érdekelt. Csak sírtam, és nem értettem a hirtelen fordulatot.

Ahogy Lys szavai tudatosodtak bennem, úgy éreztem belülről magam, mint akit egy rózsa tövise szurkál.

25.fejezet

A tőrdöfés

Annyiszor mondtam már magamnak, hogy utálom a hétfőket. Ez most nagyon igaz volt rám. Bár nyűgösen keltem fel, de sikerült viszonylag jó kedvet erőltetni magamra. Miután találkoztam a bolond unokaöcsémmel a jókedvem valóssá vált.

Alexy lelkesen próbált kinyitni egy zacskó müzlit, aminek végül a zacskója szétszakadt. Al a padlón ült, és kisgyerek hisztijével sírt, hogy neki semmi sem sikerül. Nem vette észre, hogy ott vagyok, így a földről kezdte el enni a müzlit. Persze leszidtam, amiért olyan bolond, majd segítettem neki feltakarítani a maradékot.

- Töltöttem néhány új zenét a telefonomra. Szeretném ha ma az enyémet vinnéd el- mondta, közben kivette az én rozoga mobilom a zsebemből.

- Miért vigyem a tied?- kérdeztem, mire csak a fejemre tette a fejhallgatómat, majd csatlakoztatta a telefonhoz.

-Csak-mondta.

Kezembe nyomta a táskám, majd kikísért. Én kivételesen lassan akartam menni, de mikor elindítottam a zenelejátszót, rögtön gyorsabb léptekkel kezdtem el menni. Al a kedvenc technoimat töltötte fel a mobiljára. Hát az biztos, hogy gondoskodott arról, hogy ne nagyon hallgassak szerelmes dalokat.

Míg ballagtam a suli felé, éreztem, hogy valaki figyel. Eleinte nem láttam senkit magam körül, majd mikor egy piros lámpához értem Violát pillantottam meg, nem messze tőlem. Intettem neki, ő meg bátrabban mellém szegődött. Mivel hallotta a zenét, nem szólt hozzám. Jobb is. Nem akarom megbántani a szavaim esetleges élével.

Az iskolában a szokásos vidám légkör fogadott. Rosa kis híján felborított minket örömében, ahogy a nyakunkba ugrott. Armin a PSP-ét nyomkodta, miközben előtte Marry ült. A vörös hajú lány is ugyan azt csinálta mint a bátyám.

Elfoglaltam a helyem, majd bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Miközben Rosa a Leighettel való élményeit mesélte, próbáltam közömbös maradni. A lány csak akkor hallgatott el, mikor Castiel és Lys bejött a terembe. A vörös zaklatott volt, LYs pedig közömbös.

Rosa behozta a nyakát, majd előre fordult. Ezt nem vettem jó jelnek. Lysander szó nélkül leült mellém, majd karba fonta a karjait, és tüntetően a tábla felé fordult. Fájt a viselkedése, de nem mutattam ki, inkább elkezdtem piszkálni Rosát.

A gyerekes viselkedésemhez hozzá csatlakozott Viola is, mire Rosa kénytelen volt felénk fordulni. Az osztály megszokta már, hogy szeretek hülyét csinálni magamból, de mit csináljak ha egyszer ilyen Alexy karaktere?

-Na mi van Hófehérke, nem bírsz el a csendes alkotóval, és a buzi gyerekkel?-kérdezte Castiel.

Mindenki a teremben felénk fordult. Sokan hívták Hófehérkének Rosát, de ő nem tartozott közéjük. Az, hogy most elkezdte így szólítani, csak fokozta azt az érzésem, hogy valami nagyon nincs rendben.

- Képzeld elbírok velük, és Alt ne hívd buzinak!

- De ha egyszer az?

Viola rám nézett, én meg nemtörődöm módon megvontam a vállam. Sajnos Alexy karakterével vele járt, hogy felvállaljam a másságát. CAstiel már találkozott az igaz Alexyvel is, ami után már nem volt nehéz hivatalosan is buzinak titulálni az öcsit.

-Nagy az isten állat kertje, de nincsen kerítése -mondta váratlanul LYs.

Castil mérgesen szorította ökölbe a kezét, Rosa elfehéredve nézett rá, én nekem meg mintha tört döftek volna a szívembe.

Ne mi legyünk már a hibásak azért, mert nekünk jó kedvünk van, neked meg rossz!-mondta Castiel ingerülten.

- Nem mi tehetünk arról, hogy szakítottál Lexyvel- kontrázott rá Rosa.

- Jó lenne ha a saját magad miatt érzed utálatodat, magadon élnéd ki és nem rajtunk! Tényleg nem mi tehetünk arról, hogy te képes voltál eldobni magadtól azt a lányt aki azért szeretett, mert olyan voltál amilyen. Az biztos, ha engem egy olyan jó fej, és kedves lány szeretne, mint amilyen Lexy, megbecsülném!- tőrt ki Castielből, mire csak döbbenten néztünk rá.

- Senkinek nincs köze ahhoz, hogy mit csinálok! Legfőképpen nem ahhoz, hogy kivel, és miért szakítok-mondta mérgesen Lysander.

-Akkor ne is mutasd azt, hogy mi tehetünk róla! Miért szakítottál vele?-kérdezte Rosa.

Könyörgően néztem rá, de ő szerencsére nem vette észre.

-Hogy miért? Mert egy meguntam, kettő megkaptam amit akartam tőle!

Nem bírtam tovább. Lassan fel álltam, majd kimentem a teremből. Nem akartam elhinni, hogy ezt tényleg kimondta.

26.fejezet

Szemét vagy 1/2

A nap folyamán többször eljátszottam, hogy rosszul vagyok. A tanárok mindig kiengedtek. Még, jó, hogy ha ideges vagyok elsápadok. A szünetekben zenét hallgattam, közben a karjaimba temettem az arcom. Viola és Rosa aggódva figyelte minden mozdulatom. Biztos nem nézhettem ki túl jól, mivel Armin aggódó tekintetét is elkaptam egyszer, de nem igazán akartam vele foglalkozni.

-Elkísérhetlek egy darabig?-kérdezte Viola órák után.

-Nem leszek egy szerencsés társaság-mondtam egy vállrándítás közben.

Elmentem a szekrényemhez, és kivettem a táskám. Gyors bepakoltam, majd megvártam, míg Viola oda ért a folyosó végéről. A lány igyekezett felvenni a tempóm, de végül még is csak nekem kellett lassítanom.

Hangos csattanást hallottunk, a folyosó egyik kanyarulata felől, majd felhangzott egy ismerős hang:- Ugye nem gondoltad komolyan amit délelőtt mondtál?!-üvöltötte Castiel.

-Semmi közöd hozzá, hogy mit mondtam!-kapta a választ, mire tompa puffanás volt a válasz.

Violát betoltam magam mögé, majd befordultam. A folyosón döbbenetes látvány fogadott. Castiel a szekrényéhez nyomta Lysandert, a fiú meg vérző ajakkal , és összeszorított ököllel, gyűlölködve nézett rá. Meghűlt bennem a vér. Ők soha nem veszekedtek ennyire komolyan és most tessék. Miattam össze verekedtek.

-Nem ismerek rád. Régen egy csendes srác voltál, most meg. NE mond azt, hogy Lexy miatt ennyire megváltoztál, mert ezt nem hiszem el neked. Amióta visszajöttünk a farmotokról totálisan kifordultál magadból. Remélem a hétvégére összeszeded magad-mondta a vöröske, majd elengedte Lyst.

Viola remegve csimpaszkodott a karomba, miközben nézte ahogy Lys elmegy. Castiel hirtelen olyat tett amire nem számítottunk. Ököllel teljes erejéből beleütött a szekrénybe, mire a kezén felrepedt a bőr.

-Castiel- szólalt meg halkan Viola.

A vörös felénk fordult, majd mérgesen nézett a lányra, aki még jobban a hátam mögé húzódott.

-Végig néztétek ahogy megütöm?-kérdezte végül.

-Nem-válaszoltam.

Castiel rám nézett, és láttam, rajta, hogy tud valamit amit Viola nem, de nem jöttem rá, hogy mi az.

-Ha találkozol Lexyvel megmondanád neki, hogy próbáljon meg beszélni vele?-kérdezte végül.

-Ha találkozom vele azért azt is elmondom, hogy mit mondott ma, és utána majd átadom neki az üzeneted-mondtam közömbös arccal.

-Azt is mond már meg neki, hogy ha úgy gondolja, hogy Lys megérdemelte a pofont akkor nem sajnálom, de ha szerinte nem volt jogos, akkor kérj elnézést a nevemben-mondta a srác, majd elfordult tőlünk.

-Bocs Viola ha megijesztettelek az előbb. Vicces, hogy egy démonnal elbánsz, de én megijesztelek. Na csá!

Értetlenül néztem a lányra.

-Majd elmondom- mondta pironkodva.- Indulhatunk?-kérdezte.

Csak bólintottam, majd elindultam az ő tempóját felvéve. Egész úton míg kísért nem szóltunk egymáshoz. Mikor elérkeztünk ahhoz az elágazáshoz ahol neki le kellett fordulni, én csak intettem neki, ő meg teljesen váratlanul arcon puszilt, majd elrohant.

Percekig néztem utána, majd haza rohantam. Otthon Alexy azzal a hírrel fogadott, hogy Lys vagy negyvenszer keresett, és vagy harminc SMS-t kaptam tőle. Minden gond nélkül kitöröltem a nem fogadott hívásokat, majd felmentem az emeletre. Bezártam magam után az ajtót, majd csak annyit csináltam, hogy átöltöztem egy kényelmesebb otthoni ruhába.

Nem tudom, mikor aludhattam el, de arra keltem, hogy apró kavicsok koppannak az ablakomon. Mikor kinéztem a függöny mögül észre vettem, hogy Lys a járdán áll, ás dobálja az ablakom. Nem vett észre, mondjuk nem csodálom.

Csendben kimentem a szobámból, majd leosontam az emeltről. A bejárati ajtót résnyire nyitottam, ki és onnan figyeltem ahogy ő dobálja az ablakom.

-Nem gondolod, hogy felvered az egész házat?-kérdeztem mikor meguntam, amit csinál.

Ő megállt a mozdulata kellős közepén, és rám nézett. Száján nagyon csúnya seb volt, amit nem is csodálok, hiszen Castieltől kapta a pofont.

-Mit akarsz?-kérdeztem, közben felléptem a küszöbre, és az ajtót, kicsit beljebb húztam magam után.

-Szeretnék bocsánatot kérni-mondta.

27.fejezet

Szemét vagy 2/2

~Lysander~

Vártam, hogy mit mond, de tudtam, hogy esélyem sincs arra, hogy megbocsájtson. Bár én nem arra gondoltam, hogy megkaptam a testi élvezeteket, amiket akartam, hanem arra, hogy mérhetetlenül sok szeretettet kaptam tőle, de tisztában voltam vele, hogy másként hangzott.

-Lexy szeretném elmondani, hogy bármit is mondtam délelőtt, én még mindig szeretlek. Mikor pénteken azt mondtam, hogy hagyj magamra csak azért mondtam, hogy legyen okom amiért szakíthatok veled. Tudom szemét viselkedés volt, de mindezt csak azért csináltam, hogy mikor Castal aláírjuk a külföldre szóló szerződésünk te szabad legyél... Kérlek hallgass végig-emeltem fel a kezem, hogy megakadályozzam, hogy közbe vágjon.- Igen nem akarok úgy elmenni, hogy tudom magamhoz kötlek. Megakartam neked adni az esélyt, hogy úgy kezdj egy új életet, hogy én nem vagyok útba neked. Tudom ez nem mentség arra amit ma mondtam, de ez az igazság. Jobban fájna, ha beleszeretnél valaki másba, és én még ott vagyok neked. Azt tudom, hogy nem csalnál, meg, de akkor is rosszul esne, hogy a szíved közben más felé kacsint. Tudom most felmerül benned a kérdés, hogy nekem miért kell Castiel álmában részt vennem, és a válasz igen egyszerű. Castielnek köszönhetem, hogy még élek, és nem öltek meg a drog dillerek- mondtam szemlesütve.

Vártam, hogy mondjon valamit, de miután nem szólt semmit, felnéztem rá. Mérgesen nézett rám, közben a karjait szorosan összefogta a mellkasán. Nem láttam rajta, hogy megbocsájtana, bár azt ki mutatta, hogy megértette a szavaimat.

-Nem kérlek arra, hogy légy újra a barát nőm, de azt szeretném ha megbocsájtanál-mondtam.

-Ennyire hülyének nézel?!-kérdezte mérgesen.

Felém lépett, és egy szűk karnyújtásnyira megállt előttem.

-Ennyire hülyének nézel? HA mindeszt elmondod nekem akkor megkímélhettél volna attól a sokk idegességtől ami azzal járt, hogy te utálsz! Szerintem te fel sem fogod, hogy a szavaid mennyire szíven találtak! Nem érdekel, hogy mennyivel tartozol Castielnek! Ezt mind normálisan is elmondhattad volna! Nem neked hülyére kellett venned, és ez még nem is elég. Egy égész osztály előtt szajhát csináltál belőlem! Tudnád mennyire utállak!

Szavai fájtak, de tudtam, hogy jogosan van kiakadva. Kinyúltam felé, de még időben megállítottam a kezem. Nem volt jogom ahhoz, hogy hozzá érjek.

-Többet ne hívj fölöslegesen-mondta hidegen.

-Nem foglak. Sajnálom, hogy ennyire elrontottam a kapcsolatunk...

Lexy keze nagyot csattant az arcomon. Számítottam rá, hogy kapok tőle is egy pofont, de arra nem számítottam, hogy mennyire erős. Elfordulva néztem a földet, közben éreztem ahogy a sebeb felszakad.

A vér elöntötte a számat, de hagytam. Még csak le se nyaltam a számról. A szemeim lehunytam, mert éreztem, hogy egy könnycsepp kiakar szökni. Saját hülyeségem miatt akart feltörni belőlem a sírás, amit nem akartam. Szégyenkeztem a saját hülyeségemen.

Lexy keze nyoma égette az arcom bal oldalát, de nem bántam. Tudtam, hogy másnapra nyoma fog maradni, mivel szinte lüktetett. A vér a számon le akart folyni, hogy a szám sarkán megálljon.

Ekkor két hideg kéz megfogta az arcom két oldalról, és puha ajkak csókolták meg gyengéden a számat.

Kikerekedett szemekkel néztem Lexy kék haját, de végül becsuktam a szemeim, és szabad folyást engedtem a könnyeimnek.

Fogalmam sem volt, hogy mikor lépett közelebb hozzám, hiszen nem hallottam a lépteit, de nem érdekelt. Átkaroltam a vállait az egyik kezemmel, a másikkal meg a fejét szorítottam közelebb magamhoz.

Ő nem engedte el az arcom. Miközben csókolt éreztem ahogy lenyalja a számról a vért. Kicsit fájt, ahogy hozzá ért, de nem érdekelt.

-Szemét-mondta, mikor elengedtem, hogy levegőt vegyünk.

-Tudom-mondtam halkan.

Lexy letörölte a könnyeimet, majd az inge úját, úgy fogta a kezébe, hogy le tudja törölni a vért a számról.

Csak ekkor tudatosult bennem, hogy nincs rajta még egy pulcsi se.

-Lexy te reszketsz!-mondtam idegesen, és elengedtem, hogy kibújhassam a kabátomból.

A hátára tettem a szövetkabátot, majd magamhoz húztam. Ő nem szólt, csak közelebb lépett, és miközben átkarolt fellépett a cipőimre.

-Ezt most miért csináltad?-kérdeztem, bár nem bántam.

-Fázik a talpam-mondta.

-Mi?

Kicsit felemelte a lábait, így láthattam, hogy még papucs sincs rajta. Nem gondolkoztam rajta, felkaptam, és bevittem a házukba. Ott addig nem hagytam nyugtot neki amíg egy papucsot fel nem vett.

-Attól még szemét vagy-mondta.

-Mától ez lesz a becse nevem?

-Valószínűleg igen.

28.fejezet

A bizalom és a szeretet hatalma

~Lys~

-Hogy jutottunk az utcára?-kérdezte Castiel.

-Mondjuk, úgy, hogy szabályosan kirúgattad magunkat a cégtől. Bár azt hozzá teszem, hogy nem nagyon bánom- válaszoltam vigyorogva.

Éppen a buszpályaudvarra haladtunk. Vállunkon a nagy utazó táskák, valamint Cast vállán a gitárja. Összenéztünk, majd jót nevettünk.

-Szerinted, jó ötlet csak így bemenni a tömegbe?-kérdezte váratlanul a haverom.

-Nem tudom, de nincs... Egy pillanat az ott nem Al?-kérdeztem a kérdéses személy felé mutatva.

-Dehogy nem! Alexy!-kiáltotta el magát Castiel, mire az említett fiú körbefordult.

Tekintete felcsillant, mikor meg látott minket.

-Sziasztok hát ti?-kérdezte mikor oda jött hozzánk.

-Ezt mi is kérdezhetnénk. Mit keresel itt?

-Családi kiruccanás. Pontosítok egy figyelem elterelésnek indult, de nem gondoltuk Arminnal, hogy mi lesz a következménye. Szóval mit kerestek itt?

-Kirúgattuk magunkat, és éppen haza tartanánk.

-Aham csöveztek egy éjszakát a hideg pályaudvaron vagy eljöttök hozzánk?-kérdezte vidáman a srác.

Tudom, hogy Lexy volt, mivel a karjai izmosabbak voltak mint a barátnőmé, ráadásul Lexy soha nem akarná felfalni a tekintetével Castot.

-Inkább elmegyünk hozzátok.

-Szuper bár arra készüljetek fel, hogy anyán, Arminon és rajtam kívül más beszélgető partnerre nem nagyon fogtok számítani-indult el a srác.

-Na és Alu? Ő nincs veletek?

-Hát, de csak nagyon közel áll az ideg összeroppanáshoz. Csoda, hogy egyáltalán a szobájában megmarad-mondta szomorúan a fiú.

-Mi van vele?-kérdeztem idegesen.

-Majd otthon elmondom gyertek.

Követtük Alexyt. Alig bírtam ki, hogy ne kiabáljak vele, hogy haladjunk már, de végül csak sikerült.

-Úgy tudtam össze vagytok veszve-jegyezte meg Cast.

-Kicsit le vagy maradva. Már kibékültünk-mondtam idegesen.

-Remélem szeret annyira, hogy hajlandó legyen a kedvedért ki jönni a szobájából-mondta Al.

Na ezen teljesen felhúztam magam.

-Anya, Armin megjöttem! Hoztam két ismerőst az éjszakára!-kiáltotta mikor beléptünk a hatalmas házba.

Az első amin meg akadt a tekintetem az a lépcső korlátja volt, amiből egy jó nagy darab le volt törve. Másodjára a megszaggatott tapéták keltették fel a figyelmem.

-Hú itt valamikor nagy buli lehetett- nevetett Cast

-Bár az lett volna...

-Szia Alexy. Kiket hoztál?-lépet ki a nappaliból egy középkorú, kék hajú nő.

-Castiel, Lysander? Ti hogy kerültök ide? Nem az volt, hogy ma aláírjátok a szerződést, és elutaztok a világ másik végére?-kérdezte Armin a nő mögül.

-De egészen addig amíg enyhe kirohanásom nem volt, hogy nem írok alá semmit. Mondjuk úgy, hogy páros lábbal rúgtak ki minket-vigyorgott Cast.

-Al?-kérdeztem Alexyit, mire ő rögtön tudta, hogy kit keresek.

-Gyere-mondta.

Elindultunk az emeletre. Ott kopogott az egyik ajtón, de választ nem kapott.

-Alu! Én vagyok az Alexy. Vendéged jött-szolt be kedvesen.

Választ nem kaptunk, csak Al telója kezdett el pittyegni. Ő megnézte majd kicsit felnevet.

-Biztos tudni szeretnéd?... Nos oké, kb tízcentivel magasabb mint mi, szürkés szinte fekete végű haja van, fele más szeme. Volt rock sztár, aki nagyon szereti a viktoriánus stílust, de legjobban téged szeret-mondta a srác.

A szobában léptek hallatszottak, majd hirtelen kinyílt az ajtó. Lexy megdöbbenve nézett rám. Nem tagadom borzalmas állapotban volt. Bőre teljesen sápadt, haja kócos. Látszott rajta, hogy néhány nap alatt nagyon sokat fogyott. Mi készíthette ki ennyire? Rózsaszín szemei be voltak vérezve, és a karján karmolások nyomát láttam.

-Mi történt veled Kincsem?-kérdeztem halkan.

-A ház teszi ezt vele-válaszolta Alexy, mire Lexy kicsit felé fordult.

-Ezt, hogy érted?

-Az emlékek addig nem nagyon hatottak rá, míg a városba voltuk, de mikor meglátta az előszobát, szinte sokkot kapott a keserű emlékektől.

-Úgy érted, hogy ez volt az a ház ahol...

Alexy csak bólintott. Ránéztem Alura. Szívem össze szorult a fájdalomtól. A lányon egyszerű mackó nadrág, és egy bő póló volt.

-Lys- súgta maga elé.

Alexy meglepődve nézett rá, majd megkönnyebbülve felsóhajtott. Kicsit szét nyitottam a karjaimat. Nem akartam kapkodni, így hagytam, hogy Lexy tegye meg a következő lépést. Nyugalmat erőltettem magamra, hiszen tudtam, hogy az emlékektől mennyire retteg. Azt akartam, hogy bízzon bennem. Tudtam, ha akarata ellenére húzom magamhoz azzal, csak rontok a helyzeten.

Lexy néhány másodpercig csak hezitált, majd a karjaimba vetette magát. Görcsösen húzott közelebb magához. Éreztem, hogy mennyire retteg. Gyengéden, de még is határozottan húztam magamhoz, közben a vállára tettem az állam.

-Ne engedj el kérlek-mondta halkan.

-Nem foglak. Egyszer már megtettem, de most nem fogom megtenni. Itt vagyok-mondtam.

-Köszönöm-súgta.

Ujjaival beletúrt a hajamba, majd adott egy apró puszit a számra.

-Jó, hogy itt vagy Lysander- mondta Alexy.

-Éhes vagyok-mondta Lexy, amin nevetnem kellett.

-Al. Az unoka nővéred éhes. Leviszem a nappaliba, és megcsinálom a kócos haját. Addig csinálsz neki valamit enni?-kérdeztem kihúzva magam.

-Ezer örömmel.

Lenéztem Lexyre. Szemei csillogtak, amit jó jelnek véltem.

-Na keressünk egy fésűt-mondtam, majd megfogtam a kezét, és behúztam a szobába.

Hamar megtaláltam amit kerestem, bár Démon ott lábatlankodott.

-Menj le a földszintre! A gazdád biztos örülni fog neked!-mondtam a kutyának.

Démon boldog ugatások közepette követett ki minket a szobából. Alig léptük át a küszöböt, felkaptam Lexyit. Ő átkarolta a nyakam, majd a lépcső tetején adott egy csókot.

-Al mit csinálsz a konyhában?-hallottam Armin hangját.

-Szendvicset Alunak- jött a válasz.

Leléptem a lépcsőről, majd ránéztem a lányra. Ő csak a nappali felé biccentett, így arra vettem az utam.

-Démon! Kiskutyám te mit keresel itt?-kiáltotta boldogan Cast.

-Nem te voltál az aki Lexy gondjaira Bíztad?-kérdeztem, közben beléptem a lánnyal a karomban.

Armin, és Alexy anyukája döbbenten néztek ránk. Lexy valószínűleg bennük nem bízott meg ennyire.

-Meg jött a szendvics futár!-kiáltotta Alexy.

Letett egy tálca szendvicset a dohányzó asztalra, majd arrább lépett. Óvatosan le tettem Lexyt, aki le is ült a földre az asztal mellé.

Míg ő lassan falatozgatott,addig én óvatosan kifésültem a haját, majd befontam, és előre raktam. Miután végeztem leültem mellé a szőnyegre. Lexy úgy fordult, hogy a hátát neki tudja támasztani a mellkasomnak. Térdeit felhúzta, és a két kezébe fogta a szendvicsét.

Mikor átkaroltam a derekát, hálásan felnézett rám. Szemei csillogtak, és láttam, hogy nem csak én vettem észre.

-Nagyon bízik benned, de tisztában vagy vele, hogy mi történt itt a házban a múltban?-kérdezte a fotelban ülő nő.

-Igen, de tudja, hogy nem fogom bántani, hiszen szeretem-mondtam.

29.fejezet

A legszebb nap

~Lexy~

-Hova megyünk?-kérdeztem Lyst már sokadjára.

-Mindjárt megtudod.

Lys nem vette le a szememről a fekete kendőt, amit akkor tett a szememre, mikor kiértünk a városból. Az erdőben bóklásztunk valamerre. Időnként még fordított is rajtam kettőt hármat, hogy biztos elveszítsem a tájékozódást. Mintha nagyon tudtam volna, hogy merre kell menni.

-Lys kérlek-mondtam, de ő meg se hallgatott.

-Ne lepődj meg-mondta.

Persze meglepődtem, mikor felkapott a karjaiba. Éreztem, hogy egy vékony palán egyensúlyoz velem, így próbáltam nem mocorogni. Mikor újra biztonságosan közlekedett a talajon akkor se tett le, sőt! Felsegített a hátára, majd úgy haladt tovább.

-Nem vagy fáradt?-kérdezte percek múlva.

-Te cipelsz a hátadon, és még tőlem kérded, hogy nem vagyok e fáradt. Ennek a kérdésnek nincs értelme.

-Dehogynem. Arra gondoltam, hogy mivel lassan fél órája körbe körbe kerülgetjük azt a helyet, ahova hozni akartalak, így szívesen megnéznéd végre te is-kuncogott.

Óvatosan le tett, majd levette a kendőt a szememről. Először nem láttam semmit, csak a mellényét, majd lassan kitisztult a kép.

Az erdő szélén álltunk. Egészen addig, míg Lys ott állt előttem nem láttam mást, csak őt, de mikor ellépett.

-Ez gyönyörű- tört ki belőlem a csodálkozás, mikor megláttam a kis erdei tisztást, és a kis kunyhót, amely egy patak partján állt. Előrébb léptem. Mivel térdnadrág volt rajtam, a lábszáram csiklandozták a virágok, melyek az egész rétet betöltötték.

Lágy szellő fújt végig a réten, és a fák között. Kitártam a karjaimat, és mélyen beszívtam magamba a természet illatát.

-Örülök, hogy jól érzed magad. Azok után ahogy kinéztél, most sokkal jobb a kinézeted- karolt át Lys.

-Neked hála jobban érzem magam, mint mikor Waterwallban voltunk-válaszoltam, és kezem az arcára fektettem.

-Szeretlek-súgta a fülembe.

Szembe fordultam vele, majd átkaroltam a nyakát.

-Tudom-mondtam, majd hagytam, hogy megcsókoljon.

Felkapott a karjaiba, majd elindult velem a kis ház felé. Persze a csókot nem szakította meg. A kis ház verandáján letett, és átkarolta a derekam. Mivel, ő nem állt a verandán, majd egy fejjel alacsonyabb volt nálam, így nem esett neki nehezére, hogy a hasamra nyomja a fejét, mikor elszakadtak ajkaink.

-Nem félsz, hogy a ház tulajdonosa leszid minket?-kérdeztem.

-Enyém a házikó kicsim-mondta halkan.

-Miért nem lepődöm meg ezen.

Beletúrtam a hajába, majd feljebb emeltem a fejét, hogy a szemembe nézhessen. Épp nyitottam a számat, hogy mondjak valami, de ő megelőzött.

-Tudod, hogy milyen szép melleid vannak?-kérdezte kicsi perverz mosollyal a száján.

-Ne kezd megint. Nem vagyok szép...

-Igazad van. Te gyönyörű vagy-mondta, majd fellépett mellém.- Lexy szeretném neked megmutatni az én titkos helyemet, aminek a holléte egészen addig titok marad, míg meg nem nősülök-mondta, majd beengedett a házikóba.

Első ránézésre egy egyszerű nappalinak tűnt a belseje, de mikor Lys elhúzta az egyik szőnyeget a padlóról, rá kellett jönnöm, hogy a háznak van folytatása is lejjebb. Lysander felnyitotta a csapóajtót, majd a kis párkányra tett gyertyát meggyújtotta. Elindult lefelé, én meg követtem.

-Szabad a kezét hölgyem?-kérdezte, mikor leért az utolsó lépcsőfokon.

Mikor kinyújtottam felé a kezem megszorította, majd csókot lehelt rá. Gyengéden lehúzott a lépcső utolsó fokairól, majd fejével az egy ajtó felé bökött.

-Ha leszeretnél tusolni. Mindjárt jövök, hozok le takarókat, és még néhány gyertyát-mondta, majd felment a ház felsőrészébe.

Ahogy jobban körbenéztem teljesen elámultam. Az alagsorban egy gyönyörű hálószoba volt kialakítva. A falba kis polcokon képek sorakoztak. Megkerültem a hatalmas baldachinos francia ágyat, majd megnéztem őket. Legtöbbjét láttam már a városban lévő házában. Egy sor csak a gyerekkorát ábrázolta a farmon. Volt amin csak egyedül, de volt ahol Leigthel álltak. Megmosolyogtam azokat a képeket ahol Castal nevetnek. A következő soron koncert képek voltak, ahol a szüleik is képviselték magukat. Ahogy haladtam tovább teljesen lefagytam.

A legfelső sorban csak azok a képek foglaltak helyet, amit Lys rólam készített a telefonjával. Egy- kettőn éppen átkarolt, és úgy fotózott. Találtam egy képet amit egyértelműen nem ő fotózott, mivel ott éppen elvan azzal foglalva, hogy ne veszítsen a csókcsatánkban. Mind a két keze a derekamon volt, így a képet nem készíthette ő.

Ezeket a képeket soha nem láttam a lakásán, és a csókos kivételével, mindet csak a telefonján láttam.

A szemsarkából megláttam, egy kicsit nagyobb képet ami az ágy mellett volt, egy éjjeliszekrényen. Ezen a képen is ketten voltunk. Nem tudom, hogy hogyan csinálta, hogy nem ébredtem fel rá de egy kicsit előpirultam a kép láttán, ugyan is a kép akkor készült, mikor először feküdtünk le.

Éppen Lys mellkasán feküdtem, miközben ő takarón keresztül átkarolta a testem. Onnan tudtam, hogy ez az első együttlétünk emléke volt, mert a nyakam ki volt szívva, amit azóta nem engedtem meg neki, hogy megtegyen.

Nem tudom, hogy mikor ért le Lys, de majdnem felsikoltottam, mikor váratlanul átkarolta a derekam, és csókot nyomott a nyakamra.

-Minden emlék itt van rólad-mondta halkan.

-Azt látom, de mikor készítetted ezeket a fotókat. Mármint mikor nyomtattad ki őket?-kérdeztem.

-Mondjuk mikor te elmentél a csajokkal, vagy Allal vásárol, vagy volt olyan amit Cast nyomtatott ki nekem pl azt ott-mutatott a csókos képre.

-Az a vörös ördög-morogtam.

-Nem mindig az-mondta Lys, majd előkereste a telefonját.-Azt hiszem meg kell kérnem, hogy nyomtasson a friss képek közül is. Diavetítésre állította a képeit, én meg csak csodálkozva néztem, hogy mennyi képet csinált rólam.

Nem néztem végig a képeket, csak megfordultam, és megcsókoltam. Éreztem, ahogy megfogja a derekam, majd hátrább lép. Az ágyra zuhantunk. Egy pillanatra abba hagyta a csókot, majd a szemembe nézett.

-Tudom, még nem vagy tizenhét, és még is fiatalnak számítok, de... Alu Lexy Star! Ha eljön a megfelelő idő hozzám jössz?-kérdezte váratlanul, de komolyan.

Nem tudtam először mit felelni, majd mikor felfogtam a szavait a nyakába borultam, és elkezdtem zokogni. Ő csak a hátam dörzsölte, és próbált megnyugtatni.

Mikor végre összeszedtem magam, akkor se tudtam megszólalni, így csak szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő megmosolygott.

-Ezt igennek vehetem?-kérdezte csillogó tekintettel.

-Mindennek veheted, csak nemnek nem!-mondtam.

30.fejezet

Sötétség árnyai

~Armin~

Untam az órát, de láttam, hogy Marry sincs ezzel másként. A legszigorúbb tanár éppen Violából próbált valamit kicsikarni, de szegény lány annyira bepánikolt, hogy meg se tudott szólalni. Hírtelen kinyílt a terem ajtaja, és Nathalien jött be. Inkább beesett.

- Elnézést tanár úr, de az igazgató nő hívatja Armint és Alexyt. Azt kéri, hogy a cuccaikat is hozzák.

Kihúztam magam, és ,meglepődve néztem a tesómra. Húgi szintén zavarodott volt, de azért elkezdett bepakolni a táskájába. Követtem a példáját, majd kimentünk a teremből.

Nathalien elvezetett minket a tanáriba, majd miután az igazgató nő beinvitált minket vissza ment a terembe.

-Jó napot foglaljanak helyet- mondta a nő.

Lexyvel leültünk vele szembe, bár mindkettőnket feszélyezett az az öltönyös férfi aki a harmadik széken ült.

- Legyen szíves elmondani nekik azt amit már nekem elmondott-mondta a nő szomorúan.

- Szerbusztok. A nevem Jhon. Az egész családnak én vagyok az ügyvédje. A nagynénikétek néhány éve megkért, hogy ha ő nem lenne már köztünk akkor mondjam el nektek az igazat a családotokról. Sajnos ez most bekövetkezett. Két napja autó balesetben meghalt a nénikétek- kezdett bele a férfi.

Lexyvel értetlenül egymásra néztünk. Még nem fogtuk fel a szavai értelmét. Jhon előre dőlt egy kicsit, majd folytatta:- Sharabee azt kéri, hogy tartsatok össze, és vigyázzatok az öcsétekre.

-Már mint az unokaöcsénkre…

-Nem Lexy. Az öcsétekre. Hármas ikrek vagytok, és te vagy a legidősebb- mondta a férfi.

Két borítékot vett elő a táskájából, majd átadta nekünk. Lexy gondolkodás nélkül felnyitotta, majd elkezdte olvasni. Én is kinyitottam a borítékot.

Kikerekedet a szemem, ahogy a bírósági papírt olvastam. Rá kellett jönnöm, hogy az egész eddigi életünk csak egy álca volt. Fogalmam sem volt arról, hogy mekkora vagyon van a családi számlán. Nem tudtam, hogy hármas ikrekként születtünk, és hogy csak azért neveltek fel minket külön, hogy megvédjenek bennünket a rosszakaróktól. A levélből kiderült, hogy ha tudni akarjuk a teljes igazat a családról Lexy el kell mennie.

Nem bírtam végig olvasni, mert kezdtem enyhe sokk hatás alá kerülni. Mi még biztos megemésztjük, de Alexynek ez nagyon rosszul fog esni. Ránéztem Lexyre.

-Ugye nem fogsz elmenni?-kérdeztem.

-Muszály bár nem akarok. Hogy mondjuk el Alnak?-kérdezte remegő hangon.

-Nem tudom, de ugye nem akarsz minket itt hagyni? Al nem bírná ki, ha most magunkra hagynál.

- A legrosszabb az, hogy nem csak titeket hagylak itt-mondta, majd a kezébe temette az arcát.

Ujjai közül apró könnycseppek csordultak le. Nem tudtam mit mondani. Nekem is nehéz volt megemészteni, hogy van egy öcsém, és hogy nem én vagyok a család legidősebb tagja, de neki rosszabb lehetett.

Megtudni, hogy ő a családfő, ráadásul még elkell elmennie, hogy tisztázza a család ügyeit, úgy, hogy lelkileg sérült kistesót , és a szerelmét hagyja a városban…Én nem bírtam volna elviselni.

-Haza vihetlek benneteket?-kérdezte a férfi.

Lexy kihúzta magát, majd letörölte a könnyeit. Meglepődtem, mikor fogta a hajcsatját, és kihúzta a parókából, majd le vette a fejéről.

Haja a hátára omlott, mikor fel állt, és az ajtóhoz lépett. Nem lépett ki mivel kicsöngettek, de nem is ült vissza. Keze remegett, és láttam rajta, hogy mindjárt megpattannak az idegei.

-Armin haza viszed a táskám?

-Futni mész?-kérdeztem, mire csak bólintott.

Mikor becsöngettek a tanárnő fel állt, és elindult az ajtó felé. Jhon és én csak csöndben követtük. Lexy már idegesen topogott. Amint kilépett a tanáriból, a szekrényéhez lépett. Nem volt benne szinte semmi, csak a telefonja, és a fejhallgatója. Mikor becsukta a szekrény ajtaját, fejét a hideg fémnek nyomta.

-Kicsi lány minden rendben?-kérdezte  az ügyvéd.

Lexy kinyitotta a szemeit, majd olyat tett ami a férfit meglepte, de engem nem. Ökle hatalmasat csattant a fémen. Az ujjai roppantak egyet, közben a bőréből kiserkent a vér.

Remegő kézzel állt a szekrénye előtt. Hallottam ahogy a mögöttünk lévő terem ajtaja kinyílik, majd valaki ki jön rajta.

-Mi folyik itt?-kérdezte az igazgató nő.

Mikor meglátta Lexyt nem kérdezett semmit csak szánakozva nézett rá. Háta mögött a kikíváncsiskodó osztály tolongott, és a többség arcán a megdöbbenés tükröződött.

Lexy elfordult a szekrénytől, majd futásnak eredt a folyosón. Jhon és én utána eredtünk, de mire kiértünk a suliból, már az utcából is eltűnt.

 

~Lexy~

A fekete kocsi begördült a ház elé, majd kiszállt egy öltönyös férfi belőle. Minden szó nélkül megfogta a bőröndjeim, majd bepakolta őket. Lys ott állt mellettem, és nézte ahogy bepakolnak. Ujjait összefonta az enyémmel, de nem szólt semmit. Armin és Alexy kicsit arrább várakozott Castiellel együtt.

-Indulhatunk?-kérdezte a sofőr.

Szembe fordultam Lyssal, majd átkaroltam a nyakát.

-Vigyázz magadra-súgtam a fülébe.

-Amikor csak tudsz hívj. Bármeddig is kell rád várnom itt leszek. NE felejtsd el, hogy igent mondtál.

-Tudom, és ezért kérem, hogy várj rám-mondtam, majd megcsókoltam.

Lys sokáig nem akart elengedni, de végül hagyta, hogy elmenjek a kocsihoz. Intettem a három srácnak, majd kinyitottam az ajtót.

-Sietek vissza!-ígértem, majd beszálltam a járgányba.

Az ajtó becsapódott utánam, majd a kocsi elindult. Hogy hova tartott azt nem tudtam, de nem is érdekelt.

Vége az első résznek

Folytatása következik