KEttős élet 2 1-10

1.fejezet

5,5 vége

~Lys~

Néztem a márciusi tenger habjait, közben próbáltam írni, de nem ment. Gyomrom idegesen hintázott, amit nem is csodáltam. Két nappal korábban Lexy felhívott. Tudtam, hogy nemsokára megint találkozhatunk hiszen ha hívni tudott, akkor megtudott lógni a testőreitől.

Miközben megbeszéltük, hogy a parton várok rá, megkönnyebbülés árasztott el. Tudtam, hogy vigyáznak rá, de azért túlzásnak tartottam, hogy ennyire be zárják.

Miközben a víz hangját hallgattam feltűnt Cast és az ő kis családja. Kira mint mindig most is a nyakamba ugrott. Persze nem volt menekülési lehetőségem. Bár nem akartam maradni, de végül rábeszéltek. Kira lelkesen fárasztott.

Nem baj játszottam vele, legalább a szülei tudnak kicsit pihenni, na meg legalább eltereli a figyelmem a kicsi. A kislány nagyon jó hangulatban volt, én meg csak kergettem.

-Kira nem akarsz esetleg homokvárat építeni?-kérdeztem kifulladva.

-Azt hogy kell?-kérdezte

NA kaptam az alkalmon, majd elkezdtem magyarázni neki. Hamarosan a vár már jóval nagyobb volt a kicsinél.

-Kira Lysander idejönnétek?-kérdezte váratlanul Cast, de mind a ketten úgy csináltunk mint akik nem hallottak semmit.

Füttyszó hangzott, mire oda fordultunk. Miva kitárta felénk a karját, mire Kira oda rohant.

-Na mi a baj? Éppen meg akartuk építeni a világ legnagyobb homokvárát amit egy majdnem két éves megtud csinálni-mondtam.

-Aham, de lehet, hogy tudok jobbat is a számodra, mint egy homokvár építése, amit én fogok befejezni a lányommal. Te itt maradsz! Miva neked meg lakat a szádon- mondta, majd felkapta Kirát, és a levegőbe dobta.

-Ennek most éppen mi a baja?

-Fogalmam sincs.

Értetlenül néztem a haverom és a lány után, közben a fülem közelgő paták hangja ütötte meg.

-Hó ha vigyáz azzal a szép lóval, mert eltapossátok a lányom homokvárát!-kacagott Miva.

Arra fordultam, és láttam, hogy egy fehér lovon felénk üget egy lány. Az arcát nem láttam.

-Arra azért figyel Villám, hogy le ne taposson valamit-kacagott a lány is, közben megállította a lovát.

Összefogta a kantárt, majd leszállt a ló hátáról. Megigazította fekete hosszú ruháját, majd felénk fordult.

Meglepődve néztem rá, miközben ő megfordult. Ahogy a tekintetünk találkozott a szívem heves kezdett el dobogni.

-Lys?-kérdezte reménykedve.

-Lexy?

Megszűnt körülöttünk a világ, majd felé léptem. Ő szinte ugyan akkor mozdult mint én.

Nem érdekelt, hogy ki van a parton rajtunk kívül csak szorosan öleltem, majd végül megcsókoltam. Ajkai forrón égették kiéhezett számat, és éreztem, hogy ő is így érez, mert megremegett.

-Annyira hiányoztál-mondtam mikor végre levegőt vettünk.

-Te is nekem.

-Hé nekem már nem is köszönsz?-kérdezte Cast.

-Jaj ne már megint kezdi?-kérdezte Lexy.

-Nyugi, már rég lehiggadt-Kacsintottam Mivára- Amúgy honnan ismered Mivát?

-Hát néhány este folyamatosan együtt partizunk-mondta és közben megfordult a karjaimban

-Inkább csak te-mondta Miva a fülem masszírozva.

-Démon hajtás mesterfokon?-kérdeztem, mire Lexy meglepődött.

-Jaj ne is említsd. Lassan füldugót kéne használnom, amiatt a nyavalyás Herceg miatt-morogta a vörös lány.

-Annyira nem lehet rossz. Viszont, mióta vagy tündérke Lexy?-kérdeztem.

-Erre inkább nem válaszolok... Honnan tudod, hogy micsoda ő?

-Az egész osztály titka volt, hogy néhányan tündérekként ölik a démonokat esténként. Le vagy maradva öt évvel-kacagott Cast.

-Vöröske kérsz egy pofont?-kérdezte.

-A pasid mondta már, hogy lehiggadtam. Bocs, de most kihagynám. Kira befejezzük azt a homokvárat vére?-kérdezte Castiel a lányuktól.

-Lizi is jön!-mondta picur.

-Nem vagyok Lizi!-morogtam.

-Lizi, Lizi, Lizi!-sikította Kira, és leszállt az édesanyja karjaiból.

-Ha Lizinek hívsz nem megyek veletek húgi-mondtam.

Kira elkezdte rángatni a lábam, így kénytelen voltam elszakadni Lexytől.

 

~néhány óra múlva~

 

-Szóval mi történt az elmúlt öt és fél évben? Néhány dologról tudok, de azért kíváncsi vagyok-mondta Lexy.

-Inkább élvezném a társaságodban a csendet. Annyira hiányoztál kicsim-mondtam-közben homlokon csókoltam.

-Időnk mint a tenger. Nem fogok elmenni-mondta.

-És ha megint elráncigálnak?-kérdeztem idegesen.

-Közöltem velük, hogy a menyasszonyod vagyok. Ez ellen nem tudtak mit felhozni indoknak, így végre valahára maradhatok itt-mondta.- Szóval mesélsz?

-Csak akkor ha holnap te mesélsz.

-Oké-mondta.

Kicsit feljebb ültem az ágyon. Lexy bevackolt a karjaimba, majd várakozva nézett rám.

-Nos kezdem onnan, hogy elmentél. Hetekig nem találtam meg magamban a nyugalmat, majd nagy nehezen összeszedtem magam. A nyáron szinte haszna vehetetlen voltam. Castiel szülinapján kicsit kaptam a fejemre, ami kirántott a napokból.

A következő szeptembert megkezdve elkezdődött Cast megváltozása. Kicsit vicces volt, hogy a tizenkettedik első napjáról ellóg, de hát ismerd, hogy milyen. Sikeresen lemaradt Miva megérkezéséről, aztán meg engem kezdett szekálni, hogy miért is nem igyekeztem jobban a suliba vonszolni. Na mind egy...

Sokáig beszélgettünk. Lexy nagyon kíváncsi hallgató volt. Nem akarta elhinni, hogy még a testvérei is tudták, hogy az osztályban vannak démon vadászok. Érdekelte, hogy milyen volt a bál, az iskolai Ki mit tud, és minden.

-Most komolyan Cast ennyire megváltozott Miva miatt? Soha nem gondoltam volna, hogy egy nap megnősül, majd gyereke is lesz. Biztos, hogy ugyan az a fiú akit én ismertem meg?- kérdezte legvégül.

-Az, de most jobb lenne ha nem a haverom életéről beszélgetnénk-mondtam.

Átkaroltam, majd megfordítottam. Bele csókoltam a nyakába, amit kacagva fogadott. Bal karom kihúztam alóla, majd összefontam az ujjainkat a feje mellett.

-Nagyon hiányoztál- súgtam.

-Te is nekem-mondta, majd elvesztünk egymás forró öleléseiben.

2.fejezet.

Őrület

~Lexy~

Villám izzó szemekkel nézett rám. Mereven fogtam a kantárt, közben a combommal a hátát szorítottam. A csődör felém kapott, én meg arrább rántottam a kantár szárat. Még jó, hogy nincs zabla a szájában. A ló megugrott, majd eldobta magát.

Míg ő átfordult addig a hátára simultam. A levegő kiszaladt a tüdőmből egy pillanatra, de megint éreztem ahogy a csontjaimon végig fut az ismerős erő.

Villám felállt, majd kegyetlen gyors tempóban vágtatni kezdett a kerítés felé. Tudtam, hogy mi fog most jönni. Sarkam belevágtam az oldalába, ami nagyon kellemetlenül esett neki, de legalább meg állt. Felemelte a mellső patáit, és kirúgott. Kicsit hátra csúsztam de nem estem le a hátáról. Villám elfordult, majd teljes erőből neki vágta az oldalát a kőkerítésnek. Lábam roppant, de tudtam, hogy zúzódásokon kívül semmi nem lesz rajtam.

A ló testén remegés futott át jelezve, hogy kezd fáradni. Nem tagadom már rólam is szakadt a víz, de nem adtam fel. Villám újabb lépést akart tenni, hogy megfélemlítsen, de nem jött össze neki. Lábai megremegtek, majd szét kellett terpesztenie, hogy megmaradjon állva.

Végre győztem. Kihúztam magam, majd lassú lépésben elindítottam a kert számára kialakított részébe. Gyors lecsutakoltam, majd tettem a hátára egy régi takarót.

Megveregettem a hátát, majd elindultam a ház felé.

-Ez mi volt?-kérdezte Lys karba tett kézzel.

Az eresz alatt állt, egy köntösben, és csak figyelt. Nem tudom, mióta állt ott, de nagyon megörültem mikor megláttam.

-Csak egy kis reggeli edzés. Villám szerint meg kell tanulnom a nehéz helyzetekben is megállnom a helyem. Igaz kicsit fájdalmas a módszere, de megéri-nevettem.

-Aham csodálom, hogy nem törte el a gerinced. Vihar soha nem csinálna ilyet veled-mondta Lys.

-Csakhogy Vihar egy hétköznapi ló nem egy mágikus erővel bíró lény.

Úgy döntöttem nem köntörfalazok Lys előtt. Mellé léptem, és megsimítottam az arcát. Ő válaszként megfogta a csuklóm, majd magához húzott.

-Lys előbb hadd tusoljak le. Izzadt vagyok.

-Szerinted nem éreztem már, hogy milyen az amikor le vagy izzadva?-kérdezte kuncogva.

Totálisan elvörösödtem, majd eltoltam magamtól.

-LE kel tusolnom-mondtam.

-Csatlakozhatok?-kérdezte.

Nem válaszoltam, mivel tudtam, hogy ő úgy is jön, még ha nem is kérem.

Alig néhány perc múlva mind a ketten a forró víz alatt álltunk, közben majdnem felfaltuk egymást. Lys szorosan magához húzott, miközben a zuhanyzó kabin falának támasztott.

-Ugye nem kell majd elmenned?-kérdezte levegőért kapkodva.

-Nem. Itt maradok, de neked el kell viselned, hogy megváltoztam az elmúlt években.

-Amíg itt vagy velem mindent elviselek.

-Mindent?-kérdeztem reménytelenül.

-Igen-mondta Lys.

-Akkor várj meg itt.

Kiléptem a zuhany alól, majd a nadrág zsebembe nyúltam. Leültem a zuhany kabin padlójára, majd Lys felé nyújtottam a kezemben lévő medált.

-Kérlek állj mögém és tedd fel rám-mondtam szemlesütve.

Lys értetlenül , de megcsinálta amit kértem. Ahogy a hideg medál hozzám ért éreztem, hogy testem megremeg, majd az ismerős bizsergetés futott rajtam végig, ahogy víz érte a medált.

Nagy csattanás, én meg félve nézek fel Lysra.

3.fejezet

Az én tikom a te titkod

~Lysander~

Csak néztem Lexyre. Mikor felcsatoltam a medált a nyakába, még nem sejtettem, hogy mi lesz, ha víz éri a kagyló formájú medált.

Lexy teste megremegett. Formás mellein kagyló formájú melltartó jelent meg. Lábai helyett meg egy nagy uszony keletkezett. Nem szólt semmit, csak könnyes szemmel nézett rám.

- Láttam már pár érdekességet, de ezzel most megleptél-mondtam, majd átkaroltam.

- Ezek után is velem akarsz maradni?-kérdezte.

-Igen. Azonban elárulnád, hogy mit csináltál?-kérdeztem, közben az uszonya tetején végig simítottam.

Lexy megborzongott, ahogy a sebein végig húztam az újaimat. Az uszonya pikkelyei nem érdesek voltak hanem puhák.

-Megégettem magam. Lys levennéd a medált a nyakamból:-kérdezte halkan.

Minden szó nélkül levettem a nyakából a medált, mire rögtön visszaváltozott. Óvatosan felhúztam, majd magamhoz öleltem. Éreztem, hogy megremeg, ahogy végig simítok a testén. Gyengéden belecsókoltam a nyakába, majd elkezdtem szívni a bőrét. Lexy végig simított a hátamon, majd elzárta a vizet.

Felnéztem rá, és vártam, hogy mit mond, de ő nem szólt semmit. Helyette fogta a szappant és elkezdett mosdatni. Jól esett, ahogy a kezei végig futnak a bőrömön. Annyira hiányzott már az érintése, hogy nem bírtam betelni vele, még akkor sem, mikor az ágyamon feküdtünk.

-Elmondod akkor, hogy mi történt veled eddig?-kérdeztem, miközben a szíve verését hallgattam.

- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá… Miután elmentem, sikeresen megtaláltam a nyomokat, melyek a családom életéhez vezettek. Közben sikeresen belebotlottam a testőr gárdámba, akik nagyon komolyan veszik a dolgukat, de ezt te is tudod. Miközben kutattam, és irányítottam a  családi vállalkozást, időnként meglógtam. Ilyenkor tudtunk találkozni. Egyik ilyen alkalomkor a parton futottam, mikor megláttam Villámot. Egy haldokló nő mellett térdelt, és kétségbeesetten nézett rám. Nem tudom, miért nem engedte a nő, hogy hívjak hozzá mentőt, de utolsó erejével még nekem adta Villámot, és a medálját. Akkor még nem is tudtam, hogy ezzel rám ruházta a sellő erejét, és a lovának minden hatalmát. Azóta már tudom, hogy ha nincs rajtam a medál akkor csak a nagyon komoly démon támadásokat érzem meg.

Kicsit nehéz úgy élni, hogy titokban kell tartanom a dolgot, de kezdek belejönni. Ugye nem mondod el senkinek se?-kérdezte.

-Nem fogom…

Még mondani akartam valamit, de ekkor elkezdett csörögni a telefonom. Mérgesen vettem tudomásul, hogy ki az.

-Mit akarsz már megint,-kérdeztem.

4.fejezet

Találkozás Ninával

~Lexy~

Lys idegesen nyomta ki a telefonját.

-Jobb ha felöltözöl. Készülj fel arra, hogy egy lány aki nem te vagy a nyakamba fog ugrani, ha most le megyek-mondta, közben kikászálódott az ágyból, majd felöltözött.

Követtem a példáját. Szerencsére a szekrényében volt olyan ruha ami nekem tökéletesen megfelelt. Mivel még régebben hagytam itt ruhákat, így nem okozott gondot, hogy kivegyek egy kényelmes farmert. Persze felsőnek Lys egyik ingét vettem fel.

-Te ezt most direkt csinálod:-kérdezte.

Megnyalta az alsó ajkát, majd felém léptett, és felemelt maga fölé. Ahogy vissza engedett gyengéden megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és a lábaimat nem tettem le. A kellemes csóknak az ajtó csengője szakított véget.

-Most ezt ugye nem gondolja komolyan. Igazán felfoghatná, hogy nem vagyok a pasija-morogta Lys.

-Elmondod, hogy ki az?-kérdeztem.

-Az Impossible Love egyik volt rajongója aki még mindig belém van zúgva-mondta.

-Akkor teszek róla, hogy a vőlegényemről le kopjon végre-kacsintottam Lysra.

-Mit akarsz csinálni?

-Majd megtudod.

A csengő másodjára is megszólalt, mire kibontakoztam a drágám öleléséből, és elindultam lefelé a lépcsőn.

-Lysander drágám!-ugrott egy százhatvan centis,szőke hajú, lolita -féle ruhát viselő lány ugrott a nyakamba.

-Te meg ki vagy?-kérdeztem, közben eltoltam magamtól.

-Nina! Lysander barátnője. Te ki a halál vagy?

-Lexy. Lysander menyasszonya-válaszoltam, közben kihúztam magam, és összefontam a karom magam előtt.

-Te na ne röhögtess már. Lys csak engem szeret-mondta.

-Igaz ez drágám?-fordultam hátra.

-Nem!-vágta rá Lys.

Úgy fordultam, hogy a csaj csak a fél arcom lássa, és kacsintottam.

-Na ide figyelj szöszi. Én bízom Lysanderben, de egy ilyen töpszli mint te ne álljon elém mondván, hogy ő a drágám barátnője. Ja és tudsz róla, hogy egy tincsedre ráborult a rozsaszin köröm lakkod?-kérdeztem nevetve.

Nina felém lendítette a kezét, hogy megüssön, de én gyorsabb voltam. Elkaptam a csuklóját amire ő nem számított. A délelőtti napfényben megcsillant a jegygyűrű az ujjamon, amit évekig nem hordhattam. A lány észre vette a kis karikát, és iszonyú nagy haragra gerjedt.

Minden áron megakart verni, de arra nem számított, hogy nem csak magasabb, de erősebb is vagyok nála. Minden teketória nélkül kigáncsoltam, de ő nem adta fel.

-Tudod, régebben én is sokat hordtam szoknyát, de rá jöttem, hogy verekedni könnyebb nadrágban-súgtam neki.

Hátracsavartam a kezét mire felszisszent. Miközben elengedtem nagyot taszítottam rajta.

-Lysander!-mondta a lány az ajtóban álló fiúnak.-Ő vagy én?

Csend követte a szavait. Kénytelen voltam megfordulni, mivel a fiú nem válaszólt.

5.fejezet

A rab szívek

Csak néztem Lys, de ő nem válaszolt. Felemelte a tekintetét, és ránk nézett.

-Csukjátok be a szemetek. Mind kettőtökhöz hozzá fogok érni, és lehet, hogy arrább és teszlek titeket. Azt választom akit megcsókolok-mondta lazán.

Nem akartam hinni a szememnek. Bíztam Lysban, de ez a kijelentése most sokkolt.

-Na mi van talán félsz, hogy Lysander engem választ?-kérdezte Nina.

Összefontam a karom magam előtt, majd hátat fordítottam, közben a szemem lehunytam. Nem hittem el, amit mondott. Éreztem ahogy végig simít a hátamon, majd elhúzza a hajam. Nem tudom, mit csinált de ellépett tőlem. Nina sóhaja ütötte meg a fülem és ebből arra gondoltam, hogy a lányt is megérintette.

A könnyeimmel küzdöttem, mikor éreztem, hogy óvatosan átkarolja a derekam, és felemelt. Kinyitottam volna a szemem, de akkor tudom, hogy meglátja a könnyeimet. Lépett velem párat, majd letett. Kattant a zár, majd hirtelen az ajkai az enyémekre tapadtak.

-Ugye nem gondoltad, hogy őt választom?-kérdezte, közben a falnak nyomott.

-Legközelebb elég lenne, ha csak a nevemet mondanád. Tudod, hogy mennyire szarul esett?-kérdeztem mérgesen.

-Kicsim nem akarok neked semmi olyat ami fájdalmat okozz...

-Ezt már hallottam egyszer-mondtam, közben elfordultam, tőle, de mivel nem bírtam kibújni a karjai alól, ott maradtam a falhoz szegezve.

-Hol hallottad?-kérdezte.

-Beugrik ha azt mondom, hogy te szemét?

Lys gondolkodva nézett rám. Láttam rajta, hogy nem ugrik be neki.

-Te most vagy direkt csinálod ezt, vagy tényleg ennyire feledékeny vagy-mondtam idegesen.

-Most miért lettél dühös?-kérdezte.

-Gondolkozz el rajta, vagy talán nem emlékszel arra, hogy mivel bántottál meg annak idején nagyon?

Lys gondolkodott, majd megvonta a vállát.

-Szemét-mondtam, majd kibújtam a karja alól.

Felmentem az emeletre, majd az ágy szélere borultam. Tudta, jól, hogy idegileg mennyire kivagyok, és még csak meg se próbált vissza emlékezni.

-Alu- mondta csendesen, közben letérdelt mellém.

Kezét a hátamon pihentette, de nem foglalkoztam vele.

-Legközelebb csak mond ki, hogy kit választasz. Csak ennyit kérek. Egyszer már játszottál az érzéseimmel. Most megcsináltad másodjára. Kérlek többet ne csináld ezt-mondtam halkan.

Magához húzott, és homlokon csókolt.

~***~

Nem hittem el. Lysander azt a kék hajú, tetovált lányt választotta. A könnyeim az arcomra folytak, miközben néztem a házat. Valami összetört bennem. Én voltam a legnagyobb rajongója még is itt hagyott.

Elfordultam, azzal a tudattal, hogy Lys úgy is az enyém lesz.

6.fejezet

Fire Wolf

~Lexy~

Az ébresztő óra vad csörgése ébresztett. Már pusztán megszokásból leakartam nyomni, mivel ez a hang arra emlékeztetett, hogy suliba kell mennem.

Elértem az órát, majd miután a gombra tettem a kezem egy meleg tenyér lenyomta a kezem, és ezzel elhallgattattuk az órát. Valaki a nyakamba fúrta az arcát.

-Lys elfogunk késni az iskolából-mondtam morcosan.

-Tényleg elfogunk késni, de nem a suliból, hanem a munkahelyemről. A főnök biztos leharapná a fejem, érte, és teljesen jogosan-mondta a drágám, majd a nyakamba csókolt, kikelt az ágyból.

-Szerintem egy kicsit időzavarban vagyok-mondtam, majd felültem.

-Nem kicsit csak több mint öt évet. Na gyere ma korán kell beérnem, mivel ma én is a nyitók között vagyok-mondta, majd a kezembe adott egy egybe ruhát.

Nem nagyon voltam képben, így mikor kijöttem a fürdőből ő gyorsan rendbe tette a hajam, majd rám adta a ruhát.

-Na gyere-mondta, majd maga után húzott.

Felkapta a kulcsát. Alig bírtam tartani vele a tempót. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, így nagyon meglepett, mikor egy hangszer üzletnél kötöttünk ki.

-Na végre már azt hittem nem jössz ma-fogadott minket egy egy terepnacis , fehér inges srác.

-Neked is jó reggelt Kentin. Nem is késtem csak két percet-mondta Lys, majd kinyitotta a rácsos ajtót.

-Ja csak a főnök le ne harapja a fejünket... Amúgy ki ez a csinos lány aki feltűnően hasonlít a mis kis ikerpárunkra?-kérdezte rám nézve.

-Az ikrek közül a legidősebb. Lexy Star. Jobb ha elfelejted, és nem mászol rá mivel a menyasszonyom -mondta Lys.

Nem kell mondanom, hogy elpirultam.

-Értem. Hali a nevem Kentin.

A srácok bevezettek a boltba. Lys bement az alkalmazott öltözőbe, majd egy fehér pólóban jött ki. A felsőn egy fekete volt látható lángoló háttérrel. Ahogy Lys felhúzta a redőnyt feltűnt, hogy ugyan az a jel ott van az ablakon is, egy hatalmas matrica formájában.

-Wow- szaladt ki a számon, mikor megláttam a bolt belsejét.

Mindenféle hangszer volt ott, persze szépen rendezve. Ahogy körbenéztem feltűnt egy sarok aminek az ajtófélfája mellé két nagy plakát volt kirakva. Mikor közelebb mentem felfedeztem, hogy mind a kettő egy video játék reklám plakátja.

-A tesóid szent helye-mondta Lys.-GYere körbevezetlek.

Megfogta a kezem, és mindent megmutatott az igazkatói iroda kivételével. Volt ott minden. Egy kockasaroktól kezdve a mikrofonokig minden. Gitárok, dobok hegedűk, és még sorolhatnám a végtelenségig. Minden ami a hangszerrel kapcsolatos volt.

-Sziasztok! Bocsi a késésért-lépet be egy szőke hajú lány a boltba.

-Szia Stella-köszönt a két fiú.

A lány meglepődve nézett rám, majd miután Lys bemutatott, kis csalódást véltem felfedezni a tekintetében. Hát ez van Lysander az enyém.

Alig öt perc múlva olyasvalaki jött be akire nem számítottam. Nathalien. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, de azért üdvözölt, majd ő is elment átöltözni.

-Ez valami uniformis?-kérdeztem, mikor megláttam, hogy a szöszi is ugyan azt a mintás pólót vette fel, mint a többiek.

-Igen az alkalmazottaké fehér a főnököké meg fekete alapú-magyarázta Lys.

Nyílt az ajtó. Arra fordultam, de majdnem hanyatt vágódtam, mivel egy fiú ugrott a nyakamba.

-Nővérkém! Annyira hiányoztál!-mondta Alexy.

-Al megfojtasz!-mondta levegő után kapkodva, mire az öcsém szorítása enyhült.

-Hallod engedd már el! Megfojtani nekem kell-mondta Armin, majd Alt is bele vonva, jó szoros ölelésbe zárt minket.

Mikor végre elengedtek alig kaptam levegőt. Furcsa volt őket így látni, de azért örültem nekik.

-Kira!-sikította Stella váratlanul, majd kijött a pult mögül és leguggolt.

A kis vörös hajú lányka a kitárt karjaiba ugrott, majd csak kacagott. Őt végképp nem értettem, hogy hogy került ide, de mikor megláttam Castiel, és a párját kezdett össze állni a kép.

-Na nézzenek oda megjött a kis kékség is?-kérdezte nevetve Castiel.

-Zavar?-kérdeztem.

-Engem nem. Na jó skacok ideje nyitni. Kira! Na gyere kapcsold fel a nyitva felíratott -mondta, majd felkapta a kislányt.

A kicsike megnyomta a falon lévő gombot, majd miután a neon tábla bekapcsolt vidáman szalad a pulthoz.

-Na megyek hozom a gépet-mondta Miva.

Biccentet, ahogy elhalad mellettem, majd néhány perc múlva megjelent a melós pólójában, ami fekete volt. Kezében egy laptop volt, és szinte azonnal elkezdett kockulni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

7.fejezet

Egy szeletnyi múlt

-Komolyan mondom ha nem lövöd le magad én leszek az aki lelő!-morogta Lys.

Haza felé mentünk egy elégmozgalmas nap után. Alexy vidáman pörgött mellettünk. Már Armin is unta ami nagyon nagy szó. Én csak vidáman mentem mellettük, miközben az öcsémet néztem.

-Ha nem hallgatsz el nem jöhetsz fel hozzánk-mondta végül a drágám.

Alexy elhallgatott, mert persze még mindig szerelmes volt Lysba, így minden lehetőséget meg ragadott, hogy vele legyen. Komolyan hogy lehet az öcsém buzi? Régebben se nagyon szerettem ezt a jellem vonását, de az az öt és fél amit távol töltöttem tőle nagyon elidegenített ettől a formájától.

-Jaj de jó újra itthon-mondtam, mikor beléptünk a ház ajtaján.

Elvágódtam a kanapén, majd hason fekve figyeltem a többieket. Lys kiment a konyhába és üdítőt hozott be nekünk. Arminék leültek a szőnyegre, mivel ismertek már annyira, hogy akarjanak felkelteni a kanapéról. Mikor drágám bejött nem sokon múlt, hogy a nyakába ne ugorjak.

-Nyugi cicus-mondta halkan, hogy csak én halljam.

Miután a skacoknak adott inni, átkarolta a derekam, és magához húzott.

-Tudjátok mi jutott eszembe?-kérdezte Alexy váratlanul.

-Nem, de úgy is mindjárt elmondod- legyintett Armin, közben a kóláját szürcsölte.

-Az a nap mikor Lexy, és először öltözünk teljesen egyforma ruhába.

Félrenyeltem a fantám, és hangosan köhögni kezdtem.

-Pont azt a ciki napot kell felhoznod?-kérdeztem könnyezve.

-Miért nem is volt olyan ciki! Most mit vagy úgy oda szerintem vicces volt-kuncogott.

-Nem vagy egyedül vele.

-Armin!

-Mi van olyan cuki voltál! Akkor még egyedül is olyan hülye voltál mint Alexy és én összesen.

-Na arra kíváncsi lennék-szólt közbe Lys.

-Ne legyél rá kíváncsi–mondtam szemlesütve.

Alexy fészkelődni kezdett, majd oda nyújtott egy fényképet Lysnak. Rögtön felismertem magam. A ruhám nagyon hasonlított Al-éra, de ott még rövidebb hajam volt, és két csofba volt felkötve. Már maga a kép is ciki volt hát még az, hogy mikor először vettem fel Al ruháit egy miden lében kotnyeles lányt kellett játszanom, aki mindig bajba keveri magát.

-Az nap mikor ez a kép készült Lexy bele esett egy vödör vízbe, majd egy Lisztes zsák borult rá. Ez még nem is lett volna gond, csak utána magára rántotta a mézes bödönt,a majd ráesett egy adag párnára. Gondolom nem kell mondanom, hogy mi történt ezután. Nővérke vizesen, lisztesen, mézesen, és tollasan ment végig a városon, mert a buszsofőr nem engedte fel a buszra.

-Alexy fogd már be! Ez olyan ciki! Ugye nem akarod azt is elmondani, mikor ezután otthon magamra húztam a festékes vödröt?-kérdeztem, de rögtön elszégyelltem magam.

Az öcsém elkezdett nevetni, mire a nyakába ugrottam...

 

8.fejezet

Irány a múlt

-Na halljam miért estél neki Alexy torkának-mondta Lys, közben egy nedves ruhával az arcom törölgette.

-Inkább ne akard tudni-

Elfordítom a fejem közben azon gondolkozok, hogy hogy lehettem annak idején olyan szeleburdi. Fájdalmasan Lys mellkasára hajtom a fejem, majd elnyom az álom.

~****~

Egy ismerős folyosón álltam, bár a környezetem nagyon megváltozott. Minden szürke és kicsit barnás árnyalatban néztem. Mellettem egy alig tizennégy éves lányka szaladt el. Megállt az egyik ajtóban, majd felém nézett. Egy pillanatra azt hittem, hogy lát engem, de mikor egy magas férfi átsétált rajtam rá jöttem, hogy nem engem figyelt. A férfiban felismertem egykori menedzserem.

Beléptek az ajtón, én meg utánuk mentem. Egy studiót láttam magam előtt ami nagyon ismerős volt. Mikor arrább léptem észre vettem egy poszter amin egy fiatal sztár volt látható. Felismertem a képet hiszen egykoron nagyon sokk helyen lehetett látni ezt a plakátot, ami egy koncertemet hírdette.

-Na remélem Alu kisasszony már készen van!-mondta a rendező, mire a kislány csak nevetve levette a kabátját.

Csak néztem rá, és vártam, hogy mi fog történni. Hiába tudtam, hogy mi lesz csak vártam. A Szeleburdi lány című sorozat első forgatásán vettem részt. Igaz ez után a botrányos forgatás után, nem sokkal jött az a szörnyű este, így nem készült el soha a film.

A lánykát nézve a szemem sarkából mozgást vettem észre. Mikor arra fordultam négy férfit vettem észre akik perverz vigyorral figyelték. Ahogy visszafordultam a lány felé feltűnt, hogy mindenki annyira elvan foglalva velem, hogy nem veszik észre a férfiakat.

Elkezdődött a forgatás, mire a férfiak szét széledtek. Egyikőjükre tapadva követtem őket. A férfi fogott egy kis lavór vizet, és pont oda csúsztatta ahova nekem kellett volna esnem, egy mű megcsúszás után. Ekkor lettem vizes. A férfi vigyora még szélesebb lett, majd bólintott. Felnéztem az állványokra, mire megláttam az egyik társát. Az mikor véletlenül neki mentem az állványnak rám borított egy felbontott lisztes zsákot. Ezután a harmadik társukra néztem és láttam, hogy az úgy tesz fel egy mézzel teli csuport a berendezésként szolgáló szekrényre, hogy mikor a szerepemben oda jutok pont magamra rántsam. Ezután már csak a tollas zsák hiányzott. Amit szintén balesetként álcázva dobtak rám. Jól tudtam, hogy ezután állították le a forgatást aznapra, mivel a stáb tagjai nem bírtak magukkal. Mindenki azt hitte, hogy véletlen volt, de most már tudom, hogy nem az volt.

A négy férfire néztem akik összepacsiztak, majd távoztak. Nem akartam ügyetlen mivoltom haza kísérni, mivel tudtam, hogy valószínűleg az is a terv része volt, hogy engem megalázzanak nyilvánosan. Inkább követtem a négy férfit a város másik részébe.

Sötét sikátoron haladtak, közben egy tervet beszéltek meg. Undorodtam tőlük, és ha nem egy álomkép lett volna biztos nem követem őket.

-NA az első fázis tökéletesen ment uram- mondta az egyikőjük, mikor beléptek egy bárszerűségbe.

Összeszorult a szívem mikor megláttam azt, hogy mivel tölti az idejét a férfi akihez hozzászóltak.

Kislányokkal közösült, és ezt nyíltan fel is vállalta. Előtte két tízéves kislány térdelt, és éppen azon voltak, hogy kielégítsék. Felfordult a gyomrom.

A négy férfi vidáman legeltette a szemét a meztelen kislányokon, akiken látszott, hogy be vannak drogozva, hogy ne kiabáljanak, és hogy azt csinálják amit mondanak nekik.

-Nektek más csemegét tartok. Menjetek hátra. Az a szuka, majd elmondja, hogy pontosan mit is csináljatok azzal a lánnyal, majd gyertek vissza. Addigra idehozatom a ti ajándékotokat.

Inkább követtem őket az említett helyiségbe. Ott az első amin megakadt a szemem, egy középkorú nő volt akin nem volt más csak egy átlátszó köntös.

-Szerbusztok. A terv miatt jöttetek? Helyes. Itt ez a plakát és ez a cím. Itt várjátok a kislányt a koncert után. Ha a szüleik miatt aggódtok, akkor öljétek meg őket, és a fivérét is. A ti fantáziátokra van bízva, hogy mit csináltok a sztárral, de alaposan tegyétek tönkre, hogyha még túl is élné akkor se legyen kedve folytatni amit elkezdett-mondta, majd elfordult a férfiaktól akik röhögve kivonultak.

Néztem a nőt, majd megláttam egy szőke kislányt aki valahogy nem illett a szobába. Aranyos lolita ruhát viselt. Tekintete unott volt, és fájdalommal teli. Ahogy felemelte a tekintetét felismertem. Nina volt az.

~***~

-Lexy ébredj!-hallottam meg Lys hangját, mire sikítva felültem az ágyban.

Felé néztem, majd zokogva a karjaiba omlottam.

-Előre eltervezett volt-mondtam bár ő nem értette, hogy mire akarok kilyukadni.

9.fejezet

Halaszthatatlan alaklom(LYs)

-Ssss kicsim nyugalom. Nyugi-próbáltam megnyugtatni Lexyt de hiába volt minden próbálkozásom.

Lassan húsz perce zokogott. Amennyit ki tudtam venni a szavaiból visszament a múltba álmában. Ha jól értettem látta azokat a férfiakat akik annak idején megölték a szüleit, és őt megerőszakolták. Nem kérdeztem, hogy hogyan tudta a férfiakat követni, saját maga helyett, de jelen pillanatban nem is érdekelt. Csak szerettem volna megnyugtatni valahogy.

-L...LYs-súgta halkan.

-Mond.

-Kérlek ne engedj el soha! Nina rám vadászik-mondta halkan.

-Ezt hogy érted?

-Tudja, hogy ki vagyok. Ő is ott volt azon az átkozott helyen, és nem azok közt a kislányok között akiket megerőszakoltak. Ő maga lehetett a fő kitervelő lánya.

Nem tudtam mit mondani. Sajnos tisztában voltam Nina sötét múltjával. Még közelebb húztam magamhoz Lexyit majd homlokon csókoltam. Végig simítottam a testén, majd felálltam. Kinyújtóztam, majd felhúztam az ágyról, úgy hogy ő legyen magasabb. Lexy éppen csak megállt az ágy szélén, így átkaroltam a derekát, és magamhoz szorítottam.

-Ugye nem bánod, ha az esküvőnkön Castiel lesz a tanúm?-kérdeztem.

-Nem bánom, de ez most hogy jön ide?-kérdezte zavarodottan.

-Mit gondolsz kicsim vasárnapig tudsz szerezni egy menyasszonyi ruhát?-kérdeztem mosolyogva.

Lexy gondolkozva nézett rám, majd bólintott.

-Akkor jó. Ugye nem bánod ha vasárnap összeházasodunk?

Láttam rajta, hogy emészti amit mondok. Percek teltek el, mire láttam rajta, hogy felfogja mit mondok.

-Ugye ezt most komolyan mondod?-kérdezte, mire bólintottam. -Lysander!-kiáltotta boldogan, majd a nyakamba ugrott.

Mind ketten hátra estünk, de csak nevetni tudtunk rajta. Éreztem rajta, hogy az alom miatti félelme eltűnt helyette a csupa öröm vette át a helyét.

 

~napokkal később~

-Na most ki az ideges?-kérdezte Castiel, miközben megigazította az öltönyömön a fehér rózsát.

-Jól van na. Most már értem, hogy miért voltál annyira ideges anno. Köszi, hogy elvállaltad -mondtam

.

-Te voltál az én tanúm. Úgy illek, hogy én is elvállaljam ugyan ezt. Na gyere mindjárt túl esel rajta. Holnaptól már nem leszel agglegény -kacagott.

Nem mondtam semmit csak oda álltam az oltárhoz, és vártam

**~ Közben Lexy izgatottan állt meg a kápolna sötét boltíve alatt. Miva a háta mögött állt, majd mikor megjelent Lysander apja, ő is előre ment, hogy elfoglalja a helyét.~**

A szívem nagyot dobbant mikor felhangzott az orgona szó, és megpillantottam apám oldalán Lexyt. Egyszerű fehér menyasszonyi volt rajta, de rajta még ez is jól állt. Haja éppen csak kilátszott a fátyol alól. Apám át adta a kedvesem kezét, a pap ( aki egyik nagybátyám volt) pedig elmondta az eskető szöveget.

-Igen-mondtam.

-Igen-mondta Lexy.

Ezután végre megcsókolhattam. Valahogy egyikőnk sem akart elszakadni a másik ajkaitól. Persze ennek a pillanatra vártunk mind a ketten.

-Na jó ne most essetek egymásnak. Még hátra van a kis családi köri lagzitok-mondta apám.

Kicsit mérgesen néztem rá, de nem szóltam semmit. A templom előtt Lexy eldobta a csokrát, amit Rosa kapott el, mire Leight ott helyben megkérte a kezét.

-Na még egy esküvő bele fér?-kérdeztem, közben átkaroltam Lexy derekát.

Mindenki csak nevetett. A lagzi inkább csak egy kis vacsora volt, mintsem igazi mulatós lagzi. Lexy kérésére mindenkivel készült kép róla, és rólam, nekem az tetszett a legjobban mikor Mivával közösen fotózkodtak. Drágám akkor tűnt a legszabadabbnak, mikor a vörös lány előtt ült.

Jókedvemet még az a sötét alak sem tudta elrontani, aki nem messze az étterem teraszától figyelt miket izzó tekintettel. Kihúztam magam, majd büszkén Lexy mellé léptem, ezzel jelezve Ninának, hogy jobb ha távozik.

10.fejezet

Nem!!!!!!!

~Lysander~

Éppen haza tartottam a munkából, mikor egy fekete limuzin parkolt le mellettem.

-Jó napot maga Lexy úrnő férje?-kérdezte egy középkorú férfi.

-Igen én vagyok miért kérdi?

-Szálljon be mutatnom kell önnek valamit!

A kocsi ajtaja kinyílt, majd két öltönyös testőr szált ki. Kínosan éreztem magam, mivel már ismertem őket. Ezúttal nem akartak leütni, hogy Lexyt elvigyék, csak azt várták, hogy beszálljak.

Mivel az eső elkezdett szemerkélni beszálltam. Meglepődtem, mikor megláttam Armint és Alexyt is. Itt már éreztem, hogy valami nem stimmel.

-Remélem felkészült egy elégé sokkoló videó üzenetre-mondta a férfi.

Összenéztünk a fiúkkal, majd feszülten vártuk, hogy mi lesz. Úgy fél óra múlva megálltunk egy hatalmas szállodánál. Komolyan miért hoztak ide minket?

Kiszálltunk a limóból, majd felmentünk a férfi és a két testőr kíséretében a legfelső szintre. Ott leültettek minket egy kanapéra, majd egy Plazma képernyő jelent meg. Ha nem ilyen lenne nálunk is meglepődtem volna, hogy gombnyomásra jött elő a falból.

-Ezt a videót, ma nyolc körül kaptuk. Nem tudjuk, hogy ki küldte, mert legalább húsz csatornán ment keresztül mire elért hozzánk, és mindegyiken legalább háromszor ment keresztül. Remélem bírják gyomorral-mondta a férfi, majd leült a fotelba, és elindított egy felvételt.

„-Nálunk van a lány. Igen Lexy Star. A megbízónk egyedül Lysander Werb-el hajlandó tárgyalni. Ezt jobb ha most az eszükbe vésik. Gondolom, most nem hisznek nekem, hát tessék egy kis film”-mondta egy ismretlen hang a képernyőn, majd egy pillanatra elhallgatott.

Villant a kép, majd váltott a kijelzőn megjelenő film. A kamera ráközelített Lexyre. A gyomrom összerándult ahogy megláttam. Felsőjét leszakították róla, és látszott rajta, hogy egy csomószor megütötték, és megvágták egy késsel. A sebei alapján valószínűleg forró lehetett a vas, mivel a sebek szélén alvadt vér volt, ami arra utalt, hogy amint felsértették a bőrét, már ki is égett a forróságtól.

A hányingerrel küzdöttem, miközben a kamerás körbe járta a kedvesem. Lexy kezeit szorosan felkötötték, a szemét egy ronggyal eltakarták, hogy ne lásson semmit se. Szájában egy lovak betörésére használatos feszítő zabla volt. Bal lábát furcsán tartotta ami arra utalt, hogy elvan törve.

Alexy nem bírta gyomorral a nővére látványát, és kiszaladt a fürdőbe.

„-Csak Lysandre Werb-el vagyunk tárgyalni. Majd hívjuk, hogy mikor, és hogyan vagyunk hajlandóak elengedni. Remélem jól szórakozik”-mondta megint a férfi, majd a kép megszűnt.

Szinte kővé fagyva néztem a fekete képernyőre.

-Van valami ötlete, hogy ki tehette?-kérdezte a férfi, de én csak megráztam a fejem.

Két választás volt, bár az egyik kizárta a másikat. Az első gondolatom az volt, hogy valaki haragszik Lexyre, és ezért engem akar büntetni. Ezt persze kiütötte, az a tudat, hogy ez egy volt rajongom keze lehet a dologban. Bár Lexy említette azt, hogy Nina álmában szintén részt vett az ellene kitervelt merényletben, de eddig nem bírtam elképzelni, hogy az az idegesítő szöszi ilyesmire képes lenne.

Elhessegettem a gondolatot, magamtól, majd fel álltam. Fel le jártam a szobában, közben próbáltam értelmesen gondolkodni. Hiába minden gondolatom a drágám körül forgott.

Váratlanul a telefonom rezegni kezdett, mire gyorsan kikaptam.

-Várjon!-mondta a férfi, majd egy apró kis korongot tett a telefonomra, majd bekapcsolta a hetszetét.-Mehet a hívás!

-Lysander Werb- szóltam bele a telefonba?

-Mond mennyire fontos neked a kúrva élete?-kérdezte a vonal másik végén egy hang amitől kirázott a hideg.

Nem az nem lehet.

(Folytassam?)