Suli, szerelem mágia. Ezeket megtalálod a kalandok és a váratlan fordulatok mellett a blogomban :-) Jó olvasást!
Fény a sötétben 16-30
16.fejezet
Újra együtt
-Nem fogom visszairatni a Sweet Amorisba! Akármit is csinált, amiért kirugja ebből az intézményből, nem megy vissza az Amorisba!-kiabál Castiel apja az igazgatói irodában.
-Sajnálom, hogy ezt mondom, de ha kirugtam innen akkor a városban nem veszik fel sehova se. Örülnie kellen, hogy az igazgatónő hajlandó viszavenni az iskolájába. Tisztában van vele, hogy a Sweet Amoris Gimi az ország legjobb iskolája?
Na ez hatott. Castiel apja végre elhallgatott. Elforodítotam a tekintetem az udvarról, bár nem szívesen tettem. Olyan jó volt nézni ahogy az osztályom vígan nevet Castiellel, aki végig a Swan lány kezét fogta. Nem minden nap lehet iylenben részem, hogy az ilyennek lássam őket. Bár az udvar távolsó végébe húzodtak, akkor is vidámak.
Két hónap úta, most látom Mivát, újra mosolyogni.
-Miért nem akarja, hogy vissza vegyem az iskolába?-kérdezem.
-Mert akkor a családunk megint szét hullik, és azt nem akarjuk a feleségemmel.
-Az mennyire számít őnnek, hogy a fia boldog legye?
-Igen is számít...
-Akkor miért nem hagyja, hogy azzok társaságában legyen akikrt szeret? Látta az elmúlt két hónapban, mosolyogni, vagy nevetni?
Na ezen elgondolkodott, majd így felelt:-Nem igazán voltam otthon, de mikor otthonvoltam akkor se szólt hozzám. Csak bement a szobájába, és bezárta az ajtót.
-Akkor jöjön ide egy kicsit és nézzen ki az ablakon.
Kelletlenül, de odajött mellém. Láttam rajta, hogy mennyire meglepődik a fián. Jól látható volt, hogy Castiel mennyire örül annak, hogy Miva ott van mellette. Elég gyakran hajolt oda hozzá, hogy megcsókolja.
Miva nem tiltakozott ellene, de ez igy van rendjén.
-Mit kéne tenennem, hogy otthon is ilyennek lássam?-kérdezte a férfi lemondóan.
-Talán hagyhatná, hogy vissza jöjjön a városába, és idönként meglátogathatná őt.
-Nem tudok elszakadni a munkámtól, ezt ön is tudja.
-Tudom, de a fia nem függ az önök munkájától. Szóval aláírja a beiratkozási papírját?
Felé tartottam egy aláírásra váró lapott, és egy tollat. Nem szólt csak fogta és aláírta.
-Köszönöm. MEgyek és üdvözlöm Castiel újra a sorainkban. Viszlát. További szép napot.
-Mosolyogj Míva-kérlelt Castiel. Ránéztem, és próbáltam teljesíteni a kérését, de nem igazán ment. Mivel az igazgatőnő eltünt az ablakbl, gyanítottam, hogy nemsoká jönn az apja, hogy haza vigye.
Valamit kiolvashatott az arcomból, mert árkarólt, és nem úgytűnt, hogy egyhamar elenged.
Sajnos meghalottam az igazgató nő, és az apja lépteit.
-Sziasztok-köszönt a tanárnő.
-Kis lány beszélhetnék veled négyszemközt?-kérdezte Castiel apja megálva elötünk.
-Ha mondani akarsz neki valamit, azt mindenki elött kell megtenned-mondta Castiel.
Az ölelése védelmezővé vált, ahógy az apjával beszélt.
-Rendben végtére ha többen halják amit mondani akarok, akkor legalább vannak tanuim. Csak egyett kérek. Figyelj oda, hogy mindig mosolyogjon!
Na ezt nem értettem. Felemeltem a fejem Cast válla ködréből, és fél szemmel rá néztem. Ő megfordult, és elindult, majd még vissza szolt.
-Majd a munkásokkal elküldöm a városba a holmid. Mostmár értem a mondást, miszerint ha szeretsz valakit enged hadd menjen el. Ha vissza tér akkor tartsd meg, de ha nem tér vissza akkor soha nem volt a tied. Castiel téged nem köt hozánk semmi, de ehez a lányhoz igen. Figyeljetek oda, hogy soha ne okozzatok fájdalmat a másiknak. Kicsilány te meg ne hagyd, hogy szomorú legyen! Lehet, hogy egykisidő múlva meglátokatunk-mondta, majd ment tovább.
Nem csak én néztem utána döbbenten. Az igazgatőnő tekintete azonban biztosított a valóságról.
-Ez most azt jelenti, hogy Cast vissza jön a városba?-kérdeztem hallkan.
Cast rám nézett, az igazgatónő, meg alig észrevehetően bólintott.
-Miva te mosolyogsz!-mondta váratlanul Viola.
-Mi? Nem is mosolyogtam.
-Dehogynem. Köszi CAstiel! Miva visszatért!-kiáltotta Rosa, közben pacsiztak Irissel.
-Vissza tért? Ezt hogy érted?
-Az elmúlt két hónapban roszabb volt mint egy bábú. Élt, és mégsem. A bábúval ellentétben, lélegzett, evett, és ha közvetlenül tőle kérdeztünk valamit akkor válaszolt. Viszont az évelei hallgatásához képest brutális volt, hogy nem mosolyog-mondta Rosa.
Rám nézett, mintha csak megakarna győződni arról, hogy amit látott, még ott van.
-Jó ujra látni az igazi éned Miva-mondta csendesen Melody.
-Na jó ne cukkoljatok már!-pattantam fel, Castiel bosszuságára.
-Igen ténylef vissza tért-mondta Deborah.
-Már te is kezded?
Felé léptem, majd hírtelen megtorpantam. Legalább két hónapja nem beszéltem ennyit, és nem akartam neki menni Deboráhnak. Igazábol most se akartam megverni, csak összeborzolni a haját, de rá jöttem, hogy igazuk van. Cast felé fordulta, aki időközben fel állt, a padról. A hiányzó énem állt velem szemben.
Ha nincs velem, még nem mosolygok, de most. A szívem ezrével vert, örömében. Csak úgy tudtam nyugton maradni, ha Cast mellett voltam. Minden figyelmeztetés nélkül a nyakába ugrottam, őmeg felkapott, és körbepördültünk, miközben mindenki velünk nevett.
-Végre újra veled-mondta, mikor le tett.
-Újra együtt.
17. fejezet
A nővérem
-Miva nem alszunk-súgta a fülembe Cast.
Felemeltem a fejem, de szívem szerint vissza is tettem volna. Eltelt egy hét már az osztálykirándulás óta. Nem panaszkodom, mivel minden a régi kerékvágásba került.
Castiellel újra együtt vagyun, esténként a csajokkal démonokra vadászunk. Remélem nem kell mondanom, hogy pont egy ilyen kis kaland miatt vagyok megint padlón.
Kicsit kábultan nézem Amber hátát. Az este ő keveredett nagy bajba.
-Mit csináltál az este?
-Megmentettem egy szökét-mondom, majd vissza fekszek a padra.
Castiel csak kuncog. Végre ki csöngettek.
-Egyre jobban bírod-mondta Iris a teremből kilépve.
-Nem tudom miért nem tobtam ki a tacsott.
-Mintha valami más lenne most nem?
-Nem tudom-valottam be öszintén.
A szokásos kimerülés helyett, csak fájt a fejem, és hányingerem volt.
-Remélem ma este nem találkozunk. Na csáó.
Haloványan köszöntem el Iriséktől.
-Nem arra van a haza út Mí. Emerre-mondta Cast nevetve és megfogta a kezem.
Látta, hogy alig állok a lábon ezért lassan mentünk kersztül a parkon. ALig értünk haza- hallkan megjegyzem, hogy Casthoz költöztem- rögtön ledöltem az ágyra.
A következő amir felriadtam, az az volt, hogy éjfélt üt az óra. Kábultan ültem fel. Cast már fel seébredt amikor én. Már majdnem visszafeküdtem, amikor megéreztem a démoni aurát.
-Jaj ne-súgtam remlnytelenül.
Futócsókot nyomtam Cast arcára, majd kiosontam. Yoru hüen követt. A démon a parkban volt, de zavaros aura vette körül. Rögtön éreztem, hogy valami nem stimmel. A csizmám sarka nagyokat koppant az utcakövön.
A szörnyeteg a szökökut körül állt, és keresett valamit, vagy valakit.
-Gyere ide szépségem. A Te tűz erőd segíthetne elkapni Mars tündért-mondta a démon.
-Hé te! Enkem arasz elkapni-kérdeztem.
Nagy fejével felém fordult. Fúj de ronda. Többéves égés nyomok bórították a testét.
"-Gammel a harcosok szétszakítója!"-morogta Yoru.
-Mi van?
-Yoru, te átkozott farkas.
A démon minden figyelmeztetés nélkül rénk ugrott. Pontosabban Yorura.
-Tündök Kristály pillangók!
-Szél vihar!
-Jókor jöttetek csajok!-kiáltottam MElodynak, és Irisnek.
Már hárman voltunk a démon ellen, ő azonban csak a kisfarkasommal foglalkozott. Iris hátúlról hozzá vágta a legyezőjét, Melody pedig ujjabb fagyos pillangók áradatával látta el. Minden lepergett róla!
-Ha a barátaim vannak veszélyben csak egyet tudok mondani. Griff tűz!
A kirobbanó oroszlán láttán a démon menekülőre fogta. A tűz látványa félelemmel töltötte el, bár ez a sérülései alapján nem volt meglepő.
-Valahól itt van az illető akinek az erejét elakarta venni, keressétek meg és ...
"-Mars tündér! Menj a kút mögé! Ott van a lány akit a démon keresett, timeg ne mozduljatok! NEm lát jól csak ha mozogtok, azt veszi észre!"-mondta Yoru.
Mind a hárman tettük amit mondott. A kút mögé érve ledöbbentem. Amber ült ott kétségbe esett arcal.
-A kishercegnő már megint bajba került?-kérdeztem.
-Nagyon vicces-mondta kislányosan.
A démon fekénk lendült, de nem számított a lávakő botra, így meglepetés szerűen csaphattam arcon. Persze hamar észheztért.
-Oh hogy Uránusz vinné el a pokol fenekére!-káromkodtam el magam.
Nem is tudom, miért de össze néztünk Amberrel. A tekintetében zavar volt.
-Mit csináltál velem tegnap?-kérdezte végül.
-Semmit csak megmentettem az életed... Grif tűz!
-Valamit csináltál. Tegnap miután haza mentem, aludni akartam, de órákik csak fetrengtem az ágyban. Mikor felébredtem láttam, hogy csak három órát aludtam, és ez nem minden. Valahogy a látásom is élesebb, ahogy a hallásom is erősödött. Mit csináltál velem?
-Biztos rád így hat a Tisztító tűz-mondtam neki, bár amit mondott meglepett.
"- Mi az ami először az eszetbe jut?"
-Semmi.
"-Akkor mond utánam. Uránusz ereje változtass át engem!"-mondta Yoru.
Ennek nem volt értelme. Yoru nem szokot csak így utasítani valakit, hogy változzon át. Főleg nem kéri, hogy az illető Uránusszá változzon.
Uránusz az én "nővérem", legalább is a múltban az volt. Nem vérszerinti testvére volt az eredeti Mars tündérnek, hanem mági szerinti testvérek voltak.
-Yoru ennek nincs értelme ugye tudod? Te meg ne szólj bele ha éppen beszélgetek!
Mérgesen rontottam neki Gammelnek. Ő azonban kikerült, és megragadta Amber torkát. A szöke lány fuldoklott.
"-Mondmár ki!"
-Uránusz ereje ... változtass át... engem-nyögte Amber.
Vörös fény vette körül, majd a semmiből egy tűzmadár, egy fönix tört el. Gammel felkiáltott fájdalmában, és elengedte Amber nyakát. Amber? Inkább azt kéne mondanom, hogy az átalakult Amber nyakát.
Az ember rögtön észre vette a hasonlóságot, de a különbséget is ki lehetett szurni. Amber szőkés barna fürtjei megmaradtak, de a ruhája. Nos az olyan lett mint az egyém volt a fejlődésem elött. Rövid topp narancssásrga szoknya, és csizma. CSuklóján megmaradt a kedvenc karkötője.
-Mond ki amit az ösztönöd súg!-kiáltottam, rá, mivel túlságosan elfoglalt volt ahoz, hogy észre vegye, hogy a démon felé tart.
-Grif- Főnix egyesülés!-kiáltotta rémülten.
Tenyeréből hatalmas tűzmadár tört elő, az enyémből meg a grif. A két lény spirálisan felszált, majd összekapcsolódva a démon felé száltak lefelé.
Az egyesült erejük hamar eltüntette a démon, mi meg Amberrel a földre rogytunk a kimerüléstől.
Bár tudtam, hogy a mágiánk még mindig tetsvérek nehezen fogadtam el, hogy Amber legyen a nővérem. Ez nem lehet igaz, ugye?
18.fejezet
Az új szomszéd
-Na jó elegem van. Mi lene, ha befejeznéd hercegnő?-kérdezte Rosa ebédnél.
Persze a szomszéd asztalnál ülő Ambernek szólt a kirohanása.
-Mostmár egyen rangúak vagyunk. Ergó nem beszélhetsz így vele. Miva ugye tudod, hogy a pasid engem jobban szeret mostmár mint téged?-kérdezte.
Miva rá se nézett. Inkább egy könyvet bújt, közben a sáljába furta az arcát, így csak az orra látszott ki. Jól ismertem már, hogy tudjam, mit csinál, mikor elrejti a száját. Csak azért, hogy bosszantsam Ambert lehúztam a szájáról a sálat, majd megcsókoltam. És igen. A vére ize megcsapta a nyelvem.
-Ne harapdált már a szádat nagyon bosszantó tud lenni-súgom a fülébe.
-Bocsi rossz szokás.
-Tudom.
Szerencsére rajtam kívül senki nem vette észre, ezt a rossz szokását. A vállára hajtom a fejem, majd elkezdek játszani az eggyik tincsével. Amber mérgesen csapja hátra a fürtjeit, de nagyon nem érdekel.
-Tulajdon képpen miér lett hírtelen egyenrangú veletek?
-Mert ő Uránusz reinkarnációja-válaszolja Miva.-Az én "nővérem".
-Szegénykém, ugye ez nam azt jelenti, hogy a sógornőm lesz?
-Te hülye!
Miva játékosan eltolta az arcom, közben nevetett. Erre mindenki felénk fordult az asztalnál. Láttam, hogy ők is mosolyognak. Én nem tudtam elképzelni, hogy milyen az a Miví aki nem mosolyog, de ők sajnos tapasztalták. Még Natalien is szívesen fogadott, amikor visszatértem az Amorisba. Bár Konkurencoa voltam a szemében, ő se szívesen okozott Mivának fájdalmat.
Alárcsak Kentin, ő is tiszteletben tartotta, hogy Miva engem választott, és ez hozott minket össze. Be csöngettek, mi meg jókedvűen mentünk be az órára. Teltek a percek, de az igazkatónő nem jött. Végül szöszi teljesítve DÖk-ös kötelességét, felkellt, és elment szólni, hogy nincs tanárunk.
Nem sokan örültek neki. Az asztalunkon egy boríték landolt, Miva elött. Ő gyorsan felbontotta, majd elolvasta.
-Mivan?-fordult hárta értetlenkedve.
-Csak egy pletyka, de azért aggasztónak tarom, még csak a feltételezést is-válaszolta Kentin.
-Csak egy pletyka. Szrinted van olyan örült, hogy ebbe a városba jöjjön? Ő lenne a világ első olyan örültje akit személyesen is ismerek. És miért költözne ide?
-Állítólag a felesége bírosági uton kitette a szürét, és elköltözött az országból. Nagy az esélye, hogy nem maradhat az ország azon részén.
-Kacsa-mondta Miva, és eltüntete a padban a levelet.
-Majd elmagyarázom- mondta hallkan.
Oké akkor csak ki kell várnom a megfelelő pillanatott, hogy ki faggassam.
-Még jó, hogy bementem a tanáriba. Kentin az igazgatónő hivat. Tölünk meg azt kéri, hogy csendben beszélgessünk-jött vissza Naratiel.
Miva hátradölt a széken, majd megint olvasni kezdett. Néha annyira reménytelen, hogy magamra vonjam a figyelmét, bár tudom, hogy úgy is tudja mit akarok. Láttam, hogy moslyra húzódik a szálya. Naná, hogy tudja, hogy mit szeretnék. Mosolyog, majd fogja a székét, és úgy fordítja, hogy hátát nekem tudja támasztani. Ahogy átkaróltam, felhúzta a lábait és kicsit feljebb tornázta magát a széken, de az olvasást nem hagyta abba.
-Mit olvasol ilyen lelkesen?
-A kötelezőt-válaszolta, majd lapozott.
-Na ne legyél már ennyire stréber-mondtam neki.
Nem válaszolt. A válla felett én is olvastam a könyet, de úgy csináltam, mint aki csak a hajával barál. Persze elárultam magam, mikor megállítottam a kezét, hogy elolvashassam az oldal utólsó mondatát.
MEgvárta, míg elvettem akezem, majd lapozott. Öszintén bevalva így izgibb az olvasás. Még, jó, hogy a történet eljéntart, így nem nehéz becsatlakoznom a történetbe.
-Elnézést a késésért. Sajnos a délutáni órákat nem tudom megtartani, tehát hazamehettek-jött be húsz perc múlva az igazgatónő.
Miva becsukta a könyvet, majd eltette a táskályába. Miután felvette a dzsekijét, a kezemért nyúlt. Szokás szerinten mentünk át a parkon. Démon és Yoru nem jött ki elénk, hiszen mostmár egyikőjük se unatkozott egyedül a lakásba. Nevetve fordultunk be a sarkon. Már messziröl láttuk, hogy az utcában valaki költözködik. Ahogy közelebb értünk, Miva lassított a léptein, majd éreztem, ahogy a keze megremeg. Halottam Yoru vad ugatását, de nem igazán értettem, hogy miért késztetné ez Mivát arra, hogy lassítson.
-Baj van?-kérdeztem végül.
-Nagy a valószínűsége, hogy igen. NE menj el mellőlem!-kért halkan.
Tovább mentünk a járdán. Mostmár láttam, hogy az ilető a házunk melleti házba költözik be.
-Jó napot!-köszönt nyájas mosolyal a férfi aki éppen akkor jött ki egy ujjabb adag holmiért.
-Jó napot. Ön lesz az új szomszédunk?-kérdeztem a régi nemtörődöm stílusomban.
-Úgy nézki. Na nem lopom a napott tovább. Remélem azért nem fog áthallatszódni a szerelmesekre jellemző hangok-mondta, majd eltünt a házban.
-Rohadék-mondta Miva hallkan.
-Azt hittem nekem mondja, mivel biztos voltam benne, hogy érzi az ismeretlen férfi szavait gondolom végig.
Azonban ő kivette a zsebemből a lakáskulcsot, majd gyorsan beis ment.
-Miva!-kiáltottam utána.
Éppen le dobta a cipőjét, máris rohant a nappaliba, ahol Yoru ugatott. Mikor utol értem le döbbentem a látványon.
Miva a fekete farkas nyakát szorongatta, és zokogot. Nem értettem, hogy mivel bántottam meg, de hamar rá jötem, hogy ehez nekem nincs közöm, ugyanis mikor megérintettem a vállát, görcsösen kapaszkodott a nyakamba.
-Mi a baj?
-Jacob-mondta zokogva.
Rögtön tudtam, hogy kire céloz. A nevelőapjára.
-Ő lenne az a férfi, aki...
Miva bólintott.
-Nyugi. Nem hiszem, hogy felismert volna-mondtam hallkan közben ringatni kezdtem.
Belegondoltam, hogy min mehet most keresztül. Inkább hallgattam. Nem fogom hagyni, hogy a nevelőapja megkeserítse megint az életét. És már tudtam is, hogy kihez kell fordulnom.
19.fejezet
Biztonság és iskolai banda
Egész este reménytelenűl fotgolódtam az ágyban. Szegény Cast többször felis ébredt. Még jó hogy holnap nincs iskola, így legalább kipihenheti magát. Hajnali öt kürül meguntam az ágyat. Óvatosan kibujtam Castiel keze alól, majd lementem a konyhába. Yoru, és Démon követett.
-Kértek regelit, vagy ráér kicsit késöbb?
Yorura nézve láttam, hogy ő már nagyon éhes. Szinte gépként készítettem nekik a reggelit. Hasonló képennen csináltam meg a Castielét, és a sajátom.
NEm tudom mióta ültem a bárpult melletti székek egyikén, mikor két erős kar karólt át.
-Ugye tudod, hogy nem érhet hozzád?-kérdezte hallkan Castiel.
-Tudom, de te nem ismered. Ő az a fajta ember, akit nem igazán érdekelnek a törvények.
Megborzongtam, ahogy belegondoltam, Hogy a volt nevelőapám a szomszédságomban lakik. Castiel megcsókolta a nyakam, és ez most nagyon jól esett.
-Nem fog neked ártani. Nem hagyom-mondta Castiel.
Rá néztem. Szeme biztosított arról, hogy komolyan mondja amit mond. MEgnyugtatott a tudat, hogy nem kell egyedül szembenéztem Jacobbal. Castiel felült a mellettem lévő székre, majd csendben megreggeliztünk. Igazából csak ő evett, mivel én már korábban ettem egy almát. Mikor végzett minden szó nélkül leszedte a tányérokat, majd a székemhez lépett.
-NA gyere Hercegnőm-mondta, közben leemelt a székemről.
Körbefordult velem a konyhában, majd letett.
-Mikor lettem a hercegnőd?
-Amikor először megláttalak.
Nevetnem kellett. Olyan édes volt ahogy ezt be vallotta. PErsze igazából az tetszett, hogy elpirult.
-Tényleg veszek egy kamerát-mondtam.
-Én meg majd eldugom. Nem kell a kamera.
-Pedig olyan aranyos vagy mikor elpirulsz. Bár igazából te mindig cuki vagy-mondtam.-Ugye tudod, hogy a bálon készült képeket egy albumban minden résztvevő megkapta?
-MI? Na ne már. Tök ciki volt az a ruha amiben voltam.
-Nemhiszem. Több ezer kép közül azok tetszenek, ahól zakóban vagy.
Beleturtam a hajába. Cast akaratlanul is, de kihúzta magát, a dícséretem hallatán.
-Ebben a házban azonban két ilyen album is van ugye tudod?
-Aha rémlik valami. Amúgy most hogy jött ez ide?
-Nem tudom.
Na erre lenevetük magunkat. Sokáig csak a kacagásunk hallatszott, majd kopogtak az ajtón. Összerezzentem ahogy Castiel is. Elengedte a derekam, majd az ajtóhoz ment, és kinyitotta.
-Ohh... Szevesz öcsi. Miben segíthetek?-kérdezte.
Na ne Kentin? Te jó ég de ciki.
Ott áltam a pizsimben a konyha közepén. NEm mehettem fel az emeletre, mert akkor biztos meglát. Azonban ott se maradhattam. Na most mit is csináljak?
-Csak gondoltam szomszédolok egyett. Bejöhetek?
-Ja, de azért ne legyél zavarba.
-Na mert?
-Úgy is mindjárt megtudod.
HAlottam ahogy Cast közeledik az előszobán. Remek. Ez tök ciki. Sharan és apán kívül, csak ő látott a maci mintás pizsimben. Ez kicsit ciki azért.
Úgy csináltam, mint aki semmiről se tud, kikukantottam a konyha ajtón. A két srác lelkesen beszélgetett. Kentin a szokásos terepmintás nadrágját, a fekete bakkancát, fekete trikóját, és felette a fehér inget viselte. Nem vett ésre ezért nyugodtan felosontam a szobába. Pillanatok alatt magamra vettem az egyik legrezselebb szerkóm, majd nyugodt léptekkel lesétáltam.
-Szia Kentin. Mi szél fújt erre?-kérdeztem.
Nanáhogy zavarba jött a láttamon.
-Szia Miva. Nem is tudtam, hogy itt vagy-mondta zavartan.
-Persze, mert csak az igazgatónő és apám tudja, hogy itt lakom, ja meg Shara.
-ÉS én-mondta Cast, miközben átölelt.
Csak a szemem forgattam. Percek kellettek ahoz, hogy KEntin megtalálja a hangját. Gyors elmondta, hogy Lysander, és a többiek várják Castiel délután a sulinál, majd elköszönt.
-Te is jössz!-mondta határozottan, mikor a srác távozott.
-És ha csak pasis dolog lesz?
-Akkor elhúzúzunk onnan.
Közelebb lépett amitől elvesztettem az egyensújom, így hátrább kellett lépnem. A következő pillanatban a hátamnak nyomodott a fal. Cast elvigyorodott, majd leljebb hajólt, hogy megcsokóljon.
A csókja visszafogott volt, de éreztem rajta, hogy bátorítani akar, ezért egykisidőután nem csokóltam vissza. Nem adta fel. Ajkait végig futta a nyakamon, majd mielött megszólalhattam volna a válgödrömnél megált.
-Nem volna helyes igaz?-kérdezte rekedten.
-Nem. Nem volna az. Tudod az elvem-súgtam neki hallkan.- A nászéjszakámig szűz akarok maradni.
-Tudom. És ha én leszek a férjed?
-Akkor várj kérlek. Nagyobb lesz az örömöd-súgtam neki.
-Akkor várok a megfelelő pillanatra a lánykéréssel... Elpirultál.
-Nem is...
-Azért lett vörös a nyakad igaz?
Castiel lejjebb csúsztatta az ajkait, majd gyengéden megszívta a bőröm.
-Ne-mondtam, de már késő.
Kacagva emelte fel a fejét. A bőröm sajgott, és tudtam, hogy már lila színű. Komolyan mondom olyan gyerekes néha.
-Kettő-nul-mondta nevetve.
-Na várj csak!
Felé lendültem, de kicselezett. Játékosan a combomra csapott, majd eltünt az emeleten. Persze követtem. A szobában felugrottam a hátára. Ő persze körbe pördült a szőnyegen, amivel arrakényzserített, hogy a nyakába csimpaszkodjak.
Szerencsére megtartotta a lábam a derekánál, így kényelmesen ülhettem rajta.
-Szeretlek-súgtam a fülébe, majd kihasznéltam a helyzetem.
Úgy csináltam, mit aki csak pihenés képpen fekteti a homlokát a vállára, de persze nem azt akartam csinálni.
-Na-morogta, mikor megszívtam a nyakát.
-Kettő-egy-mondtam.
-Oké ez most jogos volt.
GYengéden letett a hátáról, majd megfordult, és a karjaiba kapott. Nem tiltakoztam, hiszen vele biztonságban voltam.
Délután a megbeszélt időben elindultunk. Persze, én csak a "kutya pásztor" voltam. A park egy kevésbé forgalmas részére szolt a megbeszélt időpont. A fiúk, már vártak Castra.
-Gondolhattuk volna, hogy nem hagyod egyedül-momdta Lys nekem szánva.
-Ártatlan vagyok-vágtam rá.
-Nem baj legalább te rábeszled egy örült ötletre. Mint tudjátok nemsokára vége az évnek. És mivel zárjuk az évet? Nat kisegítenél?
-TErmészetesen az iskolai kimit tudddal.
-Na és?-kérdezte Castiel.
-Természetesen, mi is neveznénk, csak kéne egy gitáros-mondta Kentin.-A Techinikáért Armin, és Alexy vállalná a felelőséget. Én szívesen szintizek, Lys énekelne, Nat pedig dobolna. A bandának legalább egy gitáros is kéne.
-Na és nekem miközöm van ehez?
-Nem is sejted, hogy mi kit akarunk gitárosnak?-kérdezte Natalien.
-Sejtem, de nem igazán akarok a ki mit tudon részt venni.
-Oké. Akkor Haljuk kire gondoltál másodiknak Kentin?
-Na ha van másik jelölt akkor mi mehetünk is nem?
-Nem igazán. Volna még egy ajánlatunk. Ha nem egyedül gitároznál elválalnád?
Cast fintorgott, de azért felelt:-Talán. Az függ az illetőtöl is.
Kentin felhúzott szemöldökkel rám nézett. Viszonoztam a nézését, majd leesett a tantusz.
-Én?-kérdeztem.
-Tudtommal neked már van tapasztalatod a bandák terén. Azon kívül, hogy gotáros lennél, LYssal együtt élnekelhetnétek-magyarázta KEntin.
-Már rég nem énekelek.
-De gitározni, gitározol-mutatott rá Kentin.
-Miből veszed?
-Az ujjad. Csak egy húr tudja megvágni azon a ponton. A konyhai kés nem képes erre-mutatott Kentin a bal kezemre.
-Ez jogos-mondta Cast.-Én benne vagyok ha ő is.
Rá néztem. Látam, hogy mennyire fellelkesedett a banda ötletétöl.
-Jó rendben! Benne vagyok-adtam be a derekam.
Vat és Ken egymás kezébe csaptak, ahogy Lys és Cast is. Yoru vakkantva ugrált körbe, Démon pedig hozzádörgölődött a lábamnak. Ez nap igazán érdekes. Megtapasztaltam a biztonság, és banda varázsát, és mind ezt egy napon.
20.fejezet
A titokzatos támadó/2
A hétfőm kicsit kínosan indult. A hasom feküdtem, átkarolva a párnám, mikor megszólalt az ébresztőóra. Persze nem nekm kell, de már maga a tény, hogy elaludtam már önmagában ciki volt. A hejzett romlott, mikor megpróbáltam felkelni, de nem tudtam.
Castiel az ágyhoz szögezett. Valószínüleg nem szándékosan tette, de a hátamat használta párna gyanánt. A derekam átölelte, úgy ahogy én a párnát. Ez még nem is lett volna baj, de a bal lába az én két lábamon volt keresztbe.
-Cast... Ébrsztő-mondtam hallkan.
Persze nem ébredt fel rá. Az éberesztő óra leesett a földre, majd elhallgatott. A koppanására, végre reagált.
-Jó reggelt-mondtam neki.
-Jobb nem is lehetne.
Hozzá dörzsölte az arcát a hátamnak, majd viszaakart aludni. SZerncsére démon és Yoru már éhes volt, így addig ugattak, amig enni nem kaptak.
-Na! Szökik a párnám!-kapott a kezem után, mikor nagynehezen kiszabadultam alóla.
Persze vissza húzott, és a karjaiba zárt. Nem sokáig tarthatott így, mivel Démon követelőzve elkezdte nyalni az arcát.
-Köszi Démo-mondtam.
Castiel még a asuliba mentet sem örült annak, hogy Démon körbeugrálta. Persze annak se igazán örült, hogy nem lógok vele.
-Jaj ne boszankodj már. Morgós véneber leszel a végén-kacagtam mellette.
Csak durcás nézést kaptam válaszul. A suliban nem lehetett mást hallani csak a kimit tud miatt izgalomba lévő diákok hangját. Ebédszünetben már zsongott a fejem tőlük.
Kaptunk egy jukas órát, mivel az igazgatónőnek dolga akadt. Kint ültünk az osztályal az udvaron. Cast és a fiúk a banda nevén vitatkoztak, ezért nem ültem le közéjük. Persze a lányok is be voltak zsongva.
-Na mi nekünk is csinálni kéne gy csapatott-mondta Rosa.
-Ja én benne vagyok. Ha a fiúknak vancsapatuk akkor a csajoknak is kell. Miva benne vagy?-kérdezte Iris.
Nem feleltem.
-Miért vagy zavarba?
-Hát...-kezdtem.-Én már gitározok egy bandában.
-Micsoda?!
Behúztam a nyakam, ahogy felpattantakkak és elkezdtek kiabálni. Végül már befogtam afülem, de ez sem segített.
-Megfájdul az ember füle tőletek. Nem maradnátok csendeben?-kérdeztem, miközben felpattantam.
-Most komolyan Miva. Te tudsz gitározni, és nem szóltál? És melyik az a banda?
Sorolhatnám a kérdeseiket, de nem fogom.
-Azt hiszem Castank megint igaza volt, hogy reggel elakart lógni. Ideje, hogy kicsit én is tanuljak tőle-mondtam, Majd az iskola kapuja felé vettem az irányt.
-Most hova mész?
-Azt hiszem lógni. Ha Cast keresne, csak azt csinálom amit ő szokott-mondtam, majd kiléptem a suli kapun.
Az utca végén elkezdtem kocogni, majd futni. Nem mentem haza, csak futottam. Nem tudom, mit miért csináltam, csak mentem a fejem után. Keresztül kasul bejártam a várost és környékét. Visszagondolva egy területét védő kutyához hasonlítanám magam. Órák teltek el, és én kimelegedve, de elégedetten mentem haza felé. Utan egy világítástalan kisutcába vezetett. Nem akartam keresztül menni rajta, de muszály volt. A lépteim visshangoztak a köveken. Valahol az utca közpén egy kocsmát hagytam magam után, ahonnan most hangos zene szólt.
Mielött kiléphettem volna az utcára valaki egyidöben megragadta a derekam és befogta a számat. Lassan egy sikátorba húzott.
-Szépkis lány vagy-súgta a fülembe.
Hátra akartam lendíteni a karom, de hozzá szögezte a testemhez. A fejem se használhattam, mivel hátra húzta. A lábaim nem bírtam meglendíteni, mivel nagyon közel volt. Orrom facsarta az alkohol bűze. Éreztem a szorításán, hogy nem én vagyok az első akit elkap. Nevetséges, hogy a démonokkal elbánok, egy részeg erőszakos férfival meg nem.
Az adreralin rögtön elöntött, amikor megéreztem a kés pengéjét. A hideg fény a pólom alatt volt, és éppen szétszakította a felsőmet. Erre már reagálnom kellett. Bár szorosan tartotta a fejem, nagy nehezen szét feszítetem az ajkaim, majd amilyen erősen tudtam beleharaptam a tenyerébe.
A fülem zúgott ahogy felüvöltött, de legalább elengedett. Ahogy kiszabadultam, a kése felsértette a bőröm, és a ruhámból is jó nagy darabott hasított ki. Hijába voltam elég gyors még azelött utól ért, hogy kiértem volna a a fényre. Ezuttal a kést szegezte a torkomnak.
-Csak egy rossz mozdulat, és meghalsz.
Undoríto volt, ahogy a keze elindult a szabadon lévő börfelületemen. Már majd nem a meltartómnál tartott, mikor sikerült bokán rugnom.
-Megint felüvültött, én meg megint megindultam, de ezuttal a lábamba vágta a kését.
Felsikítottam fájdalmamban, közmen vérző lábbal a földre rogytam. Éppen megforfudltam, amikor már rám nehezedett. Kezeimet leszorította a földre, a bal lábam meg a térdével fogta le. A ruhám szakadt, de annak már mindegy volt. Láttam, hogy a régi vágási hegeket nézi rajtam, majd megnyalja a száját.
Vadul felröhögött, és felém hajólt, hogy megcsókoljon. Mielött ezt megtehette volna, két erős kar megfogta a mellkasát, és lerángatta rólam. Amennyire gyorsan csak tudtam mozogni felültem. Jobb lábamból folyt a vér. Hangos puffanások sokasága, majd káromkodás töltötte be az utcát.
-Ha Legközelebb kikezdez vele, én megöllek-mondta a megmentőm, majd a falnak taszította a férfit.
Az káromkodott, majd vérző tagokkal elvonszolta magát.
-Jól vagy?
-Castiel!-borultam a nyakába.
Levolt izzadva, és a keze remegett, d azért magához húzott.
-Ha legközelebb lógni akarsz, hívj magaddal-mondta halka, de remegve.
-Nics több lógás-mondtam, majd hangosan felzokogtam.
21.fejezet
Egy este a földön, de megérte
A kocsi mélyhangja, most idegísített, sőt. Miva és én a hátsóülésen ültünk, pontosabban én, mivel szerelmem a vérveszteségtől kimerülten kucorgott össze a rendőr autó mellettem lévő részén. Pána gyanánt a combobat használta, takarója a jobb karom volt. Még mindig remegett. Ha csak néhány percel később érek oda... Nem erre még gondolni se mertem volna. Persze akkor is mellette lennék, csak kérdés, hogy ó hogy viselte volna a dolgokat.
Megszorítottam a kezét. Ő persze még álmában isérezte, hogy vele vagyok, mivel gyengéden, de ő is szoritott az ujjaimon.
-Még mindig fázik?-kérdezte MAx, miközben a visszapillantóbol figyelt minket.
-Valószínűleg igen. Mondjuk nem csodálom. Ha az ember lelkileg fázik akkor a meleg dzseki sem segít rajta-válaszoltam.
Na jó a rács ami elválasztotta a vezetőfülkét, és a hátsó rész azért zavart a bélgetésközben.
-Valószínűleg eljátszok , majd a gépemmel, és véletlenül kitörlök az adatbázisból minden feljegyzést ami rólad szól-mondta Max.
-Csak azt tettem amit mindenkinek megkéne tenni.
-Végtére is igazad van. Csak megadtad a lehetőséget neki, hogy megtudja rólam az igazat. Amint esélykaptál rá visszatértél hozzá. Azóta folyamatosan ott vagy neki, igyekszel elkerülni, hogy Jacob megtudja róla az igazat. Kihagytam valamit? Ja igen. Ma megmentetted az életét, és a szégyent is elkerülte. Hála neked, már a támadóját is elkaptuk. Igazad van nem csináltál semmit.
Inkább nem válaszolok. Miva megint megremeg, majd látszik rajta, hogy fordulna, de a karom, és az ülés megkátolja ebben, ráadásul a lábába is belehasít a fájdalom. Megvonaglik, majd kinyitja a szemét.
Látszikrajta, hogy nem igazán tudja, hogy hol van, nem is csodálom, hiszen sokvért vesztett. Megpróbálom minél gynegédebben megérinteni az arcát, de még ettől is összerezzen. Fásult szemmel néz fel rám, majd miután látja, hogy csak én vagyok az halványan elmosolyodik.
-Segítesz felülni?-kérdezi halkan.
Nem igazán volt más választásom. Miért van az, hogy minden kérését azzonnal teljesíteni akarom? Láttam, rajta, hogy a zúzódásai, és a lába fáj, de még is segítettem neki felülni. Szinte rögtön átkarólt-már amennyire gyenge karjai engedték.
-Hogy vagy?-kérdeztem hallkan.
-Ez komolyan kérdezted, mert ha igen akkor úgy mint aki alig él, de mégisboldog-válaszolta.
Csak a szemem forgattam. Éreztem ahogy felemeli a kezét a pólomról, de nem tudtam mit csinál égeszen adig, míg rá nem néztem. A dzsekim nyakába furta az orrát, és miközben azt szagulgatta mosolygot.
-Na ezt az oldalad még nem láttam-mondta neki.
-Én se ... tudtam róla-válaszolta, majd visszadölt a mellkasomra.
MAx lassan hajtott fel a ház felhajtójára, majd segített kiszálni a kocsiból, ami csak azért volt nehézkess, mert Miva nem engedte el a nyakam, így egyszerre kellett kiszálnom és kiemelnem őt a hátsó ülésről.
Láttam, hogy Jacob méreget minket a kerítés felett, de nem érdekelt. Hadd tudja csak, hogy Miva kinek a lánya. Max kinyitotta elöttünk az ajtót, majd visza ment a kocsihoz.
-Castiel-súgta Miva a nyakamba.
-Mond.
-Szeretlek.
-Én is tége.
Yoru megkönnyebbülten vakkantott, de szerencsére nem ugrált fel rám. Nem akartam nagyobb fájdalmat okozni Mivának, ezért csak a nappali kanapéjára fektettem le.
-Mindjárt jövök.
Mielött utánam nyulhatott volna felszaladtam az emeletre. Felkaptam a párnáját, és a takaróját, majd rihantam vissza hozzá. MAx éppen elköszönt tőle, majd felállt, és távozni készült. Mindenszó nélkül megveregette a válam, majd ment is. Egy darabig néztem utána, majd letérdeltem a kanapé mellé.
-Tessék.
Miva feje alá tettem a párnát, majd betakartam.
-Magadnak miért nem hoztál takarót?
-Nincs rá szükségem... Azért köszönöm Démon.
Kiskutyám maga után vonszolta a takarómat. Persze nagyon fáztam, mivel nem ment a fűtés, a dzsekim meg még mindig Miván volt. Magamra terítettem a takarót, majd Miva keze mellé fektettem a fejem.
A tekintetét kerestem, és meg is találtam. Bár fáradt volt, és kimerült még is mosolygott. Ujjaival beletúrt a hajamba ami nagyon jó érzés volt. Nem tudtam volna mit mondani neki, ezért összefontam az ujjaimat az övéivel. Nagyon sokáig voltunk így persze úgy, hogy semmit se szóltunk. Miva még el is aludt. Én azonban nem bírtam aludni. Folyton azon kattogott az agyam, hogy mi van ha elkések. Mindig lejátszottam a fejemben, hogy mi történt volna, és mindig a fájdalom a szívembe mart a gondolotra.
Úgy éjféltájban Yoru felkapta a fejét, és a konyha felé nézett. Szinte ezel egyidőben Miva is mocorogni kezdett, majd felébredt. Teljesen erőtlen volt, de megpróbálta feltolni magát, ami nagy fájdalamt okozott neki a rengeteg zúzódása és a lába miatt.
-Nyugi Hercegnőm. Nincs semmi baj-mondta, és megpróbáltam vissza nyomni a kanapéra.
-Yoru... Én ma ... haszna vehetetlen vagyok... MEnj segíts nekik-mondta erőtlenűl.
A farkas bólintott, majd távozott.
-Démonok?-kérdeztem.
ALig észrevehetően bólintott.
-Hozzak neked egy pohár vizet?
-Meg...köszönném.
Hamar megjártam a konyhát, majd segítettem neki inni. Hálás tekintettel nézett rám, mikor visszafeküdt.
-Nem aludtál?-kérdezte regedten.
-Nem birok aludni. Nem is baj, legalább nézhetem ahogy alszol. Sajnos csak akkor látlak aludni, ha beteg vagy.
-Bocsi-mondta halkan.
-Nincs gond. Nem azért mondtam, mert harakszomrád. Csak rossz, hogy amikor én elalszom te még órákik fenn vagy.
Láttam rajta, hogy halovágyan elmosolyodik. Feltérdeltem, majd homlokon csokóltam. Mikor vissza ültem láttam, ahogy egy könycsepp kigördül a szemhélya alól.de úgy tettem, mint aki semmit se vett észre.
-Aludnod kéne. Holnapra már összeszedem magam, és mehetünk suliba-mondta.
-Ne hülyéskedj. Ilyen állapotban, még mankóval se tudnál közlekedni-mondtam, de tudtam, hogy feleslegesen beszélek.
Miva csak haloványan mosolygott.
-Na azért aludj-mondta.
-Ez rád is vonatkozik. Aludj.
Nem tudom miért, de percekmúlva számomra is meglepő kérdést tettem fel:-Miva mennyire szeretsz?
-Tudod, a válasz-mondta egy ásítás közepette.
Kicsit elakadtam, ezért a hátam nekinyomtam a kanapénak, a fejem, meg hátra hajtottam. Miva megint beletúrt a hajamba.
-Szeretsz annyira, hogy akár a feleségem is legyél?-kérdeztem végül.
-Maradjunk annyiban ha megkérnéd a kezem talán igent mondanék rá.
-Akkor jó.
Mindeketten tudtuk, hogy bár hiába beszélünk feltételes módban, épp az imént kértem meg a kezét, és ő igent mondott rá.
Ahogy visszafordultam felé láttam rajta, hogy majd ki csattan a boldogságtól. Nem vetettem megezért, hiszen csak a saját boldogságom láttam rajta.
-Tekinthetem hivatalos válasznak?
-Csak akkor ha a kérdés is valós volt.
-Akkor igen.
Óvatosan átkaroltam, majd megcsókoltam.
-Hajnali egy. Ez életem legjobb napkezdése-mondtam, majd újra mellé fektettem a fejem.
22.fejezet
Amber elhallgat a szégyentől
Nem is tudom, hogy mi ébresztett fel reggel. Talán egy bizonyos illat, vagy Yoru lihegése, de az is lehet, hogy magamtól is felébredtem volna. Anyi biztos, hogy felébredtem. Nem igazán értettem, hogy mit keresek a nappaliba. Azonban mikor felakartam ülni a lábamba belenyilat a fájdalom, és ez rögtön emlékeztetett a tegnap történtekre. Az idegen férfi támadására, a korhjázra. Éreztem, hogy volt még valami, de addig nem jutott eszembe, amíg Cast meg nem jelent az ajtóban.
-Hé hé. Hát felébredtél? Már éppen azon voltam, hogy felébresztelek, hogy egyél valamit-mondta, közben a kanapé melletti asztalra tette a tálcát, amit a karján cipelt.
Csak felé kellett néznem, és tudta, hogy szeretném ha felsegítene. Óvatosan letettem a lábam a földre, majd felszisszentem. Ha behúzva tartottam a lábam nem fájt, de ha kinyújtottam a térdhajlatomtól indulva, a vádlim köpepéig égő fájdalmat éreztem percekig.
-Ugye nem akarsz ma suliba menni?-kérdezte.
-Muszály. MEgigértem Lysnak, hogy leadom a jelentkezést az igazgatónőnél.
-Azt szöszi is megteheti.
-Nem úgy volt, hogy ő lesz a meglepetés tagunk?
-Nem tudlak maradásra beszélni igaz?-kérdezte.
Megráztam a fejem. Meglepetésemre megvonta a vállát, majd a tálcáért nyúlt. Nem hagyta, hogy egyedül egyek. Úgy etetett, mint egy kisgyermeket.
-Csak a lábam béna enni még tudok-mondtam zavartan.
-Tudom, de jobb ha hozzászoksz. A városban van egy szokás. A friss házasoknak megkell etetni az esküvői tortával egymást-mondta kacsintva.
Valószinüleg elpirulhattam, mert felnevetett. Kihasználva a jókedvét, fogtam egy falatott a reggelimből, és a szájába nyomtam. Persze nem erősen, csak úgy, hogy ne nevessen. Ő persze rögtön megragadta a csuklóm, majd az ajkaihoz nyomta az ujjaimat.
Na igen utána nem akrt elengedni.
-Menjünk-mondta váratlanul.
Minden figyelmeztetés nélkül felkapott, majd felvitt az emeletre.
-Segítsek öltözni?
-Szerintem boldogulok egyedül is.
-Szólj ha kellenék.
Tudtam, mire gondol. Szegény biztos csalódott lehet, hogy nem tud segíteni. Mire nem jó, hogy pusztán mágiával fel lehet öltözni :-). Szokás serint fordultam volna, meg, de a fájdalom emlékeztetett, hogy ne rohanjak. Megtámaszkodtam valamiben. Naná hogy egy pár mankó volt. Ciki, de jobb mint, hogy Cast egész nap cipeljen.
A honom alá csaptam őket, majd kimentem az ajtón. Cast csalódott amikor látta, hogy milyen könnyen alkalmazkodom a mankókhoz. Azért a lépcsőm kicsit ügyetlen voltam.
-Ha nem baj ide hívtam MAxot-mondta mikor már a nappaliban voltunk.
-Rintkán hallani olyat, hogy az én bajkeverő szerelmem önként beszál egy rendörkocsiba.
-Tegnap is túl éltem. Tessék. A te dzsekid jelen pillanatban hasznavehetettlen.
Feladta rám a dzekijét, majd felkapta a táskám a padlóról.Elköszöntem Yoruéktól, majd kimentem a ház elé. Apa már várt bennünket. Castal közösen besegítettek a rendő kocsiba. Mondanom se kell, hogy nagyon kellemetlenül éreztem magam. Míg arra vártam, hogy ők is beszáljanak, észre ettem JAcobot, aki a kerítésnél leskelősött. Alig látszott, mivel a rendőr autó tiszteletett parancsolt neki.
A sötétített ablakon keresztűl rá vigyorgtam, mert tudtam, hogy úgyse lát. Cast valószínűleg látta, mivel nem kérdezte, hogy min vigyorkok. Összekulcsolta az ujjait az enyémmel, majd a válamra hajtotta a fejét. Sajtáltam, hogy nem mer átölelni, de kicsit hálás is voltam neki, mivel a zuzódásaim nagyon fájtak.
-Holnap után telihold-mondtam annyira hallkan, hogy csak ő hallhasa.
-Na és az miért lényeges?
-Majd meglátod.
Persze abba még nem sikerült beavatnom, hogy telihold idején az erőm megduplázódik, így azt sem tudhatta, hogy akkor a legtobb zúzódásom elfog tünni.
Az út az iskoláig nem tartott sokáig. Persze mi értünk elsőnek az épülethez.
-Legalább a kínos kiszállást megúsztam-mondom Castnak.
-Na kiszállás. MA én viszlek haza titeket, de elötte biztos, hogy találkozunk. Ne lepődjetek, meg ha egy sereg rendőr gyűlést hív össze a sulitokban-búcsózott apa.
-Sejtettem, hogy miért akarnak bejönni. Elköszöntünk tőle, majd én háromlábon, Cast meg rendes lassú léptekkel bementünk a kapun. Persze az igazgatónő már várt ránk. Apa mindent elmondott neki, így nem lepődött meg mikor meglátott.
-Kicsi lány ezentúl ne lógj!-mondta.
Láttam, hogy tekintete megakad Castiel dzsekijén, majd mikor feljebb nézett elborzadt. Sejtettem, hogy a nyakam nem túl szép látvány, bár megpróbáltam nem visszaemlékezni, mikor a kés pengéje megvágta a bőröm. Lehet most felfigyelt néhány régebbi sebre is.
-Castiel. Most nem kérek igazolást-mondta mikor elszakította rólam a tekintetét.
Persze Cast elvigyorodott, mikor a atanárnő hátatfordított nekünk. Bekisért a terembe, ahol még a lámpa se volt felkapcsolva. Rég értem már ide ilyen hamar. Leültünk a helyünk, persze nekem nem ment nagyon könnyen.
-Nem adtad oda neki a papírt.
-Majd az órán, van elég baja így is.
Rádöltem Cast vállára, és csak vártunk. Utánunk Melody jött meg aki meglepődve vette tudomásul a mankót.
-Ne is kérdezzem igaz?
-Jobb ha nem kérdezed. MAjd elmondom ha a csajok is itt lesznek.
-Miért lógtál tegnap?
-NEm is tudom. Valószínűleg életem legnagyobb hülyesége volt meglógni tegnap.
Ösztönösen a nyakamhoz emeltem a kezem, ami felhívta Melody figyelmét a sebemre. Szerencsére nem szólt, csak leült a helyére. Persze Iris és Rosa már jobban faggatott, de szerencsémre Viola kihúzott a kínos helyzetből.
Mikor Amber megjött persz rögtön nekem akart esni.
-Hol a fenébe voltál tegnap este?!-kérdeztte szinte üvöltve.
-Jaj ne hercegnő. Most inkább hagyj. Ehez nem vagyok még elég felkészült. És különben is! Nem leszek mindig ott, hogy megmentsem a mükörmös kezecskédet a munkától.
Na erre bepukkadt.
-Mi? Ha már kénytelen vagyok veletek lógni esténként akkor elvárom, hogy a csapatom minden tagja ott legyen!
-Nem a te csapatod.
-Az enyém! Én vagyok a legrátermettebb hatonk közül.
-Nem vagy olyan jó harcos, hogy vezető legyél, elárulom, hogy amig Miva nem jött én voltam az ki összefogta a csapatott, de közlöm veled, hogy Miva jobb harcos mint te vagy!-mondta Rosa szinte kiabálva.
-Hogy lehetne jobb harcos? Egyáltalán nem csinos, és nincs benne semmi ami a jó vezetőhöz kell.
-Nem akarlak zavarni, de szerintem egy jó vezető nem nyafog, és még a legnagyobb fájdalmai közepette is fel áll-mondtam csendesen.
-Ezen felül szépnek is kell lennie, de tudod, hogyha veled beszélek elvárom, hogy felkellj! És különben is! Én sokkal több fájdalmat éltem már meg mint te!
-Ha te mondod.
Kezemet Cast térdére tettem, jelezve, hogy ne mondjon semmit. Amber az asztalra csapott, ha eddig nem néztek minket a többiel most felénk fordultak.
-Melegem van-mondtam hallkan, majd levettem Cast dzsekijét-amin Amber rögtön elképedt-, majd kibújtam a pulóveremből.
Karjaimon már látszódtak a zúzódások, és a régi sérüléseim nyomai. Ezen egy kicsit meglepődött. Nem akartam felvágni, és nem voltam büszke a sebeimre, de muszályvolt megmutatnon neki, hogy én mit értek fájdalmon.
-Miva mit csináltál?
-Mondjuk úgy elszúrtam egy támadást, mely felém irányúlt, foglaltam össze Iris kérdésére a választ.
-Biztos nagyobb volt, mit amin min mentünk keresztül. Letört egy körmöm, és te tehetsz róla!-üvöltette Amber.
-Gyere menjünk a maniküröshöz. Én fizetem-mondta, majd megtámaszkodtam a pad szélébe.
Nem vettem fel a mankókat, úgy áltam fel. Ahogy kinyújtottam, a jobb lábam a könnyek a szemembe szöktek. Megint véresre haraptam a számat, de nem szóltam. Csak ekkor vettem fel a mankókat, de már mindegy volt.
-Miva a lábad!-mondta rémülten Rosa.
-Észrevettem.
A meleg vér egy csikban végig folyt a lábamon, de nem érdekelt.
-Miva túlságosan megeröltetted a lábad. Az orvos mondta, hogy ha nem tudtod kinyújtani akkor ne próbálkozz, mivel felszakadhatt a varrat!-mondta Castiel rémülten.
-Tisztitó tűz-mondtam halkan.
A böröm szinte azzonnal összehúzodott, de én kimerülten döltem elöre. Natalien kapott el, majd ö ültett le a székemre.
Nem tiltakoztam, mikor Castiel lehordott mindennek. Amber elhallgatott, így kénytelen voltam odanézni felé. Vörös volt az arca az aurája, meg szégyenkezésröl árulkodott. Mikor észre vette, hogy nézem fogta magtát, és kirohant a teremből.
Ezt nem akartam. Nem akartam megszégyeníteni, de talán mostmár elgondolkozik azon, hogy nem csak ő van a világon.
23.fejezet
Rendörök az iskolában, Amber színt vall
A nap folyamán többször kerestem Ambert, de nem találtam sehólse. Nagyon nem ismaradt időm keresni, hiszen a bandábol az ikerek kivételével mindegy fiú a nyakamon lógot. Folyton azon veszekedtek, hogy melyikőjük vigye a táskám. Egy idő után már ráuntam. Nem tudnak megegyezni.
Az ebédszünetmeb megszólalt a hangosbemondó, és mindenki elindult a tornaterembe. Mire én odaértem már csak négy hely maradt.
-Mi leülünk, te meg az ölembe ülsz-mondta Cast csak nekem.
-NEhéz vagyok ám-mondtam, de csak a szemét forgatta.
Mire észbe kaptam, már a leghátsó sor szélén ültem Castiel ölében. Az igazgató nő mindenkit üdvözölt, majd átadta a szót a mögette álló rendörnek.
-Üdvözlök mindenkit...
Már elöre tudtam, hogy mit akar, majd mondani, ezért Cast mellkasára hajtottam a fejem. Majd nem elaludtam, de ekkor felkaptam a fejem a rendör következő gondolatára. Az este történteket, mondta el a diákoknak.
-A támadási módszerről felismertük az elkövetöt. A Véres báró az- a teremben nagy let a nyüzsgés.
Mindenki tudta, hogy a Báró példaképe HAsfelmetsző Jack, csak annyi különbséggel, hogy ő nem boncolja fel az áldozatait, csak megerőszakolja, megsebesíti a lábukat, a torkukat, és a hasukat az áldozatainak, majd hagyta őket elvérezni.
-Eddig csak sötétben tapogatóztunk, de most végre kijelenthetem. Van egy személylerírásunk ami alapján kereshetjük az illetőt.
-És hogy van személyleírásuk, ha senki nem élte túl a vele valaó "randit"?-kérdezte egy ismerős hang.
Hamar láttam, hogy Kim az, a vagány barnabőrű osztálytársunk.
--Tegnap éjjel megtámadott egy lányt. Azonban se ő sem a lány nem számíthatott arra, hogy a lány barátja keresi őt. A fiú szerencsére idejében érkezett, és megmentette a lányt, aki bár rengeteg vért vesztett, és egy ideig lesántúlt, életben megúszta a támadást. Már keresik a személyleírás alapján a férfit.
-De jó, hogy a baratjátja annyira szereti, hogy megmentette az életét-mondta egy lány elöttünk.
Nem ismertem, de annyit kiolvastam az aurájából, hogy éppenazt képzeli el, ahogy Cast megmenti. Szegény ha tudná. Kicsit mulattam rajta, de próbáltam nyukton maradni.
-Zárásként annyit szeretnék mondani, hogy a lányok ne járjanak egyedül sötétedés után az utcán! Köszönöm figyelmüket.
Ezután az igazgató nő minenki megkért, hogy menjen a termébe. Persze a fiúk rögtön ugrottak, hogy segítsenek nekem, de addigra már felálltam.
-Miva beszélhetnénk?-lépett váratlanul elém Amber.
Szinte a semmiből tünt elő. Tekintetét, lesütötte, és várt, hogy menjek vele. Kicsit arráb sántikáltam, hogy senki ne hallja a beszélgetésünket. Szöke hercegnő nem szolt csak a karkötöjét babrálta.
-Amber nem akarlak sürgetni, de nem sokáig tudom tartani magam-mondtam alig tízperc múlva.
-Ne haragudj, csak egyész nap azon voltam, hogy összeszedjem a gondolataimat, de még most se sikerült teljesen rendbe tenni a szavakat.
-Csak kezd el. Tanáln megértem valahogy.
Szöszke nagylevegőt vett, majd belekezdett:-Először is sajnálom. Láttam a mankódat reggel is, de csak azt hittem színlesz. Nem tudtam, hogy tényleg sebes a lábad, és nem csak azért játszod eg magad, mert az este nem jöttél el. Ngayon sajnálom.
Na ez megakasztott a gondolkodásban. Amber felnézett rám. Tekintetében egy kosza könnyet láttam.
-Miva...te-nagyott nyelt-...Te vagy az a lány aki túl élte a Bárót?
-Miből gondolod?
-Csak találgatok, de nem te nem lehetsz. Csak a lábad sérült,, a nyakad meg nem. Bocsi hülye kérdés volt.
-Nem igazán.
Elhúztam a pulcsim nyakát, és Amberbe belefagyott a szó. Nyelt eggyett, majd önkéntelenül is a nyakához emelte a kezét.
-A zuzódásaidat is ott szerezted?
Csak bólintottam.
-Rendben. Ezentúl jobban fogok figyelni rád harc közben-mondta határozottan Amber.
-Nem tudom, hogy miröl beszélgetnek a kisasszonyok, de befáradnának kérem?-kérdezte az igazgatónő.
-Megyünk tanárnő.
Az igazgató nő bement a terembe, Amber meg mindenki nagy meglepetésére megfogta nekem az ajtót. Nem kell mondanom, hogy zavarban voltam. A tanáti asztal mellett apa állt keresztbe font karokkal. Mintha csak magam látnám férfi változatba. Rám kacsintott, majd játékosan megszólalt:-Na a Sátna Farkas is befutott a Cica Hercegnővel együtt?
Amberrrel összenéztünk, majd kitört belőkünk a nevetés.
-Mától Cica Hercegnő leszel.
-Te meg Sánta Farkas.
Nevettünk, közben a helyünkre mentünk. Persze mindenki csak nézett ránk. Cast ingatta a fejét, de azért segített leülni. NA ez egy érdegesen alakuló nap az már biztos.
24.fejezet
Éjfél. A város több harangja is elüti az utolsót, majd csend lesz. Azaz nem lesz csend. Megint az az idegesítő ropogás, ami felébresztett. Legjobban ahogy hasonlíthattam, mint amikor valaki ropogtatja a csontjait, közben más meg kristályokat tör össze. Kábultan ültem fel, majd szétnéztem a szobában. A hold fénye megvilágította az egész szobámat. Gyönyörű telihold volt.
-Miva?-kérdeztem rémülten, mikor nem találtam magam mellett.
Yoru halkan nyüszített, mire kipattantam az ágyből, és megkerültem azt. Miva összegömbölyödve feküdt a padlón. KArjait védekezően tartotta az arca elött. Testén idönként látható fájdalom hullámok futottak végig. Ilyenkor jött az a recsegő hang. Szerelmem zihálva vette a levegőt. Közelebb akartam menni hozzá, de Yoru és Démon elém álltak. Megint jött a nyüszítés, de most láttam, hogy nem a farkas, és nem is belga juhászom vonyitott. Nem viccelek Miva volt az. Valahogy nagyon más volt most. Keze alatt megvillantak a fogai amik véresek voltak. A szájából folyt a vér. Annyira látszott, hogy csak azértt csinálja, hogy elfolytson egy sikolyt, hogy az nekem fájt már.
"-Nem tudsz segíteni neki"
Majd frászt kaptam, mikor Yoru megszólalt. Rémülten néztem rá.
"-Igen jól hallod tudok beszélni. NEm tudsz rajta segíteni. A fájdalma abból akad, hogy a hold ereje feltölti az erjét, és győgyitja egyszerre. Sajnos későn ébredt ahogy, hogy átváltozzon, ezért most szenved."
-Te nem tudsz neki segíteni?
Egy farkassal beszélgetek? Mi jön még? Kiderül, hogy Miva áttudalakulni farkassá?
"-Az még messze van. Minden esetre kicsi azért vonyít, mert a fájdalma nagy részét tompítja az én erőm. Nehéz elmagyarézni, de Mi és én már lelkileg teljesen összefondodtunk. Te még nem érzed az én eröm, de én tudom, hogy hamarosan a te lelki erőd is Mivát fogja támogatni."
-Ezt honnan tudod?
A fejemben képeksokasága tárult fel. Legtöbbjében Mivával voltam együtt. Az elsőtalálkozonktól kezdve minden emlékkép, mely hozzá kapcsolt feltünt elötem. A nap mikor Mivának szavaknélkül bevallottam, hogy szeretem. Csak most fogtam fel, hogy mennyire kötödöm Mivához. Mikor a közelmúlt eseményei kezdtek feltünni, megilyedtem. Magam láttam, ahogy lélekszakadva futok az utcán. Elszaladtam sötét utca elött, majd rögtön megisálltam, mivel egy fájdalmas sikoly hasított bele a sötét éjszakába. Nem ezt nem akartam újra élni, de az emlék tovább ment.
Ahogy befutok az utcában, borzalmas látvány fogad. Egy férfi, éppen a földre taszít egy lányt, aki ellenáll, de nem nagyon bír muzdulni. Ahogy rémülten megfeszíti az izmait, szakad a ruhája, a haja néhány tincse, meg a levegőbe rebben. A tincsek vörösek.
Megint ökölbe szorul a kezem, az emléktől.
Emlékemben örült módjára szedem le a férfit Miváról, majd gondolkodás nélkül verekedésbe kezdek vele. Én nyerek, de hagyom hadd fusson el. Miva azzonnal felismer amint letérdelek hozzá. MEgkönnyebülök, de az idegességem nem tűnik el. A következő kép a korház ahogy kihozzuk MAxxal Mivát.
A képek megszünnek, mert a szobába hangos sikoly hasít bele. Miva teste megfeszül, és nagy ívben hátra hajlott. Yoru nagy nyögés, közepette a földre esett. Egész testében remegett. Miva teste köröl, egy ezüst kör tünt fel ami megakadájozta, hogy közelebb menjek hozzá. A holdfénye rásütött, és az egész teste vörösen kezdett ragyogni. Rögtön tudtam, hogy az aurája mutatkozik meg.
Hangos ropogás, majd recsegés töltötte meg a szobát. Miva hírtelen kirogott a jobbb lábával. A kötések láthatóan elszakadtak a nagy lendülettől. Miva pizsijének szára felcsúszott ahogy még eggyet rugott. Ledöbbenve láttam, hogy az izmait széthasító vágás, összefor.
A következő reccsenésnél Miva eltünt egy pillanatra egy vörös fényárban. Mikor a fény eltünt, az átalakult formályában feküdt a padlón. Akárcsak ő Yoru is remegett. Percek teltek el, mire a farkas megmozdult. Remegő tagokkal felállt, majd megrázta magát. Szőre ezüstösen csillogott. Ő is Mivát nézte.
Kincsem légzése megnyugodott, majd nemsokára kinyitotta a szemét. Percekig nézett ránk, majd váratlanul elkezdte feltolni magát négykézlább helyzetbe. Remegett, de nagy nehezen fel állt. Csonjai ropogtak ahogy kihúzta magát.
Félve nézett rám.
-Ezt hozza ki belölem a telihol-mondta halkan.
Nem tudtam mit felelni erre. Csak álltam, és néztem. Valami megváltozott rajta, és nem arra gondolok, hogy a lába meggyógyult. Valami megváltozott, de nem tudtam, hogy miaz.
"-Nem sokáig lesz rám szükséged"-mondta Yoru ahogy végig nézett rajta.
Akaratom ellenére is követtem a tekintetét. NEm értettem, hogy mire gondol.
"-Miva teneked sikerült elérned azt amit Mars tündérnek soha. Te feltudod használni a szeretet erejét, olyan szinten amilyenről még Vénusz is csak álmodik"-mondta, majd megbökte a lábam.
Éreztem, hogy mit akar, vagy csak a saját érzéseim voltak? Nem tudom, de az biztos, hogy odaléptem Mivához és átkaroltam. Csontjai ropogtak, ahogy mozgott.
.Még néhány óráig ilyen lesz-mondta, miközben vissza ölelt.
-Legalább nem szendvedsz tovább a lábad miatt. Örülök, hogy telihold van.
25.fejezet
Közeleg az év vége. Több tanulás, több démon, és persze több próba a ki mit tudra. Bár nem akartam énekelni, Lys és Alexy rábeszéltek két számra. Csak azzal tudtak meggyőzni, hogy Cast oda lenne két meglepetés számért amiben énekelnék.
A próbák egyre keményeben zajlottak. Volt nap, hogy annyira keményen gyakoroltam, hogy az ujjaimat felsértették a húrok, de nem igazán érdekelt. Persze Nat, és Cast is keményen gyakorolt, de őrajtuk nem hagyott nyomott a gyakorlás. Más napokon a hangom ment el a sok énekléstől. Ilyenkor persze Lys se nagyon tudott beszélni.
Mint kiderült Melodyék voltak csak az eggyetlen ellenfeleink, akik megverhettek minket, igazábol más nem is nagyon jelentkezett. Miután Amberrel kijelentette, hogy nem énekel egyeül, csak a lányoknak segít, rögtön nagyörömmel fogadták a csapatban.
-A lányok ellen versenyezni teljesen gáz-mondta már sokadjára Nat.
Az egész banda a padon ült-persze én Cast ölében-, és a közelgő versenyen agyaltunk.
-Miért nem akarsz velük versenyezni? Tudod, hogy az iskolában csak ők lehetnek elég jók hozzánk képest. A többi csoport nagyon gáz-mondom, közben Cast hajába túrok.
-Ha elmondanám nem hinnéd el.
Nat és Kentin hirtelen felkapták a fejüket, és a közelgő csajokra néztek. Melody elpirult ahogy a szöszi szemébe nézett. Viola meg megbotlott.
-Melody még oké, de Viola? Mi lehet szegénnyel?-kérdeztem, de Kentin ekkor már utánuk eredt.
Hátulról átkarolta a két lány vállát, majd beszélgetésbe kezdett velük. Érintését máskor testvériesnek mondanám, de most valahogy kihívónak tünt. Natalien durcásan kellt fel és csatlakozott hozzájuk.
-Ezeknek mi bajuk van?-kérdeztem a csapat négy ottmaradt tagjától.
-Nem egyértelmű? Kentin féltékennyé akarja tenni szöszit-válaszolta Cast.
-Ja közben meg elkarja hódítani Violát.-mondta Armin, miközben a telóján játszott.
Na jó minröl is maradtam le? Hogy nem vettem észre ezeket a kisugárzásokat? Erre nem tudtam válaszolni. Amióta a lábam rendbe jött, azóta megváltozott velem a világ. Valahogy élettelnné vált a hajam színe, és ezzel egyidőben az aura érzékelés is egyre nehezebb lett, legalább is az emberek körében. Valószínüleg ezért nem vettem észre, hogy Natnak tetszik Melody.
Néztem a furcsa négyest, és teljesen elképedtem. Nat éppen megfogta Melody csuklóját, és elhúzta Kentintől. Valamin nagyon veszekedtek, de végül, Nat elfordult, és vissza jött hozzánk. Szegény Melodyt húzta magával.
-Komolyan mondom még csak nem is szeret téged. Akor miért hív el randira?-kérdezte a barátnőmtől.
-Nem...tudom, de Natalien. Miért vagy olyan ideges?
-Nem lényeges. Ülj csak le.
NAt leültette Cast mellé Meldyit, majd fel ült a pad támlájára, pont Melody mögé.
Kisbarátnöm pironga nézett rám.
-Hali Mell. Mivan ma nem a csajokkal vagy? Ha megtudják, hogy köztünk ültél ki lesznek akadva-mondom neki kacagva.
-Ne nevess. Kicsit kínos ez.
-Miért is?... Ja tudom, mert Nat mutat valami érdeklődést irántad. Vald be tetszik neked, hogy veled foglalkozik, és, hogy féltékeny Kenre. Vagy nem jól tudom, hogy belevagy zúgva szöszibe?
-Miva!-szól rám Melody paprika vörös fejjel, de már mindegy volt.
-Ja ez csak ránk tartozik, nem hallottatok semmit se-mondom nevetve.-Szívesen.
Melody elpirult. NAt persze kérdön hajolt előre, de barátném elkapta a fejét. Idegesen gyűrte a szoknyáját.
-Melody nem fordulnál ide?-kérdezte végül Nathalien.
-Nem-hangzott a hallk válasz.
-Igaz amit Miva mondott? Tényleg tetszem neked?
Éreztem ahogy MElody pulzusa felszökik a kérdés hallatán. Ez elárulta. NAt rám nézett, én meg csak bólintottam. A tekintetéből kiolvastam, hogy mit akar, tehát csak biztosítottam, hogy jó a gondolat.
-MElody! Kérlek fordulj ide-mondta határozottan.
Persze kisbarátném ennek nem tudott ellenálni. Félve szöszi felé fordult. Mikor már kellőképpen feléfordult NAt a tarkójánál gyengéden beleturt a hajába, és magához húzva megcsókolta.
Alexy, Armin, Lysander és Cast egyszre tapsolt, és éjenzett. Melody még vörösebb let, de minden szó nélkül visza csókolt.
-Ideje voltmár. Na Szöszi ma hivatalosan is nöttél a szememben-mondta Castiel.
Natalien kelletlenül elválasztotta az ajkait Melodyétól, és felénk fordult.
-Mondtál valamit?-kérdezte közben barátném kezéért nyújtota a kezét.
-Csak mondom ideje volt, hogy találj valakit akit szeretsz és aki viszont szeret.
-Irigy kedsz Vöröske?
Mivan? NAt most komolyan le Vöröskézte a pasim?
-Ne hívj Vöröskének. Azért tudod, hogy harapok.
-Akkor te meg ne hívj Szöszinek.
-Most ezt vegyem kihívásnak?
-NA gyere.
Mielött szolhattam volna, Cast le tett a padra, és már legalább kétméterre volt tőlünk. NAtalien kacagva követte, majd Cast vállaira támaszkodva ráugrott.
-Ezek teljesen megbolondultak-monda Melody, és én eggyet értettem vele.
Cast és NAt játékosan "verekedtek". Bár ez abból állt, hogy próbáltak felül kerekedni a másikon. Kisidő mulva Kentin is beszált a játékba.
-Kettő egy ellen ez nem fair!-mondtam kacagva.
-Ezek tényleg nem normálisak. Arm Al jöttök?-kérdezte Lys váratlanul.
Mi már ő is kezdi?
-Nem tudod, hogy mi ment az agyukra?-kérdeztem Melodyt, de ő se tudott válaszolni.
MEgállapítottam, hogy elgülült a gyógyszerük. A bohóckodást, még az osztályteremben se hagyták abba. Egy óra alat anyit szoltak az öt fiúra, mint még soha.
-NAthalien Lysander legalább nektek lenne eszetek!-mondta az igazgatónő kétségbe esetten.
-Tanárnő szerint is bolongombát ettek?-kérdeztem.
-Nem tudom, de jó lenne ha abba hagynák ezt a viselkedést!
Összenéztem a lányokkal, és egyszerre mondtuk ki amir mind gondoltunk:-A fiúk teljesen bolondok.
Kivételesen igazunk volt, és ezt ők se tagadták.
26.fejezet.
A ki mit tud
A napok gyorsan telnek. Egyik nap még csak szeptember elseje van a következő nap mikor észbe kapok már a ki mit tud elötti útosó próbánk van.
-Ma akkor nem jössz haza?-kérdezi a suli elött Castiel.
Ő a falnak támaszkodik, miközben magához húzva tart.
-Nem. Ismered Sharat. Tudod, hogy ilyenkor mindig kiakad ha nem ő intézheti a ruhámat.
-Ne is emlegesd. Már itt is van érted-mondta Cast csalódottan.
És valóban a suli elé begördült a keresztanyám ezüst színű BMW-je. Nagynéném sürgetően dudál. Persze csak azért is hosszan csókolom meg Castot.
-Holnap találkozunk-köszöntem el tőle végül.
-Tudom.
Nagy nehezen elköszöntem Castol, majd beszáltam a kocsiba.
-Tudom, hogy szereted, de nem gondolod, hogy tulzásokba estek néha?-kérdezte Shara, miközben elindult a pláza felé.
-Nem hiszem. Nagyon sok mindent akarsz venni?
-Aha. Ma apád, se fog hozzánk jönni. Tudod, nagyon unalmas a ház nélküled és Yoru nélkül.
-Elhiszem, de tudom, hogy mindig féltél attól, hogy valamit összetör.
-Ez is igaz.
Sharával órákik vásároltunk. Persze megszólt, hogy nem tudok vigyázni magamra. Nem kell mondanom, hogy a bal kezemen a hüvelyujjam kivételével, mindeggyik be volt sebtapaszozva. Éljen az acélozott húr :-).
Egészébe véve jól éreztem vele magam. Amióta a tavasz elején elköltöztem tőle alig találkoztunk. Ő dolgozott, szinte éjjel nappal, és meg vagy világoit mentettem a csajokkal, vagy próbáltam, néhanapján a tanulásra is szántam időt, de lényegében szinte minden szabad percem Castal töltöttem.
Mikor este megérkeztünk a házhoz, elöntöttek a nemrégen szerzett emlékek. Nevetve köettem Sharát. Mikor a szobámba beléptem mosolyom még nagyobb lett. Az ágyon egy pluscica fogadott. A varrot nyakorvére a nevem volt rá hímezve.
-Ezt miért kapom?
-Hogy hlnap szerencsét hozzon-mondta Shara.
Persze nem kell mondanom, hogy az éjszaka alig aludtam. Na most nem a démook miatt hiszen azok nem jelentkeztek, hanem amiatt, hogy Cast nem volt velem. Anyira megszoktam, hogy esténként átkarólva alszik el mellettem, hogy most szinte fájt az üres ágy. Magamhoz szorítottam a plsüt amit Shatától kaptam.
Másnap persze alig bírtam magammal. Shara többször is leállított, de akkor is. Délelött még gyakorlotam a gitáromon, majd miután nem bírtam tovább várni, felvettem a fellépős ruhám, és a gitárt a hátamra. 
Shara eljött velem. Csak azért vett ki szabadságot, hogy lásson szerepelni. Persze az énekről ő se tudott.
Shara eljött velem. Csak azért vett ki szabadságot, hogy lásson szerepelni. Persze az énekről ő se tudott.
-A tornatermetek még mindig nagyon nagy-mondta mikor lepakolta a cuccát.
Csak a szemem forgattam. Még legalább egy óra volt a kezdésig, ezért megkerestem a banda öltözőjét. Lysander a megbeszélteknek megfelelően már várt rám.
-Jónapot Shara. Miva úgye tudod, hogy mikor kell belépned?
-PErsze. Azt meg te tudod, hogy az a bizonyos dal csak az enyém?
-Jaja.
Shara egy kukkot se értett a beszélgetésünkből. Hamar kapcsolt, hogy valamire készülünk. Rövid időn belül megjött Alexy, és Armin. Ez utobbi szokása szerint a telóján játszott, mivel nem volt gép a közelben. Elkeztem behangolni a gitárom, bár tudtam, hogy egász délelött játszottam rajta, és a hangja tökéletes. Közeledett a kezdés. Kentin félórával érkezett meg. Szokásos ruhája volt rajta, kivétel a fehér inget. NAthalien laza farmert, és tépett pólót viselt, ami utalt a banda nevére. Ő és Cast tíz percel kezdés elött toppantak be.
-Már azt hittem késtek-mondtam egy gyors csók után.
-Bocs, csak kicsit hosszú volt az éjszaka. Még jó, hogy Szöszi beugrott értem, különben biztos elkésem. Démon és Yoru minden órát eldugott a házban.
-Szörnyü. Na készen vagytok?-kérdeztem.
Cast felvette a gitárját, Nat a dobverőket megpörgette a levegőben, Al és Arm előhasználták a fejhalgatóikat-ami a hangosításhoz elengedhetetlen- Kentin megropogtatta az ujjait, Lys meg csak bólintott.
Kivonultunk a szimbad mögé. Az igazgató nő pontban négykor mindenkit elcsendesített, majd felkonforálta az első csapatott. Elöttünk csomo bénázó diák banda volt. Egy jó banda a lányoké volt.
Rosa, és Amber tökéletesen kiegészítették egymást hangilag. Nem volt köztük rivalizálás, csak eggyetértés.
-Jók voltatok-mondtam nekik, mikor levonultak.
-Gyözzön a jobb-mondta Amber, közben összeütöttük az öklünk.
-Most pedig jöjjön a következő banda. Fogadjátok nagy szeretettel Fire wolf and the Bad guys bandát!
-Mi jövünk.
A szinpadon sötétt lett, mi meg elfoglaltuk a helyünket. Kentin a szintihez, NAt a dobhot ment. Mi Castal a szinbad másik felében helyezkezdünk el, hogy Lysnak legyen hely az énekléshez. Lys bólintott, én meg a begyakoroltak szerint elkezdtem játszani. Utánam Kentin lépett be. Néhány másodperc után jött Lys. Nat és Cast a refrénnél csatlakoztak felpörgetve a lassan induló számot. Hála Alexyéknek a fények egészen a refrénig csak Lyst mutatták meg. Kb a szám felénél Lys hátra csapta a szemébe lógó tincseket, amit a nagy kivetítőn közvetítettek. A lányok hangos sikongatásban törtek ki. Persze a hangulat fokozódott, mikor Kentin és Natalien került a kivetítőre. Nem is mondom, milyen hisztérikus örjöngés volt akkor, mikor a teljes banda a képernyőn volt. A dal végére, már aki addig még ülve maradt, az mind felált, és úgy tapsolt.
Mikor levonultunk a színpadról az igazgatónő percegik nem tudot megszólalni.
-Ez jó jel?-kérdezte KEntin vigyorogva.
Utánunk még két banda volt. Hamarosan kihírdették, hogy két banda kiesett. Ezután minden fordulóban ketten estek ki, a közönség szavazatai alapján.
-Útólsó elötti szám. Miva biztos nem baj, hogy ebben nem gitározol?-kérdezte Lys.
Úgy csináltam, mit akit nem zavar. Lys rám kacsintott, majd a fiúkal együttfelment a színpadra. Amint elkezdőtött a dal Alexy a kezembe nyomta a vezeték nélküli fejhalgató formájú mikrofont. Rögtön fel is tettem, ő meg bekapcsolta.
-Most már minden kész a meglepetésdalhoz-mondta kicsit távolabb álva.
Biccentettem. Lys kitartott egy magas hangott. Kezdődött a refrén. A kezével alig észre vehetően invitált, én meg elindultam, feléjük persze énekelve. Még jó hogy Cast ennél a résznél nem gitározik, különben most kihagyott volna néhány ütemet meglepetésében. Jólesett az a nagy tapstvihar ami a bevonulásom fogadta. Gitárnélkül szabadabban mozoghattam, így még a betanult koreográfia is ment.
-Nem arról volt szó, hogy nem énekelsz?-kérdezte Cast a szám után.
Játékosan kinyújtottam rá a nyelvem:-Csak miattad vállalam el.
-Ez háttér infó csajszi-kacagott LYs.
Pacsiztunk, majd vártuk a kiesők nevét. A csajok és még egy banda maradt bent rajtunk kívül.Mi voltunk az utólsó előadók. Enél a számnál kértzem meg Lyst, hogy ne énekeljen. Persze mindenki úgy tudta, hogy ketten fogunk énekelni-mindenki kívéve Castot.
Nat megint elfoglalta magát a dobnál, Kentin a szintin felett tartotta az ujjait, Cast meg melléjük állt a gitárral. Lys bólintott Kentin meg elkezdte lassan játszani a dallamot. Minden tizedik hangnál Cast lefogott egy akordott. Nat minden másodikra ütött, persze hallkan. Castiel harmadik akordjánál léptem be én. Láttam, hogy amint meghalja az én gitárom hangját, rögtön felismeri a dalt. Láttam, hogy öszehúzza a szemöldökét, de nem esett ki a ritmusból. Alexy biccentett, hogy a mikrofonom be van kapcsolva, én meg elkezdtem énekelni. A gitározást nem hagyta abba, miközben énekeltem, és a szinpad közepére sétáltam. A lassú ütemre sokan ringatózni kezdtek, de nem bántam. Kentin egy hosszabb szinti szólója után teljes hangbedobással utóljára elénekeltem a dalom. A Rozsa dalát.
Mikor elhalgat a zene percekig sötétség vesz minket körül a színbadon, és csend,majd hírtelen felharsan a nagy tapsvihar, és éljenzés. Alexyék vissazadják a fényeket, majd Lys társaságában feljönnek a színpadra ők is. Bal oldalom Castiel, Natalien, és Kentin, ajobbon Lysander, Alexy és Armin. Megfogjuk egymás kezét, majd meghajolnuk. Ezután persze csak simán levonulunk. Éppen leteszem a gitárom, mikor Cast hátúlról felkap és megpörget. Meglepődve nézek rá, de tudom, hogy minek szól ez a kirohanása.
-Köszönöm-súgja bele a lapockámba.
Nem szólok, csak megfordulok a karjaiban, és átkarolom a nyakát. Íg vártuk az utólsó össze összegyesítést. A három megmaradt bandát felhívták a színpadra. Melodyék bicentettek, majd megfogták egymás kezét. Cast az én kezem fogta idegesen.
A harmadik helyezet az a banda lett akinek a tagjait nem ismertem.
-Nagyon szoros mindössze tíz ponton múlt, de a győztes banda...-ittvolt az a pillanat, amikor Cast vállába furtam az arcom, az iagazgató nő meg folytatta-...Aaaaaaaaaaaa...Fire wolf and the Bad guys!-kiáltotta végült.
A fiúk örömkiáltásba kezdtek. Cast felkapott és megpörgetett. Persze a lányok velünk eggyüt öröltek. Már csak azért is, mert Amber örült, hogy a bátya egy jó bandában szerepelt, Melody meg a szerelme örömének csak öröl nem?
Az igazgató nő kiosztotta a díjakat, majd megjelent Peggy a kamerájával. Csináltunk egy csomo képet. Külön minden banda, majd a bandák közös képeik jöttek. Mire a ki mit tud utáni party is véget ért volt hajnali kettő. Nem bántam, hiszen kifizetőtödd a sok gyakorlás.
27.fejezet
Cica hercegnő és Sánta farkas találkozása Tifanival
A vonaton ülök. Körülöttem teljes a zsibongás mégse bánom, hiszen éppen egy conra tartok. Már sokan fotozkodnak másokkal pedig még az igazi örület else kezdőtött. Ha este haza érek lesz mit mutatni Castnak és apának. Persze nehezen törödtek bele, hogy elmegyek, de végül Cast volt az aki azt mondta, hogy érezzem jól magam. Kár, hogy ő nem szereti az animéket, és a japános dolgokat. Na majd én rászoktatom.
Csak néztem a többi fiatalt. Az ablak mellett ültem. A kabin fala és a bal lábam közt ott volt a táskám, benne némi kaja. Hajamban egy kis gésa sapka volt betűzve egy apró csengettyűvel a végén. Velem szemben egy fiú ült, aki nem mondom elég feltünően nézett, de megis értettem, hogy miért. A lila ruhám ha álltam akkor se ért a térdemig. Nem mondom, hogy élveztem a tekintetét, de hadnézzen.
-Hali van még egy szabadhely ebben a kabinban-kérdezte egy lány ahogy belépett.
Felé fordultam, és ledöbbentem a felismeréstől.
-Hali Amber hát te mit keresel itt?-kérdeztem öszintén meglepve.
-Miva? Te mit keresel itt?-kérdezte, de azért leült mellém az üres helyre.
-Én éppen az anime conra tarok. Nem is tudtam, hogy te is szereted az animéket.
-Mit látod.
Nevetve megérintette a fekete cicafüleit. Én válaszként csak a kutya füleimhez nyúltam. Persze nagyon meglepődtem, de örültem, hogy látom. Amióta öszintén beszélgettünk azóta vele is jóba lettem. A srác mostmár kettönkön legeltette a szemét. Mire megérkeztünk a vonat állomásra, már könyben volt a szemem a nevetéstől. Amber megrázta a csípőjét, mire a cica farka mozgásba lendült. Persze a srác mögöttünk maradt. Kiderült, hogy Amber is a neten vette meg a jegyét, így hamar bejutottunk. Szinte rögtön megrohamoztuk a standokat. Powkyt ettünk, és mangákat vettünk sorra. Sikerült néhány DVD.ét is beszereznünk.Ebédre persze Shusit és rament ettünk. PErsze nem maradhattak el a kitüző vásárlások se.
Sajnos egy ügyetlen gyerek neki ment Ambernek, aminek a következtében a cica fülek lestek, és elszakadtak. Amber morgolódva vette le a farkincáját. Nem tudom miért tettem, de levettem a saját füleimet, és a táskába gyömöszöltem azokat.
-Tesók vagyunk nem?-kérdeztem Szöszi hercegnőt.
-Elvileg.
Karonragadt, én meg nem ellenkeztem. Szinte ahogy levettük a füleinket, rögtön sokan észrevettek minket. Fogalmam sincs, hogy mennyi kép készült rólunk és a többi konosról. Mivel sokan azt hitték, hogy kétpetéjűikrek vagyunk elkezdtek minket ikereknek hívni.
-Hódolatom az ikreknek. Nincs is szebb annál, mikor az ember a testvérével jöhet el a conra-szólított meg minket a vonatról ismert srác.
Megszólított? Szabájosan magához láncolt minket, ahogy átkarolta a vállainkat.
-Akarsz tőlünk valamit?-kérdezte, közben megtorpantam.
-Csak dumálni akkarok az olyan nagy baj?Ma már több ezer emberrel beszélgettetek, és fényképezkedtetek. Csak nem akarjátok ezt tőlem megtagadni?
-Tudod, akikkel beszéltünk azok nem figyeltek minket a vonaton árgus szemekkel, és nem fantáziáltak rólunk-mondtam.
Örömmel láttam, hogy zavarba hoztam, mivel nem sejtette, hogy olvasok a tekintetéből. Bár még zavart, hogy aura helyett a szeméböl olvasom ki a gondolatokat az emberek fejéből, most nem zavart annyira.
-Csak hallkan mondom, mind a kettönknek van barátja, és még hallkabban súgom meg, hogy apánk rendör-mondtam szándékosan többes számot használva.
Amber kibújt a srác öleléséből, ahogy én is. MEnni akartunk, de a srác nem szakadt le rólunk. Indönként úgy csináltam, mint aki véletlenül rálép a lábára, de még ebböl se értett.
-Na jó ha nem tűnik el én felpofozom-mondta Amber hallkan órákkal késöbb.
-Nem akarnél békén hagyni minket?-kérdeztem
-Hozzátok se szóltam...
-Bácsi?-kérdzte egy kislány közénk és a srác közé lépve.- Bácsi miért nem hagyod a nővéreimet?
-Mi?
-Miért nem hagyod a növéreimet?-kérdezte megint.
Amberrel dömbenten néztünk össze, a srác meg ránk nézett.
-Nem hallod kérdeztem valamit!
-Ők a te tesóid?
-Igen, és mondhatom anya nem örült annak mikor meglatta, hogy te rájuk mászol.
Na ez hatott. A kislány kijelentésére a környezetünkben mindenki megvetően nézett a srácra, mire ő fogta magát, és elment.
-Köszi-mondtam a kicsinek.
-Nincs mit. Amúgy a nevem Tifani. Ti kik vagytok?
-Én Amber vagyok, ő meg itt Miva.
-Jé a nővérem is Mivának hívják-mondta a kicsike.-NA gyertek. Bocsi, de most muszály fentartani a látszatott, hogy mi tesók vagyunk. HA nem haragszotok bemutatlak anyumnak.
Persze mi nem haragudtunk. A kicsi megfogta a kezünket, és maga után húzott minkett. Mindenki megmosolygott minkett, hiszen tényleg testvéreknek néztünk ki. Tifani nyakában csenketyű csilingelt, nekünk meg hajunkban szólt a csengő.
Mint kiderült Tifani régota figyelt minket. Ezt persze csak akkor tudtuk, meg mikor az anyukájának bemutatott minket. Anna nagyon kedves volt. Örömmel volt hajlandó segíteni nekünk, hogy a srác ne zaklasson minket tovább.
Együtt uzsonnáztunk a cseresznye fák alatt, bár a virágzásuk ideje már elmúlt. Mint kiderült, ők is a városban laktak, nem messze apámtól.
-Talán ha egyszer van kedved eljöhetnétek hozzánk-mondta.
-Én benne vagyok.
-Én is-mondta Amber.
Persze nevetni kezdtünk. Mikor elmagyaráztuk Annának, hogy azon nevetünk, hogy mennyire eggyetértünk nem igazán értette. Na itt mondtuk el, hogy mi nem is vagyunk tetsvérek.
-HAbár te is Tifani tényleg úgy néztek ki mint a testvérek-mondta Amber, mikor kicsit elcsitultunk.
Na erre össze néztünk a kicsivel. Csak ekkor tünt fel, hogy a jobb szeme kék a bal pedig zöld. Haja hasonló képpen az én régi hajszinemhez fekete volt.
-Valamikor nekem is pont ilyen fekete volt a hajam-mondtam.
-Az én nagyobbik lányom is fekete hajúként született-mondta Anna szomorúan.
-Bocsánat, hogy megkérdem, de miért beszél múlt időben?
-Amber-szóltam rá.
-Nincs semmi gond. Ez egy hosszú történet. Van idönk tehát elmondom nagyából. Mikor férjhez mentem akkor már terhes voltam a nagyobbik lányommal. Az anyám után Mivának neveztem el. Sajnos nem volt még egy hetes sem, mikor egy harami nőszemély bírósági úton elszakított a férjemtől és a kislányomtól is. Szegény férjemnek titokban kellett tartania elötte az igazi édesanyját. Persze mindig kaptamróla képeket. Aztán egy időután a férjem is elszakította az a nő a lányunktól. Szegény kicsim hazugságokban kell, hogy éljen, hiszen nem tudhatja, ki az édesanyja, hol van az apja. Egy rokona tudja csak tarnai vele a kapcsolatot, de ő se mondhat semmit se neki.
-Ez borzalmas, hogy lehet valaki ilyen kegyetlen?-kérdezte Amber.
Én csak lesütöttem a fejem. Én tudtam, hogy mit érezhet Anna hiszen én is hazugságokban nöttem fel.
-És Tifani?
-Őt már senki nem tudja elválasztani tőlem, és az apjától. Igaz kicsim? Kilenc éve, mikor megszületett a férjem a mi biztonságunk érdekében, úgy tett, mint aki elhagy minket. Így senki nem tudta meg, hogy az ő gyermeke Tif is. Ennek köszönhetően Viktoría nem szakíthatta el tőelm őt.
Felkaptam a fejem. Az én anyámat is Viktóriának hívták. Biztos csak a véletlen műve lehet.
-És beszél róla, mármint a férje?-kérdeztem.
-Nem. A nagyobbik lányát senkinek se említheti, Tifát, meg eltitkolja, nehogy illetéktelenek őt is felhasználják ellene.
-Ez nagyon durva-mondta Amber.
Anna ránk mosolygott, majd jelzett, hogy menni szeretne. Telefon számot cseréltünk, majd mi is elmentünk, miután megköszöntük a veszélgetést, és az uzsonnát. Amber megnézte a telóján az időt, majd felsóhajtotunk. Ideje haza menni. Azért a kijáratnál megkértünk egy csajszit, hogy készítsen rólunk egy közös képet, ami így nézett ki:
Igen a cipőm a füleimhez készítettem, de mivel azok nincsenek rajtam, így kicsit röhej ahogy kinézek :-)
28.fejezet
Kezdődik a nyár, családi titkok melyekröl végre tudhatok
Az unalom majd megölt, de szerintem nem csak engem.Az udvar hátsóvégébe ültünk a skacokkal, és hallgatuk a tanévzáró beszédet.
-Uncsi-mondta váratlanul Melody.
Persze mind nevvettünk a kijelentésén. Pont ő töle vártuk a legkevésbé, hogy ilyet mond. Játékosan megveregettem a hátát, majd újra neki támaszkodtam Castnak. Csak az én hátam mentette meg attól, hogy a padra döljön-persze álomba szenderülve.
-Mikor állítja már le azt a lúzert?-kérdezte Deborah. Elöttem ült a földön, persze nem ünneplőben. Szokásos tépet farmerja biztos kiveri a biztosítékot az igazgatónőnél. Persze csak ha látja.
-Mikor megyünk le a partra?-kérdezte Kentin.
-Nem tom-felelte Rosa.
Persze nem figyeltem már rájuk. Figyelmem egy apró csnegettyű hangja vonta el. Valahogy ismerős volt, de nem tudtam, hogy hol halottam már.
-Miva neked is ismerős ez a csengettyű?-kérdezte Amber váratlanul.
-Igen.
A többieknek persze nem volt olyan jó a hallásuk, mint a kettönké, de nem is kérdezték, hogy miröl beszélünk. Összenéztem Amberrel, és szinte egyszerre mondtuk:-Tifani!
-Ki az a Tifani?-kérdezték a többiek korusban.
-Csak egy kislány kivel a hétvégén ismerkedtünk össze-válaszolom.
A csengettyü elhallgatott, ahogy a szónok is. Az igazgató nő megköszönte a felolvasást, majd mindenkitől elköszönt.
-Idén is postán küldik a bizik-kezdtek a beszélgetésbe a skacok.
Felébresztetem Cast, majd csatlakoztunk a többiekhez.
-Cast, de álmos fejed van-üdbözölt minket Nat a sulikapuban.
Persze Melody már a karjaiban volt. Egy csoport alsóbb éves sétált el a csoprtunk mellet, és akaratom ellenére is elkaptam a beszélgetésük.
-... Olyan rossz, hogy mind kettőnek van barátnője nem?-kérdezte egy kicsit duci lány.
-... Én még reménykedem abban, hogy Cast elhagyja az a csajt. Hiába veszek fel hasonlóruhákat, rám se néz. Vajon mit szeret benne. Láttad a vörs csaj hátát?-kérdezte vézna szemüveges barátnője.
-Igen. Csomó sebvan rajta. Az arcán is van egy vágás.
-Szerintem semi szép nincs benne.
Öszerezzentem, és kizártam őket a gondolataimból. Persze elkaptam AMber aggódó pillantását, de nem figyeltem rá. Mivel én nem reagáltam a kit lány megjegyzésére, Amber kénytelen volt csendben maradni.
-Baj van?-kérdezte Cast kicsit komás fejjel.
-Nincs semmi... Skacok elmehetnénk fagyizni, én állom mindenki első gönm fagyiját-na ezt miért mondtam.
Tudtam, hogy minden Sweet Amorisos diák most a város egyik legjobb fagyizójába megy. Valamiért bosszantott a két lány és tudtam, hogy csak ott tudnám igazán bosszantani őket.
Persze a skacok kaptak az alkalmon. Elég furán nézett ki, hogy egy lány fizeti hat fiú és velem együtt hat lány fagylaltját, de hamár elválaltam akkor megisteszem. A figyizó elötti nagy asztalnál ültünk, és nevettünk, mikor megjött a két lány. Persze csak a melletünk lévő kettes asztal volt szabad ezért oda ültek. Nem tudtam pontosan, hogy mivel is akartam őket bosszantani, de Castiel megtettem helyettem.
-Le fog csöppeni a fagyid-mondta, és belenyalt a fagyim másik oldalába.
-PErsze a többiek jót nevettek, de én csak durcásan néztem CAstra.
-Nincs olyan meleg, hogy elolvadjon. Ha kértél volna adtam volna belőle-mondtam.-Te megfog fájdulni a fejed!
-Mitöl is?
-Talán attól, hogy gyorsan etted meg a fagyidat, te haspók.
-Még nem fáj!
Cast a nyakamhoz nyomta az ajkát. Jól tudtam, hogy mit akar ezért elé toltam a fagyim.
-A tied lehet-mondtam, közben véletlenül se néztem rá.
A lányok csak kacagtak. Én meg csak mosolyogtam.
-Hazafelé metet beugrunk apához?-kérdeztem mikor megette a fagyit.
-Ha szeretnél benézhetünk hozzá.
-Na jó akkor majd beszélünk sckacok-köszöntem el a többiektől.
Ügyelve, hogy a ruhám ne csusszon fel, fel álltam, majd megfogtam Cast kezét, és elindultunk. Az idő szép volt, és szikrázott a nap. Ahogy ballagtunk az utcán, éreztem ahogy a nap simogatja a böröm.
Apa utcájába befordulva elöntött a virágok és a frissen vágot fű illata. Az itt élő emberek megtehették azt, hogy ne ők végezzék el a kerti munkát, hanem fogadjanak kertészt, ezért mindig ápólt volt a kert.
-Fiatalok!-köszöntött apa nagy örömmel, mikor csengettem.-Miva nem gondolod, hogy ez a ruha egy kicsit merész?
-Naná, hogy nem lehet kihagyni. Én csak egy szenvedő alany vagyok Shara és Castiel választotta-mondtam.
Castiel csak vigyorgott, közben bementünk apám nappaliába. Persze mind a ketten nagyon jól elvoltak. Apa a biziről kérdezgetett, majd mikor megtudta, hogy majd potán küldi áttért a sulis ki mit tudra. Sajnos ő nem lehetett ott, hiszen rendöri továbbképzésen volt, ahonnan csak tegnap jött haza.
-Na és milyen volt a sulipadban ülni?-kérdeztem.
-Jó nagyon jó.
Na jött a részletes beszámoló. Cast a vállamra hajtotta a fejét, és úgy csinált mint akit nagyon érdekel a rrendőrök továbbképzése. Már azon voltam, hogy félbeszakítom, mikor csengettek. Apa meglepődve nézett az ajtó irányába.
-Hagyd majd én kinyitom-mondtam.
-Miva várj nem volna szerencsés, ha...
Már mindegy volt. Hiába jött utánam, én hamarabb értem az ajtóhoz, és kinyitottam.
-Anna, Tifani hát ti?-kérdeztem meglepetten.
A döbbenet nem csak az én részemről volt meg. Anna átnézett mellettem, én meg megfordultam apa felé, aki lesütött fejjel, és ökölbe szorított kézzel áll pár lépésnyire tölem.
-Baj van apa?-kérdeztem
-Apa?-kérdezte Anna.
Mikor rá néztem láttam rajta, hogy a kérdést nem nekem szánta.
-Miva most jobb ha mentek-mondta apa.
-Nem jobb ha maradsz.
Anna betesékelte Tifanit, aki boldogan bújt hozzám, majd engem is beljebb tessékelt a nappaliba. Értetlenül fordultam meg. Anna megállt az ajtóban, és apámra nézett.
-Max? Be jönnél?-kérdezte.
Castiel izgatottan húzta ki magát a kanapén. Én hátrább léptem, de nem ültem le mellé.
-Hogy vagy Miva?-kérdezte Tifani.
-Jól, és te?
-Jól bár kár, hogy vége a connak nem igaz?
Elmosolyodtam a gyermeki öszinteségét hallva. Annyira éreztem, hogy csak tereli a figyelmem.
-Na jó. Emlékszem, hogy mondtad, hogy a szomszédban laktok, de valami azt súgja nem szomszédi látogatásról van szó-mondtam Annának.
-Nem tényleg nem. Gyorsan vág az eszed. MAx viselkedéséböl mit szürtél le?
-Azt, hogy egy kellemetlen titokról szereztem tudomást, csak azt nem tudom, hogy mi lenne az a ti...tok.
Ledöbbenve néztem Tifanira.
-Gyorsan vág az eszed-mondta csendesen Anna.-MAx bejönnél? Mindent tud!
-Az nem lehet, hiszen nem mondhatjuk el...
-Ez igaz, de én a hétvégén elmondtam neki, anélkül, hogy tudtam volna, hogy ki is ő.
Csak néztem őket, bár apám csak Annára nézet ő meg csak rám.
-Emlékszel, hogy mit meséltem a családomról a conon?-kérdezte.
-Az nem lehet...
Nem nem lehet, hogy ekkora hazugságban éltem az égész életem! Nem nem nem!
Megráztam a fejem, mert nem akartam elhinni ezt. Nem lehet, hogy végig úgy nevelkedtem, hogy csak Shara volt a biztos pont a rokonaimat illetően. Nem, ezt nem akartam elfogadni.
-Miva...
Anna lehúzta a bal válláról a pólója ujját, és elhuzta a haját, majd megfordult. A vállán egy szív formájú anyajegy volt. Ösztönösen a bal vállamhoz kaptam.
Szószerint rajtam volt a bélyeg, mely síkította az elmémbe, hogy igaz. Anna az édesanyám, és nem Viktoria, mint ahogy tudtam. Megremegett a lábam, és ha Cast nem pattan fel, hogy megtámasszon biztos elis esek. Kérdön nézett MAxra, de mivel onnan nem kapott választ Annaára nézett. Végül Tifani mondta ki amire mindenki várt.
-Akkor a conon mégse hazudtam, hogy a növérem vagy?
Megremegtem a szó hallatán.
-Nem kicsim nem hazudtál-szólalt meg apa végre.-Miva ha már tudod, akkor ideje, hogy megtudj mindent.
MEgkerestem Cast kezét, majd magam elé húztam. Megint az ő karja mögé bújtam, mint a karácsonyi bálon. Akkor valahogy könnyebben, ment elfogadni az igazságot. Igazábol nem azzal volt a bajom, hogy nem hittem abban, hogy Anna az édesanyám, hanem nehezen emésztettem, meg azt, hogy Viktoria hogy volt erre képes. Oké, hogy megtudok a családomról, söt magamről lassan mindent, de mi van még amiről nem tudok? Mire Apáék elmondták a családom titkait már besötétedett. Én persz végig álltam, elfelejtkezve Castrol, aki türelmesen várt mögöttem.
-Ez még émésztemem kell, de örülök neki, hogy tudom az igazat-mondtam.
Mielött elmentünk volna Castal apa csinált rólam, és Tifaniról egy közös képet.
Mondhatom nagyon elütök a lolita ruhás húgomtól, de ez van nincs mit tenni.
Cast haza felé nem szólt hozzám, csak fogta a kezem. Mikor beléptünk az ajtón megvárta, míg leveszem a magassarkúm, majd a karjaiba zárt.
-Nem érdekel, hogy menyi titka van még a családodnak, én nem leszek sohase hazugságok forrása-mondta hallkan.
-Köszönöm-mondtam neki a könnyeimmel küzdve.
29.fejezet
A tenger part
Másnap reggel kómásan keltem. A hajam tiszta kóc, és minden tagom sajog. Nem is csoda hiszen az este rendesen kaptam a pofonokat a démontól akit ültöztünk.Idönként elkondolkozok rajta, hogy miért jár ennyi húhóval ha valaki a világot akarja megmenteni. MEgpróbáltam feltámaszkodni, de egy erős kar az ágyhoz szögezett.
-Nyugi Hercegnőm ma már nincs suli-búgta a fülembe Castiel.-És Démonék is kaptak már enni, szóval pihenj. Ahogy elnézlek szükséged van rá.
-Akkor jó, de atól még a fürdöben vannak dolgaim-mondta nevetve.
Castiel kelletlenül levette a derekamról a kezét. Gyorsan elvégeztem a regeli teendőimet, majd visza mentem a szobába.
-Miaz?-kérdezte Cast mikor megálltam az ágy szélén.
A hátán feküdt, és rám nézett
-Kár, hogy a télen pólóba alszol-mondtam pirongva.
-NA mert?
Inkább elfordultam. Izmos teste kicsit zavarba hozott ahogy néztem. Gondolom más is így lenne ezzel nem csak én.
Cast furcsán nézett rám, de nem szólt semmit.
-Mi az fokrémes vagyok?
-Nem csak azon gondolkodom, hogy milyen kő illene hozzád.
-Ez most, hogy jön ide?
-Csak úgy, hogy még mindig nem tudom, milyen kövel kérjem a gyűrűt-válaszolta.
Oké megint elpirultam, pedig mostanában elég sokszor hozta fel ezt a témát.
-Megint kéne egy kamera-mondta nevetve, majd felült.
Lábait lerakta a földre, majd megához húzott. Nem szóltam semmit csak elvesztem a tekintetében.
-Apádnak mikor mondjuk meg?-kérdezte váratlanul.
Na ezen elgondolkoztam. Észre se vettem, hogy elkezdtem ritmust ütni Cast vállára, addig míg megnem fogta a kezeimet.
-Nos?
-Mivel mostmár tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli lánya hamarosan, csak a megfelelő idöpontott kell megvárni.
-Ja akkor még legalább egy hónapot várhatok azzal a gyűrűvel.
A szemem forgattam, de persze megint elpirultam.
-Na mivan csajszi? Megnémultál, vagy azt a szép, okos fejed töröd azon mikor mond el apádnak.
-NAgyon türelmetlen vagy-mondtam nevet, közben hátra löktem az ágyon, persze magával húzott.
Nevetve feküdtünk az ágyon, persze nem engedett el, én meg nem akartam menni sehova se. Megakartam csókolni, de ekkor megkordult a gyomrom.
-Ne nevess-mondtam paprika vörösen.
-De ez annyira aranyos volt. Na jó menjünk reggelizni.
Nagy nehez felkeltünk, majd elindultam lefelé az emeleten. Féluton csatlakozott hozzám Cast.
A reggeli egyszerű volt. Ő szendvicset én müzlit ettem. MEgpróbáltam nem a felső testét nézni, de persze észre vette.
-Mikor megyünk a tengerparta?
-Nem tom már a skacok is kérdezték...
-Nem velük. Csak ketten.
-Mikor szeretnél?
-Akár most azonnal is mehetünk. Kiváncsi vagyok.
-Mire?-kérdezte, de már tudtam a választ.
-Hogy milyen vagy bikiniben.
-Jobb ha nem tudod. A kedvedért felveszek újnéküli ruhát is, de bikinit inkább ne kérj tőlem. Nem örülnél a látványnak.
-Miért is? Ha a sebeidre gondolsz azokat elég sürün látom, mikor felcsúszik éjszaka a pizyama felsőd-mondta.
Kiesett a kanál a kezemből. Lesütöttem a fejem. Nagyon szégyeltem azokat a sebhelyeket. Cast látta rajtam, hogy nem akarok róla beszélni, ezért, csak leugrott a bárszékről, majd átkarolt.
-Csak azt ne kérd, hogy mutassam a sebeimet. Különben lemehetünk ma.
-Szuper. Egy óra múlva ha indulunk jó lesz?
Na igen persze mondanom se kell, hogy hamarabb indultunk el, mint egy óra. Démon és Yoru ugráltak örömükben Cast meg folyton vigyorgott. Na jól nézek ki csak én vagyok ilyen holtkoros?
Persze a parton már most rengetegen voltak. Alig találtunk egy csendesebb zugott pedig még nem volt kilenc sem. Cast elment megkeresni a mozgóárust, én meg Yorunak támaszkodva ültem, és néztem a köznyezetett.
Sokan jöttek a családdal. Kisgyerekek rohangáltak körülöttem. Yoru nyújtózkodott, Démon meg éppen gödröt ásott magának elöttem, amibe belefeküdt.
-Mivan kutyus? MEleged van?-kérdezte egy fiú.
Mikor felnéztem egy tetovált napbarnította szöke fiú állt elöttem. Hóna alat egy szörf deszka volt. Haját felköte, hogy ne zavarja.
-Helló Dakota vagyok, de a barátaimnak csak Dake.
-Helló-köszöntem neki.
-Egy ilyen szép lánynak nem kéne egyedül le jönnie a parta-mondta Dakota.
-Honnan veszed, hogy egyedül vagyok?-kérdeztem.
-Hát most egyedül vagy én úgy látom.
-Persze azért van velem egy farkas, és a BARÁTOM belga juhásza-mondtam, jól kiemelve a barátom szót.
-Szép jószágok.
Dakota fogta magát, és leült pár méterre tőlem. Deszkáját maga mellé fekette, és elég feltünően bámult. Yoru halkan morgott, jelezve nem tetszését. Megvakartam a füle tövét, majd lábam Démonra fektette hátradöltem. Cast kutyája perce nem tiltakozott, sőt. Lelkesen csóválta a farkát.
Yoru megbökte a karom, mire elkezdtem simogatni a fületövét. Dakota figyelte minden mozdulatom.
-Hogy hívnak?-kérdezte váratlanul.
Szerencsémre nem kellet válaszolnom, mert megszólalt a telefonom.
-BAj van?-kérdeztem aggódva, mikor fel vettem.
-Áhh csak nem tudom, hogy fagyit, vagy hot-dog-ot ennél szívesebben. Gondolom epres fagyit, de azért megkérdem.
-Hát nem is tudom. Na jó mivel ennyire ismersz maradok a fagyinál.
-Oksa. Mindjárt megyek-mondta Cast, majd kinyomta a telefont.
-Enye Dake. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó helyet találsz, majd magadnak-mondta egy fekete hajú fiú, miközben leült Dakota mellé.
-Szevasz Miroku. Már vártam, hogy gyere. Éppen a nevét kérdeztem a széphölgynek, mikor hívták. Nos mi a neved?
Kérdön néztem rá.
-Miva, de miért akarod minden áron tudni?
-Csak nem szólíthatunk meg valakit anélkül, hogy ne tudnánk a nevét. Amúgy én Miroku vagyok nagyon örvemdek-mondta a fekete hajú.
Ő csak a haja alját kötötte fel, mivel ott volt a leghosszabb. Cast jobb ha siestsz-gondoltam.
Csak én tudom vonzani a rámánős, és valószínülek a pervez fiúkat. Dakota és Miroku közül rögtön éreztem, hogy Miroku a pervezzebb. Már csak a puszta pillantása elárulta, hogy szívesn simogatna nem illő hejeken.
Hogy ne kelljen rájuk figyelni elkezdtem rajzolni a homokba. Démont próbáltam megörökíteni, de az én kis modellem folyton megrázta a fejét a legyek miatt.
-Enye Démon ne ronsd el a képet, mely rólad készülne.
Mosolyogva néztem fel Castra.
-Nem emlékszem fagyit kértél nem hot-dogot ugye?-kérdezte, de már a kepembe adta a vaníliás-epres fagyit.
-Köszi, és te?
-Nem volt se hamburger, se pizza, tehát maradt a fagyi, csak ...
-Mire ide értél megetted? Te haspók!
Beletúrtam a hajába, Ő meg átkarolt. Ahogy hozzá bújtam láttam, ahogy Dakota és Miroku csalódottan arráb áll.
-Le fog csöpenni a fagyid ha nem figyelsz- mondta Castiel, és belenyalt a fagyimba ,
megint.
Mikor szoki le erről vajon?
30.fejezet
Szaturn tündér
Jócskán elmúlt már este tít amikor végre a parkba értünk. Démon és Cast alig vonszolta magát, mondjuk ezen nincs semi meglepő annyi uszás után.
-Leközeleb ti is jöttök-mondta Cast egy ásítás közepette.
-Na nem. Láttam, hogy mit csináltok a vízben nem akarok megfulladni-mondtam kacagva.
Kedvesem csak a szemét forgatta, de megadta nekem az igazat. Démonal egész délután fel le rohangáltak a parton. Az volt a játékuk, hogy belelökik a másikat a vízbe, vagy versenyt úsztak a bolyákig.
-Leülünk egy kicsit a padra?-kérdezte Cast.
Megvontam a vállam, mire rögtön az egyik padon találtam magam. Remélem nem kell mondanom, hogy Castiel ölében. Cast a vállamra hajtotta a fejét, majdpár perc múlva arra letem figyelmes, hogy halkan szuszog.
Bár mennyira jó úszó azért csak kifáradt. Nem is csoda a mai nap után.
"-Ugye nem az utcát töltjük az estét?"-kérdezte Yoru.
-Pár percig hadd aludjanak, majd felébresszük őket.
Démon nagy puffanásal terült el a lábam alatt, majd ő is elaludt. Yoru lefeküdt mellé, és nézte a parkot. Eleinte nem zavart a csend, de aztán-mikor elmúlt tizenegy- zavarni kezdett. Yoru szöre felállt itt ott amot, amit nem vettem túl jó jelnek. Ideje menni.
-Castiel idej haza menni-mondtam, mire összerezzent, majd felébredt.
-Bocsi, úgy látszik elszundítottam.
Yoru felébresztette Démont, én meg fel álltam, és vártam, hogy Cast kinyújtóztassa a végtagjait.
-Hú nem tudom, miért, de nagyon kellemetlen érzésem van-mondta mikor elindultunk.
-Az gáz. Szerintem jobb lenne ha Démonnal haza mennétek, mimeg Yoruval körbe néznénk a kör...
-Miért mennél el kiscica?-kérdezte egy mély hang a hátunk mögül.
A mágiámnak köszönhető sebességem kétszeresével pördültem meg. Egy fekete csukjás alak állt mögöttünk, melynek hosszú karmai voltak.
-Igen jól hallod szép cica. Hova mennél? Nem számítottam arra, hogy te is egy vagy a tündérek közül, de talán köpni tudsz, hogy hol van MArs tübdér.
-Minek keresed?
-Sok démon küzdött meg vele, de közülök az eggyik azt mondta, hogy a vére olyan illatú, mint a királyi család sarjaié. Édes, és sötét vörös. Ráadásul ez a társam azt mondta, hogy még szűz, és nincs völegénye. Szóval nem tudod mere van?
-Minek keresed!
-Szerinted? Egy kiráji sarjnál nincs jobb a fajfentartáshoz.
Fújj. SZóval tenyész kancának akarnak használni.
-Amúgy mellé löttél, mivel van völegénye, de arról ne is álmodj, hogy tenyész kancát cinálsz belőle!-mondtam haragosan.-Vigyázz rájuk, és ne enged a közelembe őket-mondtam Yorunak, de feleslegesen, mivel már jóval arrább tuszkolta Castot és Démont.
-Na elmondod, hogy hol van?-unszolt a démon.
Gondolataim kiterjesztettem a lányok felé. Persze a többségük már érzékelt a démon jelenlététt, de így hamar megtudták találni.
-Mit szolnál egy kis tánchoz? Ha nyerek te meghalsz, ha vesztek tied MArs tündér.
-Szabájok?
-Nincsenek.
-Ez nem éppen a te malmodra hajtja a vizet...
-Mars hatalma! Változtass át engem!-kiáltottam.
Ritkán változok így át, hiszen ilyenkor az egész testem eltünik egy teljes pillanatig, de akartam, hogy a démon tudja ki az ellenfele.
Ahogy számítottam rá, pervez vigyorba szaladt a szája. Nem vártam meg, hogy ő lendüljön támadásba először. Fürge, és gyors támadások sokaságával árasztottam el, majd a megfelelő pillanatban rácsaptam a lávakóbottal. A zafir csak úgy szikrázott, de ő védte a csapásom. Erősebb nálam ezt éreztem azonnal, de nem érdekelt.
-Holdszikra!
-Jeges Pillangók!
-Szélörvény!
-Szerelem rajzai!
A négy varázslat választott szét minket, majd a ét oldalom megjelen Rosa-Holdtündérkén-, Iris -Jupiterként-, MElody- Merkúrként- és Viola-azaz Vénusz.
Közösen támadtunk a démonra, aki még így is erősebb volt nálunk.
-Főnix tűz!
-Épp időben Uránusz!-köszöntöttem Ambert.
-Mivan kifig rajtatok egy démon?-kérdezte.-Bocs a késésért.
-Bár hatan vagytok nem lesztek elegek ahoz, hogy legyőzetek!MArs tündér te meg velem fogsz jönni.
-Kihagynám-mondtam keserű szájizzel.
Támadó állást vettünk fel, ahogy ő is. Izmaim megfeszültek ahogy öszpontosítotam, de most nem akartam elöször ugrani. Sajnos már tudta a támadásainkat, mivel mindegyikönthöz hozzá ért már.
-Terv?-kérdeztem halkan.
-Semmi-válaszolták a lányok.
Valahonnan nagy energia csapódott nekem. Megroggyant a lábam, de nem azért, mert ártó energia volt csak váratlanul ért. Mikor kihuztam magam átnéztem a vállamfelett, hogy melyik lány volt az, de csak Castiel pillantásával találtam szemben magam.
-Ideje befejezni!
-Szaturnusz gyűrűje!-kiáltott valaki.
A démon testét fekete karikák veték körül teljesen lebénítva, ezzel azt.
-Mi a...
-Most Mars tündér!-kiáltota egy tizen egy éves forma kislány.
-Megbánod, hogy velem húztál ujat. Tisztító Grif tűz!
A szörnyeteg visított fájdalmában, majd nagy füst fehő közepete eltünt.
-Köszönjük . Te vagy Szaturnusz?
-Ahigy mondod Miva-mondta a kislány.
Nagyott nevetett, majd fekete fény vette körül a testét. Mikor a fényeltünt azt hittem elájulok. Tifani vigyorgott rám.
-Szerbusz nővérem. Ugye nem baj ha besegítek ezentúl?-Kérdezte.