A lány eltűnése
A napok jönnek mennek. A Cross akadémián nem áll meg az élet, még akkor se ha nappalisok ezt hiszik. Röhejnek tartottam, hogy minden lány visítozva várja az éjjeli tagozatosokat. A tudnák, hogy a hőn szeretett pasik igazából vámpírok nem hiszem, hogy nagyon változna a véleményük róluk. Szokásos hercehurca, aminek következtében Yuki megint Kaname karjaiban kötött ki, mivel a nappalisok , majd nem fellökték.
Ilyenkor mindig végig kell néznem ahogy Yuki elpirulva mentegetőzik, majd a lányok idegesen elkezdik kergetni. Mindig ugyan az a nóta vége. Igaz én inkább Kanamét kergetném meg, de tiszteletben tartom, hogy Yuki mit szeretne.
-Na jó mindenki húzzon a körletébe!-kiáltom el magam, mire a lányok leszállnak Yukiról,és elkullognak.
Nem várom meg, hogy kifújja magát, inkább elindulok az éjjeli őrjáratra. Menet közben észreveszem, hogy az igazgató és a mester az irodában beszélgetnek. Kíváncsi lennék vajon miről folyik éppen a szó. Mégse maradok ott hallgatózni. Elfutok az akadémia másik felébe, és igyekszem nem tudomást venni a vámpírokról akik a főépületből figyelnek. Ezen az estén minden csendes volt.
Az idegen vámpírok nem akartak betörni, és senki nem sérült meg. Mikor vissza mentem az igazgatói szállásra, úgy döntöttem, hogy lefürdök. Sajnos Yuki még bent volt, így leültem az ajtó elé.
-Ohh a fene egye meg ezt a csempét-hallottam a lány hangját bentről.
Rövidesen megéreztem a víz illatán túl a vére illatát. A torkom égetni kezdett, és szinte azonnal elkapott a mérhetetlen kín. A kín, melyet a szomjam okozott.
-Ki ne gyere!-kiáltott, mert hallottam, hogy Yuki az ajtóhoz jött.
-Zero?-kérdezte.
-Mindjárt kerítek valami sebtapaszt, csak ne gyere ki!
-Zero minden rendben van, már nem is vérzik az ujjam. Ugye nem akarod azt mondni, hogy éhes vagy?-kérdezte bentről a lány.
-Tudod, jól a választ!-kiabáltam neki vissza.
Nem válaszolt. Halottam, hogy kinyitja az ablakot. Néhány perc múlva friss levegő töltötte meg az orrom. Mélyen beszívtam a hideg éjszakai levegőt, majd kezdtem megnyugodni.
-Jobb?-kérdezte Yuki.
-Igen. Köszönöm-mondtam..Nem gondolod, hogy ideje lenne befejezned a fürdést?
-Már éppen kész vagyok, csak a hajam szárítom. Annyit még tudsz várni?-kérdezte
-Siess már!
Szeretettem szívatni. Fel álltam, majd az ajtónak támaszkodtam, és úgy hallgattam, hogy mit csinál.
-Maga meg mit keress itt?-kérdezte váratlanul a lány.
Megállt bennem az ütő egy pillanatra, majd feltéptem az ajtót. Yuki ájultan feküdt egy férfi karjaiban, az meg csak nézett rám, majd kiugrott vele az ablakon. Utánuk mentem, de addigra eltűntek.
Tudtam, hogy nem tudom őket üldözőbe venni, így rohantam az igazgatóhoz.
-Zero fiam ne haragudj, de nem tudnál kopogni? Kaname éppen az éjjelisek...
-Yukit elrabolta egy idegen vámpír-mondtam, mire nagy csend lett, majd kiégett egy lámpa.
-Mit mondtál?-kérdezte vérvörös szemekkel a vámpír.
-Yukit elrabolta egy idegen vámpír! Mire utána vettem magam, már eltűnt vele. AZ igazgatói fürdőből vitte el, ha sietsz még elkaphatod a szagát!-mondtam.
A fiú persze már ott se volt. Én is és az igazgató is utána siettünk, de persze ő sem tudott többet mondani.
-Yuki megsebesítette magát?-kérdezte Kaname a kád szélét vizsgálva.
-Igen, és ezért nyitotta ki az ablakot. Most mit csinálunk?-kérdeztem idegesen.
-Megkeressük, és te is jössz velem!-mondta a fiú, majd elköszönt.
-A sors fintora, hogy egy vámpírvadász és egy vámpír szövetkezik, hogy megmentsen egy lányt-mondtam, majd gyorsan a szobámba mentem a holmijaimért.