Kettős élet 11-20

13.fejezet

Elveszve a boldogságban 1/2

Marry, Armin és én egymás mellett álltunk a folyosón. A lány kivételesen nem PSP-et, csak halkan kérdezgetett tőlem. Persze válaszolgattam neki, de nem igazán találtuk meg a közös hangot. Ez a viszony egész héten ment. Neki szokni kellett, hogy én igazából nem fiú vagyok, nekem meg máshol jártak a gondolataim. Lys az egész hétvégét nálunk töltötte. Időnként már alig bírtam a felesleges energiámmal, ami erős érzelmeket váltott ki belőlem.

Azaz nem csak belőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy örülök annak, hogy Lys jól tudja kontrollálni magát, vagy sem. Nem tehettem arról, hogy már csak egy puszta érintésétől felpezsdül a vérem. Az ember azt hinné, hogy ha valaki akarata ellenére vesztette el a szüzességét, akkor nem tud normálisan megbízni a párjában. Ez is azt bizonyította, hogy nem vagyok normális. Az iskolában kerültük egymást, hiszen mind ketten tudtuk, hogy nem lenne jó ha egymásnak esnénk. Emiatt -na meg a vörös miatt- kialakult egy feszült légkör körülöttünk, ami főleg órán volt kínos. Persze a tanárok se könnyítették meg a dolgunkat. Folyamatos csoport munkák jöttek mentek.

-Hétvégén mit csinálsz?-kérdezte bizonytalanul Marry.

-Nem leszek otthon, úgy hogy nem tudom. Tietek az egész ház, de ha Armin folyton csak PSP-zik, akkor vedd el tőle nyugodtan, és utána bármit megfog tenni neked-mondtam játékosan.

Marry elpirult, mire felkacagtam. Armin kérdőn nézett rám, de én csak nevettem, miközben bementem a terembe. Vidáman nevettem, közben azon agyaltam, hogy a telóm kibírja e hazáig, hogy ne merüljön le.

-Olyan jó nézni, hogy jó a a kedved- mondta Viola pironkodva.

-Miért ne lenne jó?-kérdeztem.

-Jogos, de mitől ilyen jó a kedved?

-Jön a hétvége-vontam vállat.

Lys leejtette a jegyzetfüzetét. Lehajolt érte, de azért észre vettem, hogy ő is mosolyog, hiába próbálja titkolni. Láttam Violán, hogy kérdezni akar valamit,de szerencsémre becsöngettek. Toporogva ültem végig az utolsó órát, majd mikor kicsöngettek rohantam is haza.

Levettem Alexy énem, letusoltam, majd csak simán befontam a hajam, és feltűztem. Felvettem a kiválasztott ruhám- amit Lysandertől kaptam-, majd levittem a bőröndömet. A telefonom töltőjét beraktam még a táskámba, majd a készülékez szorongatva ültem a lépcsőn, és zenét hallgattam. Alig tíz percet vártam, mikor Lys megcsörgetett, jelezve, hogy menjek át hozzá. Persze nem kellett kétszer mondania. Mikor kiléptem az ajtóm, már láttam, hogy alig három házzal arrább már az ajtóban topog, közben a nagy utazó táskája szíját piszkálja. Bezártam az ajtót, majd rohantam hozzá.

-Na végre!-mondta, mikor oda értem.

Felkapott megpördült velem néhányszor, majd megcsókolt. Éreztem benne az egész napi feszültség minden nyomát, de gondolom én se voltam jobb.

-Csinos vagy-jegyezte meg mikor végre hagyott levegőt enni.

-Köszi.

-Remélem nem bánod, ha majd előttem ülsz a ló hátán-mondta.

-Lovagolni is fogunk?-kérdeztem.

-Naná! Vihar már alig bírja magát türtőztetni annyira ki akarna menni az istállóból. Remélem három óra utazás után te is élvezni fogod a lovaglást.

Ha veled vagyok bármit szívesen csinálok-mondta, és átkaroltam a nyakát. Persze most ő volt az aki kezdte elveszíteni a fejét. Heves csókcsatát kezdeményezett, amibe miért is ne bele mentem. Hangos dudálás szakított minket szét, amitől kicsit zavarba jöttünk.

-Na kis galambocskáim jöttök, vagy meghagyjátok a kocsit nekünk?-kérdezte Leight lehúzva az ablakot.

-Na persze ne is álmodj- mondta Lys.

Megfogta a bőröndöm, majd minden szó nélkül berakta a csomagtartóba. Ezután kinyitotta nekem a hátsó ajtót, majd miután beültem, ő is követett. Köszöntünk Rosának, aki vidáman csicsergett Leight karjába csimpaszkodva, majd kényelmesen elhelyezkedtünk. Lys végig engem figyelt, miközben én hozzá bújtam, én meg őt. Alig három és fél óra múlva megérkeztünk a fiúk hatalmas farmjára. Persze alig álltunk meg a hatalmas ház hatalmas verandája előtt, máris egy idősebb pár rohant felénk. Rögtön a karjaikba zárták a két fiút, mi meg Rosával kicsit hátrább álltunk.

-Rosaly!-kiáltott boldogan a hölgy, majd Rosa is kapott egy nagy ölelést.

-Jó napot anyuka-mondta a lány.

-De jó, hogy itt vagy! Áhh és kit tisztelhetek benned ifjú hölgy?-kérdezte közben felém nyújtotta a kezét.

-Lexy Star vagyok. Nagyon örvendek a találkozásnak-mondtam, közben kezet ráztam a hölggyel.

-Anya, apa had mutassam be a barátnőmet-mondta Lys.

-A midet fiam?-kérdezte az apja zavartan.

-Igen jól hallottad a barátnőmet-mondta Lys, és maga elé húzott, hogy a vállamra hajthassa a fejét.

-Nocsak Lysander végre felnőtt?-kérdezte az anyukája.

-Anya!-mondta Lys pironkodva, amin kuncogtam.- Ha nem bánnátok, kicsit elrabolnám Lexyt-mondta.

Mire észbe kaptam, már magával húzott az istállóba. Egy pillanat és jövök, mondta, és eltűnt az egyik bokszban.

-Nagyon szerethet téged, ha elhozott hozzánk-mondta a hátam mögött az anyukája.

-Én is szeretem őt-válaszoltam, miközben a nő felé fordultam.

-Az nem kérdéses. Amúgy nagyon ismerős vagy nekem. Nem vettem tőled anno egy fehér csődört?-kérdezte.

-Valószínűleg de, mert nekem volt egy lovam, de mikor elköltöztem a városból kellett egy hely a lovamnak, ahol szívesen gondozzák-mondtam szomorúan.

Paták koppanása ütötte meg a fülem, majd egy boldog nyerítés hallatszott. Megfordultam, és azt hittem elsírom magam.

Vihar a hófehér csődör ugrándozott felém, miközben Lys kantáron vezette. Feltörtek belőlem az emlékek melyeket ezzel a lóval szereztem. Kinyújtottam a karom a csődör meg a fejét hozzám dörgölte. Pont mint régen.

-Ismeritek egymást?-kérdezte Lys.

-Persze, hogy ismerik. Valamikor a barátnőd volt a gazdája -mondta anyuka.

-Akkor nem lesz gond ha felültetlek a hátára-mondta Lys.

Mire észbe kaptam, már féloldalasan ültem a nyereg előtt. Vihar hátra nézett rám, Lys pedig fel ült mögém. Bal karjával átkarolt, a jobbal, meg megfogta a kantárat.

-Majd jövünk-mondta búcsúzóul az édesanyjának, majd elindította a lovat.

Sokáig lovagoltunk. Élveztem, hogy egykori lovam hátán ülök ismét, de a legjobb az volt benne, hogy mindezt Lysander féltő karjai közt tehettem meg.

14.fejezet

Elveszve a boldogságban 2/2(csak saját felelőségre)

Lysander szorosan magához ölelt. Karjait a derekam köré fonta, és csak csókolt. Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy letusoltunk. Azt se tudom, hogy miért nem öltöztem fel a fürdőszobában. Mivel ő tusolt előbb- mert én segítettem az anyukájának, és Rosának a kertben- így rajta egy ing és egy alsónadrág volt legalább. Engem csak a törülköző takart, és az is csak úgy, hogy Lys teste hozzám simult.

-Teljesen elveszed az eszem-mondta.

Mint ketten kifogytunk a levegőből. Ő a két tenyere közé fogta az arcom, és a homlokát az enyémhez nyomta.

-Te beszélsz?... Meg akarsz ölni?... Mennyi levegő fér bele a tüdődbe?

-Énekes vagyok nagy a tüdőkapacitásom- válaszolta nevetve.

-Én is énekeltem, de ennyire soha nem bírtam felfejleszteni a tüdőm- mondtam mosolyogva.

-Ezen segíthetek.

Ajkai megint a számra tapadtak. Lábujjhegyre álltam, és így kicsit magasabb lettem nála. Lys minden gondolkodás nélkül megemelt, és a falnak támasztott. Bal karja lesiklott a combomra, amit gyengéden végig simított, majd kicsit megemelt, hogy a dereka köré tudjam fonni. Nem kellett biztatnia, hogy a másikkal is átkaroljam. Éreztem, hogy a törülköző lejjebb csúszik. Ezt persze ő is észre vette.

Testem megfeszült, ahogy gyengéden megcsókolta a nyakam tövét, és ezt ő is észre vette.

-Nem-mondta halkan.

Leakart tenni, de még közelebb húztam magamhoz. Rögtön értette, hogy nem a fájdalmas emlékek miatt feszült meg a testem.

Kicsit felnyögtem, mikor újra belecsókolt a nyakam tövébe. Óvatosan lejjebb haladt a szájával, közben a keze becsúszott a törülköző alá, és a hátamon futottak végig. Belemarkoltam az ingébe, és feljebb húztam magam. Lys kicsit megemelte a fejét, mire a tekintetünk találkozott.

Elhúzódott a faltól, majd a hatalmas francia ágyhoz lépet velem. Újra heves csókolózásba kezdtünk, közben az ágyra zuhantunk. Amint a hátam elérte az ágyat, éreztem ahogy a törülköző még jobban szétnyílik, de nem érdekelt. Lejjebb csúsztattam a kezem a hátára, majd kicsi köröket kezdtem írni rá. Lys felnyögött, majd a csípőjét közelebb nyomta az enyémhez. Éreztem, hogy menyire vágyik rám, és nem tiltakoztam ellene, sőt! Még lejjebb csúsztattam a kezeimet, egészen a bokszere korcáig. Ott megálltam, és vártam, hogy mit lép.

-Biztos vagy benne?-kérdezte abbahagyva a csókolgatásom.

Csak bólintottam.

-Akkor figyelek, majd, hogy ne ejtselek teherbe.

-Nem fogok terhes lenni-mondtam halkan.

-Ezt hogy érted.

-Biológiailag alkalmatlan vagyok arra, hogy teherbe essem-válaszoltam.

Lys a szemembe nézett, és láttam rajta, hogy megzavarodott. Elfordultam tőle, és felsóhajtottam. Magamra fogtam a törülközőt, majd kiakartam bújni alóla, de ő nem engedett. Két kezével megtámaszkodott a fejem mellet, és megvárta amíg felnézek rá.

-Ha te tényleg szeretnéd akkor mond meg őszintén. Ugye tudod, hogy nem akarlak olyasmire kényszeríteni amit nem akarsz, vagy ami fájdalmat okoz neked. Szóval kérlek mond meg, mit szeretnél!-mondta határozottan.

-Téged- hangzott az egyszerű feleletem.

Lys arcán végig futott egy mosoly, majd végig simított a combomon, és a dereka köré rakta a lábam. Átkaroltam a nyakát, majd újra megcsókoltam. Lysander magához húzott, majd leült a sarkára. Miközben leengedtem a lábaim, hogy feltette terpesz ülésben ülhessek, ő addig levette rólam a felesleges törülközőt, és ledobta az ágy mellé.

Gyengéden elkezdte becézgetni a melleimet, közben ujjai folyamatosan felfedezték a hátam. Nem féltem attól, hogy bárki is benyitna ránk, mivel, mi egy teljesen külön házban voltunk, ráadásul a ház ajtaját, be is zártuk, tehát nem zavarhat minket senki.

-Egy pillanat-mondta, majd leemelt magáról. Elfordultam, mikor levette az alsóneműjét, de amit újra magához húzott, már nem érdekelt. Lys végig csókolta a testem, majd...(Gonosz író a többit az olvasók fantáziájára bízza)

~Másnap~

Megborzongtam ahogy egy kóbor huzat végig futott a hátamon.

 Éreztem ahogy valaki figyel, és arra fordítottam a fejem, majd kinyitottam a szemem. Nem szolt semmit csak mosolygott és nézett rám.

-Mennyivel jobb lett volna a két és fél évvel ezelőtt ismerlek-mondtam halkan.

-Lehet, nem egy rossz emléktől megkíméltelek volna-mondta Lysa, közben magához húzott.

-Köszönöm, hogy elfeledtetted velem a rosszat-mondtam.

-Örülök, ha miattam megtudsz szabadulni a múltadtól-mondta.

-Szeretlek!-mondtam, majd hozzá símúltam.

15.fejezet

A bolond unokaöcs

-Mikor lesz már vége a napnak?-kérdeztem unottan.

-Nem tudom-válaszolta Viola.

Unottan dőltem hátra. Borzalmas volt az iskola padban ülni, miközben Lysander ott ült mellettem. Szándékosan nem szóltunk egymáshoz, sőt még egymásra se néztünk. Az a tudat, vigasztalt, hogy nem csak én várom már a délutánt.

-Alexy eljössz velünk ma vásárolni?-kérdezte Rosa, nagy boci szemekkel.

-Nem hiszem. Tanulni is kéne valamikor. Tudom rég voltam már veletek, de nem hiszem, hogy ma sort keríthetnénk rá hacsak nem a sarki boltba megyünk- mondtam lehangoltan.

-Mi ez a búskomorság?

-Kérdezd Armint! Nem vagyok otthon a hétvégén, és máris kifosztja a hűtőt! Még a csokis pudingom is megette!-kiáltottam nevetve a fivéremre, mire ő össze rezzent.

Mérgesen rám nézett, majd folytatta a Marryvel megkezdett csatáját. Persze csak nevetni tudtam rajta. Sajnos jókedvem elrontotta a belépő tanár.

A maradék három órám borzalmas volt. Még jó, hogy nem kell tesire járnom. Rohantam haza -persze a szakadó esőben. Már Lysnál jártam, mikor észre vettem, hogy a konyhaablakban fény világit. Egy pillanatra megálltam, majd lassan tovább haladtam.

Az ajtó nem volt bezárva. Lassan kinyitottam, mire megnyikordult. Beosontam a kis résen, majd megfogtam az első kezembe eső tárgyat.

-Le ne üss egy cipőkanállal Lexy!-kiáltott rám az illető, miközben védekezőn felemelte maga fölé a karjait.

Felkapcsoltam az előszoba villanyt, és majdnem hátra estem döbbenetemben. Előttem az a fiú állt, akit én megszemélyesítettem. Az unokaöcsém. Alexy.

-Te mi a fészkes fenét keresel itt?!-kérdeztem döbbenten.

-Hát...

Láttam rajta, hogy valami bántja és az nem az eső volt.

-Öcsi mi a baj?-kérdeztem

-Anyu elutazott bizonytalan időre, és ideküldött hozzátok- válaszolta.

-Remek. Most mit csináljak veled. Az iskolába nem küldhetlek, mert elég gáz lenne, ha két Alexy mászkálna, de be se zárhatlak, mert abba te belebolondulsz. Jaj Al, most mit csináljak?-kérdeztem.

-Csak annyi, hogy este beszélgess velem, és időnként menjünk el vásárolni-mondta, majd átkarolt.

-Jó oké, de most gyere fel velem. Várok valakit, és kicsit gáz lenne ha te nyitnál ajtót.

-Oksa, megyek nővérke- mondta.

Ugrándozva jött utánam. Na igen ezt soha nem bírtam utánozni. Jót nevettem, majd leültettem az ágyamra. Előtte nem féltem átöltözni, mivel tudtam, hogy őt úgy se érdekli a testem, hiszen a fiúkat szereti. Az egyik kedvenc ruhám vettem fel. Felkötöttem a hajam, majd elkezdtem keresni egy papucsot, de nem találtam sehol se, de nem is volt időm megkeresni, mivel kettő rövid csengetés jelezte, hogy Lys megérkezett.

Alig nyitottam ki az ajtót, már is a karjaiba kapott, amin még mindig csak kacagni tudtam.

-Lys nyugi!-mondta, miközben letett.-Nem vagyok egyedül.

-Ne már.

-Bocsi, az unokaöcsém van itt-mondtam, közben elindultunk a konyha felé.-Ne lepődj meg.

-Miért tenném? Jó gyorsan megfőztél ahhoz képeset, hogy nincs itthon semmi kajátok.

-Nem én voltam.

Csak ekkor vettem észre, hogy Alexy megfőzött, és bevásárolt.

-Alu! Hallgathatom a füleseden a technót?-kiáltott le Al.

-Eszedbe ne jusson! Téged ismerve eltörnéd! Tudod egyáltalán használni az MP3-at?-incselkedtem.

-Még az Mp4-et is. Na szóval ide adod?... Oh Hello- köszönt Lysnak meglepődve.

Lys felvonta a szemét, én meg csak amolyan én szóltam nézéssel néztem rá.

-Ezért, mondtad, hogy ne lepődjek meg?

-Aham. Al vidd a fejhallgatót, és sipirc fel a szobámba!

-Ő az osztálytársad?-kíváncsiskodott csillogó szemekkel.

-Igen, és jobb ha nem is álmodsz róla! Lys nem a fiúkat szereti!

-Nem igazság! A jó pasik mindig a csajokat szeretik. Van barátnőd?

-Alexy!-kiáltottam idegesen.

-Mi van ez csak egyszerű kérdés volt na.

-Az lehet, de ez kicsit kínos nem gondolod? Sipirc a szobába!

Alexy nevetve keresztbe fonta a karjait, majd megtámaszkodott az ajtóban. Végig mérte Lys, és láttam rajta, hogy itt-ott megáll a tekintete.

-Öcsi! Mondtam, hogy felejtsd el!

-Nem tehet arról, hogy van szemem a jóra-mondta Al.

Mondhatom, nagyon sokat segített. Fogtam, és kitoltam a konyhából, majd a cipőkanalat felkapva fel kergettem a lépcső felére. Ott vissza fordult, mire hozzávágtam a kezemben lévő tárgyat.

-Most min lettél ennyire mérges?-kérdezte nevetve.

-Szerinted? A családból én vagyok az egyetlen aki elfogadja, hogy a fiúkat szereted, de a barátom stírölöd akkor kicsit pipa leszek!-mondtam mérgesen.

-Mondhattad volna, hogy te vagy a barátnője!

-Szerinted Armin jönne ide, úgy, hogy mikor belép már rögtön kacagok?-kérdeztem durcásan.

-Jól van na. Azért, lemehetek hozzátok?

-Alexy! Tűnés!-kiáltottam rá, majd kicsit utána eredtem.

Lys a harmadik lépcsőfoknál kapta el a derekam, és rántott, magához.

-Aucs- mondtam, mert a bokám roppant egyet.

-Bocsi. Csak annyit akartam, hogy hadd, de nem ezt. Rá bírsz állni?-kérdezte.

-Aham.

Elindultam volna, de sajgó lában nem nagyon engedelmeskedett.

-Rá birok állni, de a járás ma nem nagyon fog menni-mondtam.

-Annyi baj legyen-mondta és felkapott, majd a konyhába lépve velem többször megpördül, végül le tett.

-Majd máskor mesélsz az igaz Alexy-ről.

-Oké-mondtam, közben le tett a székre.

Hallottam Al halk lépteit, de nem érdekelt. Valószínűleg Lys is észre vette, de ahelyett, hogy foglalkozott volna vele, csak közelebb hajolt, és megcsókolt.

-Szeretlek-mondta végül.

-Azt hiszem nem értettem-kacagtam, mire ő is elmosolyodott.

16.fejezet

A bál 1/2

-AL szállj le rólam!-mondtam mérgesen, és levegő után kapkodva.

Egyáltalán hogy került az ágyamba?! Tudom, hogy hajlamos agyon ölelgeti az embereket, de a saját rokonát megkímélhetné a hülyeségeitől. Na jó ő akarta. Lökök rajta egyet, mire leesik a földre.

-Alu ezt most miért kaptam?-kérdezi szinte sírva.

-Azért mert nálam aludtál. Mi a fenét kerestél az ágyamban?-kérdezem.

-Tudod, hogy szükségem van néha ara, hogy valakihez hozzá bújjak. Armin ajtaja be van zárva, így csak te maradtál. Azt hittem te se vagy egyedül-mondta kicsit elpirulva.

-Élvezted volna ha Lys itt van igaz? Sajnos csak holnapután láthatom amiatt a koncert miatt-mondtam szomorúan.

Hát igen. Igaz felajánlotta, hogy magával visz a turnéjukra, de én nemet mondtam. Csak zavarnám őket.

Kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem. Alexy mint mindig most is kíváncsian nézte, hogy hogyan veszem fel az ő külsejét. Miután ezzel végeztem hangosan kivertem az ágyból Armint. Az ajtó csak úgy döngött a kezem alatt, de megérdemli. Aki egész este PSP-ik az nappal is legyen nagy bajnok. Alexi már javában csinálta a reggelit mire leértünk.

-Köszi, majd a suliba eszek. Tudod, ne hagyd el a házat amíg én nem csörgetlek meg-mondtam.

-Tudom Alu. Eddig se csináltam, olyat amivel kellemetlen helyzetbe hozhatnálak.

-Tudom, de kérlek ezután se csinálj! Armin nehogy elkéss nekem!-mondtam.

Nyomtam egy puszit az unoka öcsém fejére, majd a fülest felvéve laza sétában elindultam a suli felé. Útközben összefutottam Rosával és Violával. A lányok már teljesen báli hangulatba voltak. Annyira igazságtalannak éreztem, hogy nekem úgy kell csinálnom, mint aki közömbös a bál iránt. Mikor Lyssal voltam nem nagyon érdekelt, hiszen ő tudta, hogy mit szeretnék, de ilyenkor.

-Jaj Lys barátnője nagyon szerencsés- mondta váratlanul Rosa.

-Miért is?-kérdeztem kíváncsian.

-Lysander maga tervezte meg neki a ruháját. Én már láttam a vázlatát, és nekem elhihetitek. Ha az a ruha kész lesz elképesztően fog Lexyn állni-mondta a lány.

Most talán megtudhatom, hogy milyen lesz a ruhám. Persze nem fogok kérdezősködni, hiszen Lys titokban akarja tartani a báli ruhám kinézetét, de ha Rosa véletlenül kikotyog valamit akkor...

-Na és Viola téged ki hívott el?-kérdeztem témát váltva.

-Egy felsőbb éves srác. Azt mondta szeretne ez olyan csendes lánnyal táncolni mint én. Szerintetek ez mit jelent?

-Lehet beléd van zúgva-mondta Rosa.

A lányok izgatott beszélgetésbe kezdtek, ahogy beléptünk a tornaterembe. Az igazgató nő rögtön ránk sózott egy halom feladatot. Sokk volt a teendők hiszen csütörtök volt, és a bál szombat este volt.

~Szombat~

-Ne már olyan gonosz vagy-mondtam kicsit durcásan.

-Tudom-mondta Lys a fülembe.

Dél előtt értek vissza a koncertről. Szinte rögtön jött is hozzánk, karján a saját, és az én ruhám volt jó nagy ruhazsákokba becsomagolva. Persze nem nézhettem meg. Lassan több mint két hónapja lemért tetőtől talpig, de még a ruha vázlatát sem láttam. Miért ilyen gonosz, hogy még akkor is beköti a szemem, mikor fel kell venni a ruhát.

Már nem tudom hányadik réteget adta rám. Már elveszítettem a fonalat a sok alsószoknya között, mikor végre megéreztem a fűzőt.

-Szólj ha túl szorosra húznám- mondta, közben a nyakamba csókolt.

-Szerintem túl sok a ruha. Mi lesz veled ha haza jövünk?-kérdeztem kacérkodva.

-Majd megoldom valahogy-nevetett halkan.

Meghúzta a fűzőt, majd rám adta a ruha felső mellény szerű részét. Ezután jött a legfelső szoknya. Mikor azt is rám adta, gyengéden leültetett az ágyam szélére, majd kifésülte a hajam, végül megöndörítette.

-Mindjárt megvagyunk-mondta Lys, közben felhúzott.

Éreztem ahogy a derekam köré fog valamit, majd letérdel mellém és a felső szoknyával bíbelődik.

-És kész vagy-mondta, és le vette a szememről a kendőt, de úgy fordított, hogy ne nézhessek a tükörbe. -Mielőtt végig néznél magadon.

Gyengéden a két keze közé vette az arcom, majd megcsókolt. Csak ezután fordított meg, hogy lássam magam a szekrényem belsejében lévő tükörben.

Nem hittem a szememnek. Mintha csak a régi énem tért volna vissza. Gyönyörű zöld, és fekete ruha, és göndör haj. Lys a hátam mögött állt, és gyengéden átkarolva tartotta a derekam.

-Köszönöm-mondtam felé fordulva.

-Nincs mit. Na lassan mehetünk-mondta.

17.fejezet

A bál 2/2/inkább ami utána van/

Lys segített kiszállni a taxiból, aminek igazán örültem, hiszen a ruha kicsit nagy volt. Miközben ő kifizette a sofőrt, én csak néztem a szállingózó havat. Lys magához húzott, majd bementünk a suli torna termébe.

Persze nem sokan ismertek fel az osztályból, mivel a többség csak októberben látott a tengerparton. A tesómon kívül hárman voltak akik rendszeresen láttak, de most csak ketten voltak itt. Rosa nem nagyon ismert meg, pedig ő látta a ruhámat, mielőtt megkaptam volna a drágámtól. Marry még mindig tartózkodó volt velem ha Lexyként mutatkoztam, így ő csak intett, és elfordult.

Igaz mi Lyssal nem táncoltunk, de ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat. Kettesben álltunk a táncoló tér szélén, és némán figyeltük a táncolókat. Lys folyton a derekam masszírozgatta, ami nagyon jól esett. Mivel mellettünk nyitva volt az ajtó kicsit fáztam, hiába volt rajtam Lys kabátja. Ciki volt de megborzongtam.

-Ennyire fázol?-kérdezte, és elkezdte dörzsölni a karjaimat.

-Kicsit hideg van-válaszoltam, és közelebb simultam hozzá.

Lysander már teljesen a hátam mögött állt, és amennyire csak tudott átkarolt, de még így is fáztam. Felvetette a kérdést, hogy haza menjünk-e, és én igent mondtam rá.

Míg a taxira vártunk kiáltunk a suli kapujába.

-Skacok már is mentek?-kérdezte Rosa, aki a hófehér ruhájában szaladt utánunk.

-Igen, kicsit szükség van egy kis nyugodt zugra-kacsintott Lys, mire elpirultam.

-Akkor legalább egy képet csináljak már rólatok-mondta Rosa.

-Oké.

Lys átkarolt az egyik kezével, és éppen a másikkal akart volna átölelni, mikor Rosa elkattintotta a gépet, mivel jött a taxi.

-A következő jobb lesz. Szép estét nektek-mondta, majd vissza ment a tornaterembe.

-Annyit, majd megtehetnénk, hogy benézzek az unoka öcsémre?-kérdeztem már fél úton haza felé.

-A biztonság kedvéjért kint megvárlak-kuncogott Lys.

Persze tudtam, hogy minek szól az óvatossága. Alexy túlságosan megkedvelte.

Amíg én beszaladtam a házba addig ő kint várt rám. Alexy a szobámba tévézett, mikor beléptem. Gyorsan megnyugtattam, hogy maradhat nyugodtan, csak látni akartam, hogy jól van, majd felkaptam a táskám beledobáltam néhány ruhát, majd a pamut takaróm felkapva lementem a földszintre.

-Már azt hittem soha nem jössz- kacagott Lys, miközben kivette a kezemből a takarót, és a vállamra terítette.

-Na mindjárt felmelegszel-mondta, mikor beléptünk a házába.

Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, már puffant a földön a táskám, én meg Lys nyakába csimpaszkodtam. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudjuk, mit akar a másik hiszen ugyan ara gondoltunk. Lysander felkapott a karjaiba, majd felment az emeletre.

-Azt hiszem igazad volt a ruhával kapcsolatban. Tényleg kezd bosszantani-morogta a fülembe, miközben elkezdett „kibontani” a ruhámból.

-Nem tudom, ki tervezte és csinálta meg-mondtam ártatlanul, miközben megfordultam.

-Elárulom, hogy én voltam-válaszolta, amin csak mosolyogtam.

Láttam, ahogy Lys felnéz, és farkas szemet néztem vele az ablakon vissza tükröződő képével.

-Te tudtad?-kérdezte végül.

-Rosa mégsem tudta tarnai annyira a száját, hogy ne mondja el, hogy te tervezed, és csinálod meg a ruhám-mondtam kicsit kipirulva.

-Oké ezért még számolok vele- LYs óvatosan fotelja karfájára fektette a ruhámat, majd vissza lépett hozzám, és az alsó szoknyákat kezdte el lefejteni rólam.

-Kezdesz egy kicsit ideges lenni-mondtam kacagva.

-Szerinted milyen érzés egy fiúnak lehámozni a ruhát a kedveséről, mikor már nagyon vágyik rá?-kérdezte.

-Azt nem tudom, de azt igen, hogy rajtad is van, még ruha- kacarásztam, közben megfordultam.

-NE Lexy. Így csak még jobban kínzol!

-Tudom, de miért ne tehetném meg?-kérdeztem.

-Az csak neked lesz rossz- Lys megfordított, majd újra elkezdte lefejteni rólam az alsó szoknyákat.- Bakker, ez gáz. A legalsó szoknya megkötője nagyon rá csomózódott- mondta.

-Vágd le!

-Nincs kedvem lemenni az ollóért. Na jó elegem van a ruhádból.

-Nyugi.

Megfordultam, és elkezdtem levetni a felsőjét, hátha attól megnyugszik. Sajnos, csak még jobban felhergeltem. Mivel a felsőm az alsó szoknya alá volt betúrva, így az még rajtam volt. Lys átkarolt, majd a fogával kihúzta a selyem szalagot, mely összefogta az anyagot. A felső rész engedett, és kicsit lejjebb csúszott a melleimen.

-Na jó ne haragudj, de ezt nem bírom tovább-mondta, majd letérdelt elém.

Megfogta a szoknya korcáját, majd egy erőteljes mozdulattal ketté tépte. Ahogy a szövet leesett a padlóra, a fekete felső még lejjebb siklott rólam. Lysander szorosan tartott a karjaiban, közben a hasam csókolgatta. Megfeszültek az izmaim, és a hajába túrtam.

Ez volt az a pont, mikor Lys felkapott, és az agyra tett.

~ nincs részletezés :-P ~

-Nem fázol?-kérdezte Lys kedvesen.

-Nem csak kicsit fáradt vagyok-mondta, közben a fejem a mellkasának dörzsöltem.

-Akkor jó. Pihenj csak. Én nem szaladok el-mondta.

-Remélem is-mondtam, majd a karjaiban nyugodt álomra csukódtak a pilláim.

18.fejezet

Bocsi nem megyek el!

-Ugye tisztában vagy vele, hogy egész nap el tudnálak nézni?-kérdezte Lys, mire megfordultam, hogy rá nézhessek.

Szokatlan módon csak egy sima farmer volt rajta. Mondjuk én kértem, hogy legyen kicsit átlagos, de nem bántam meg a kérésem.

-Nem fázol?-kérdeztem, közben kivettem egy csokis pudingot a hűtőből.

-Ezt én is kérdezni akartam, de nem. Viszont örülnék ha legalább bele bújnál a papucsomba-mondta.

-Nem elég ha az inged van rajtam?-kérdeztem incselkedve.

A fehérneműimen kívül csak az ő inge volt rajtam, így nem csodálom, hogy majd kiesett a szeme, ahogy nézett rám. Kivettem a fiókból egy kiskanalat, majd felültem a mosogató mellé. Tudtam, hogy ha összezárva tartom a lábaimat, fel állt, és igazam is lett.

Hozzám lépett, majd kivette a kiskanalat a kezemből, és elkezdett etetni a pudinggal. Lehunytam a szemem, és élveztem a közelségét. Hallottam, hogy a mosogatóba teszi a pudingos poharat, majd óvatosan a két keze közé fogta az arcom, és megcsókolt. Éreztem ahogy lenyalja az ajkamról a maradék csokis pudingot,de nem bántam. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy a két combom közé álljon. Éreztem, hogy most totálisan nyugodt, nem úgy mit este.

-Mi az?-kérdezte mikor elkezdtem a csók közben kuncogni.

-Csak eszembe jutott, hogy mennyire berágtál azon a szerencsétlen alsó szoknyán-válaszoltam, mire csak a szemét forgatta.

Ujjaimat végig futtattam a nyakán, mire megborzongott. Beleharapott a nyakamba, és éreztem, hogy megszívja a bőröm. Hagytam neki, hiszen téli szünet volt. Ugyan ki láthatja meg?

Alig tettem fel magamban a kérdést csöngettek az ajtón. Mindketten megmerevedtünk, majd Ly átnézett a válla felett.

-Nem várok senkit se-mondta, majd vissza fordult.

-Ha Castiel az enged be nyugodtan, most nem megyek el a vörös miatt-mondtam.

-És ha nem ő az?

-Ha nem ő az legyél gyors, de úgy is ő az-mondtam, majd kicsit eltoltam magamtól.

Lys leemelt a pultról, én meg felszaladtam a lépcső tetejére, és ott vártam a fejleményeket. Mily meglepő, hogy Castiel volt az ajtóban.

-Cső haver, hű de meleg van itt nálad. Nem zavarok?-kérdezte a vörös.

-Őszintén, mindig a „legjobbkor” jössz- mondta Lyssander, a fogai közt, mire a vörös csak nevetett.

Gondolkodtam, hogy felvegyek-e egy nadrágot, de végül úgy döntöttem, hogy kínzom őket egy kicsit. Lysandert azzal, hogy estig nem kaphat meg, Castiel meg alapból már az kínozza, hogy én nem az ő csaj vagyok. Hallottam, ahogy Cast vidáman elkezd fütyörészni, majd bekapcsolta valaki a tévét. Mivel bosszantani akarom a vöröst leszaladok a lépcsőről.

-Mi van haver nem vagy egyedül?-kérdezte Castiel, mikor meghallotta a lépteimet.

Hallottam, hogy fel áll, majd az ajtóhoz lép.

-Nocsak. Csak nem pizsama partyit rendeztetek, pizsama nélkül?-kérdezte, mikor meglátott.

-Mintha sok közöd lenne hozzá -válaszoltam, majd bementem a nappaliba.

Ott minden szó nélkül Lyshoz léptem és a vállára tettem a kezem, mire felnézett rám. Tekintetében könyörgés volt, és láttam rajta, hogy idegesíti a helyzet.

Elmosolyodtam, majd átkaroltam a nyakát, és felültem az ölébe, majd a nyakába fúrtam az arcom. Hálásan karolt át.

-Felőlem, nyugodtan egymásnak eshettek akár itt is a nappaliban. Ahogy látom Lys kicsit bevadultál.

-Mire gondolsz?

-Szépen kiszívtad a nyakát az este-mondta Cast, mire ösztönösen a nyakamhoz kaptam.

-Na jó Castiel ez már a második alkalom. Tűnés mondta!- mérgesen Lys.

-Bocsi nem megyek el! Olyan jó téged szivatni.

-Sajnálom azt a lányt aki valaha is a barátnőd lesz-mondtam, majd kihúztam magam, csak azért, hogy megcsókolhassam Lyst.

19.fejezet

Minden jó ha a vége jó

-Jaj ki a fene lehet az?- kérdeztem, miközben próbáltam, kimászni Lys karjai közül.

A telefonom, már vagy két perce csengett. Lysander nevetve nehezítette meg a dolgom. Nem akartam fel venni, de ha ennyi ideig csenget, az illető akkor nagyon fontos lehet.

- Hallo- szóltam bele, miközben keresztbe feküdtem Lyson.

- Ne haragudj, hogy zavarlak, de nem tudom kihez fordulhatnék- szólt bele a vonal másik végén Alexy.

- Mi baj? Tudod, te hány óra van?

- Igen és tényleg sajnálom, hogy zavarlak, de a segítségedre van szükségem. Haza tudnál jönni?-kérdezte, de olyan hangon, amitől megijedtem.

- Mindjárt otthon vagyok-mondtam, majd le tettem a telefont.

- Nem mész sehova- mondta morcosan Lys, és átkarolt.

-Muszály haza mennem. Alexy nem szokott csak úgy hívni, hogy baj van. Sőt! Még az anyjának se szokott szólni, ha olyan nagy a baj.

LYs felsóhajtott, majd elengedte a derekam. Gyors bementem a fürdőbe, és felöltöztem. Mire visszaértem, Lys már farmerban és pólóban várt rám. Nem kérdeztem, hogy miért jön, de örültem neki. Míg ő bezárta a ház ajtaját, addig elindultam haza. Tudtam, hogy hamar utol ér, ezért nem vártam meg.

- Jaj ne –mondtam, mikor láttam a betört ajtót.

Izmaim megfeszültek, ahogy beljebb mentem. Lys magához húzott, és velem együtt haladt befelé a házba.

-Lexy?- hallottam a halk kérdést a konyha felől.

Beléptünk, és akkor megláttuk az unokaöcsémet a földön kuporogva. Alexy pizsama nadrágban magzatpózban ülve kuporgott, a pult sarkánál. Én lesokkolva álltam, és néztem, míg LYs odalépett hozzá, hogy megvizsgálja. Alig guggolt le elé, valami azt súgta, hogy forduljak meg.

-Alu mögötted!-kiáltotta Alexy, de gyorsabb voltam.

Ahogy megfordultam, már rögtön ütöttem is, így telibe találtam a támadómat. Megvillant a kés, majd éreztem, hogy fájdalom hasít bele a bal öklömbe, de nem érdekelt. kicsavartam a kezéből a kést, majd, újra védekeztem, mert ő előrántott egy másikat.

A két penge szikrázott, ahogy védekezően magam elé tartottam.

-Csinos lány vagy-mondta a támadó.

Ettől a mondattól feltámadt bennem minden haragom a múlt iránt. Megfordítottam a kést, de az idegen férfi gyorsabb volt. A kés felhasította a felsőm, én meg hátrább ugrottam.

- Al hívd a rendőrséget –mondtam, de ekkor már hallottam a vinnyogó szirénák hangját.

Eldobtam a kést –még szerencse, hogy a kesztyűm rajtam volt-majd hátrább léptem. LYs védelmezően elém állt.

Valaki berontott az ajtón, mire a férfirémülten kapta a fejét, arra. Még egyszer megpróbált minket megtámadni, de ekkor a rendőrök lefogták. Én csak letérdeltem az unoka öcsém mellé, mire ő kisgyerekként hozzám bújt, és elkezdett zokogni.

Hiába ő sokkal érzékenyebb lelkületű, mint én, vagy Armin. A rendőrök kérdezgetnek tőlünk, de mi LYssal csak annyit tudtunk mondani, hogy Alexy hívott miket, majd mikor ide értünk, én enyhe közelharcba keveredtem a támadóval. Rendőrök felvették a vallomásunk, majd miután öcskös megnyugodott, teljesen kihallgatták.

Bár Al nem örült annak, hogy körbe kell néznem a lakásban, azért hagyta, hogy körbe nézzek a rendőrökkel. Mind össze egy nyakláncom tűnt, el de azt is megtaláltuk a férfi zsebében. A kis dobozban lévő lánc, is vissza került a szobámba, majd a rendőrök hívtak egy lakatost, aki kicserélte a zárunkat.

- Jól van?-kérdezte Lys, mikor végre leértem a nappaliba.

- Igen, most már teljesen nyugodt. Köszi, hogy átjöttél velem- mondtam, és leültem mellé a kanapéra.

-Nincs mit drágám. Elvileg azért, vagyok, hogy melletted legyek-mondta, és átkarolt.

- Na holnap jó nagy takarítást kell csinálnom-mondtam, majd hozzá simultam.

Lys megfogta a sérült kezem, majd halkan dúdolni kezdett. Még szerencse, hogy itt van nekem.

20.fejezet

Te bolond vagy!

Január hét. Végre vége az újév első hetének. Óvatosan gyalogoltam haza, mert nem akartam elesni. A kellemes téli szünet után nagyon rossz volt visszaszokni a sulis énbe. Nem csak a ruha, meg a paróka miatt, de majd két hétig nem kellett eljátszanom Alexy szerepét.

Ha már itt tartunk. Elhatároztuk, hogy amíg Alexy nálunk lakik addig ő fogja játszani saját magát. Minden nap elmondtam neki, hogy ki kicsoda, és hogy hol ül. Ő persze megjegyezte, de volt egy iszonyú nagy probléma. Nem tudta fékezni magát Lysander közelében.

Valahányszor a szünetben a fiú megjelent nálunk, ő mint a kisgyerek, ugrándozott örömében, még ha tudta is, hogy Lys velem jár.

Az előttem haladó néni megcsúszott, én meg ösztönösen elkaptam a hona alatt, és felsegítettem.

-Köszönöm fiatal ember-mondta.

-Nincs mit. Ha gondolja egy darabig elkísérelhetem- ajánlottam fel.

-Oh köszönöm csak ide megyek a közelbe, pontosabban két háznyira.

-Akkor megengedi, hogy haza kísérjem?

A néni felé nyújtottam a kezem, majd az ő lépteihez igazodva elkísértem a házáig. Ő nem győzött hálálkodni, végül bár tiltakoztam a táskámba nyomott vagy két tábla csokit. Mondta, hogy az unokája csak ki dobná, így végül kénytelen voltam elfogadni. Ahogy haza felé lépkedtem, még örültem is annak, hogy így alakult a helyzet. Alexyvel éppen nagy bánatunkban voltunk, így egy kis boldogság hormon nem árthat.

-Megjöttem!-kiáltottam, mikor beléptem az ajtón.

A cipőm, még le se vettem, máris megszabadultam a parókától, és kiengedtem a hajam.

-Szia nővérke. Látogatód van-üdvözölt Al, miközben lesegítette rólam a kabátot.

-Ki az?-kérdeztem.-Amúgy hoztam neked valamit-mondtam, mire felcsillant a szeme.

-Szerbusz kicsi lány. Rég találkoztunk-köszöntött egy középkorú férfi a nappaliban.

Lesokkolva álltam, hiszen ez a volt menedzserem volt. Arnold.

-Jó napot-köszöntem zavartan.

-Jó újra látni. NA gyere beszélgessünk.

Leültem vele szembe a fotelba, oda ahova Lys szokott ülni, majd figyeltem, hogy mit mond.

-Érdekes, de ezt még át kell gondolnom. Egy ideje, már nem énekeltem-mondtam, mikor befejezte.

-Jó lenne ha minél előbb döntenél. Ha pontos akarok lenni még ma kellene a válaszod-mondta.

-Telefonálhatok?-kérdeztem.

Mikor bólintott, én csak kimentem a konyhába. Alexy látta, hogy mit szeretnék, és csak helyeslően bólogatott. Megnyomtam a gyors hívás gombot, majd reménykedtem, hogy felvegyék a vonal másik végén. Szerencsém volt.

~Lysander~

-Szia drágám pont most akartalak hívni. Minden rendben?-kérdeztem kicsit aggódva, mikor felvettem a telefont.

Figyelmesen hallgattam Lexyit, hogy mi mond a vonal másik végén. Kicsit meglepődtem a hallottakon, de mivel láttam már néhány videoklipje nézettségét-ami még nem is a legnézettebbek közé tartozik- nem csodálkoztam rajta, hogy a régi főnökei megkeresték. Az azonban meglepett, hogy ilyen gyorsan kell döntenie. Komolyan mintha csak egy báb lenne, akinek a sorsa már megvan írva.

-Ha szeretnél, menj vele-mondtam, hiszen tudtam, hogy mit szeretne.

Miután megnyugtattam, hogy helyeslem az ötletét, elbúcsúztunk, majd nem sokkal később mennem is kellett, hiszen koncert kellős közepén voltunk.

A közönség tombolt, mi meg megint bele adtuk szívünket, lelkünket. Valahogy az utolsó számra felfogtam, hogy mit is mondtam Lexynek. Menjen nyugodtan ha akar. Te jó ég, még csak elköszönni se tudtam rendesen tőle.

Az utolsó dalunk egy nagyon lassú szerelmes szám volt, amit úgy írtam, hogy kedvesem a karjaimban feküdt közben. Gondolom sokan láthatták a kivetítőre felnagyított könnyes arcom, de nem érdekelt.

-Köszönjük, hogy itt voltatok velünk!-kiáltottam a dal után.

A közönség tombolt, és megint jött a szokásos kiabálás, hogy „Szeretünk titeket”, meg „Vegyél el”. Persze a menedzserünk már a stadion sportolói bejáratához rendelte a limónkat, így mire mi oda értünk, már csak be kellett szállnunk.

-Mi a baj haver?-kérdezte Castiel, miközben a gitárja tokját szorongatta.

-Semmi csak Lexyn jár az agyam- válaszoltam.

-Jaj ne már! Ez már beteges egy kicsit! Figyelj én se lógok állandóan a csajom nyakán-mondta Castiel.

-Remélem megérem azt a napot, mikor egy lány megváltoztat annyira, hogy fájjon, mikor nincs veled-mondtam, majd kinéztem a városra.

Egész éjjel azon morfondíroztam, hogy Mennyit fogok ezek után találkozni Lexyvel. Castiel többször felébredt, mert annyit forgolódtam, hogy a szomszédszobában nem bírt aludni rendesen.

Másnap reggel mindent összepakoltunk, majd felszálltunk a turné buszra és irány haza. Úgy dél körül kaptam egy SMS-et a drágámtól, hogy nagyon hiányzom neki. Persze vissza írtam, hogy ő is hiányzik nekem, de nagyon elszomorodtam, hiszen elment.

Igaz szomorú voltam, de örültem is hiszen végre kezdi össze szedni magát. Tudtam, hogy neki mennyit jelentett a sztárkodás.

-Na megjöttünk. Remélem két hét múlva megint én fuvarozlak titeket-mondta a sofőrünk, majd megállt az Amoris előtt.

Mindig itt álltunk, meg hogy a városban lévő népes rajongó táborunk, ne kövesse a buszt egészen a házunkig. Mint most is sokan voltak, akik élőadásban nézték végig az egész koncertet. Kiszálltunk a buszból, majd a cuccainkat a biztonságiakra bíztuk. Alig néhány óra múlva távozott az utolsó lelkes fangirl is.

-Na haver további jó hétvégét-mondta Castiel, majd elindult a másik irányba, mint, én.

Morcosan felvettem a táskám, majd indultam volna.

-Nem hiszem el, már megint t győztél!-kiáltott fel mellettem nem messze egy fiú.

Mikor oda fordultam Armint pillantottam meg, ahogy éppen Marry vállára hajtja a fejét, közben csalódottan szorongatja a PSP-jét. Mellettük Alexy és...

Lesokkolva álltam a járda szélén, és csak néztem a négy fős csoportot.

-Már nem is köszönsz?-kérdezte Lexy nevetve.

-Sziasztok-köszöntem, majd gyorsan hozzájuk léptem.

Ledobtam a földre a táskám, majd boldogan felkaptam Lexyt. Ő csak kacagott, mint mindig.

-Mit keresel itt?-kérdeztem, mikor le tettem.

-Szerinted? Gondoltam, ha már a skacok ki jönnek akkor én se maradhatok otthon-válaszolta.

-Nem mentél el?

-Nem.

-De hát, te szerettél posztár lenni-mondtam értetlenül.

-Igen csak szerettem. A te válaszod volt az ami meggyőzött, hogy nekem nincs ott helyem-válaszolta.

-Bolond-mondtam, amit egy jó nagy csók követett.

(Ha folytassam akkor írjatok )